8 Órai Ujság, 1934. február (20. évfolyam, 25-46. szám)

1934-02-01 / 25. szám

/ J/ JJI /jjr Budapest, 1934 február 1. Csütörtök ÓlftiussiG XX. évfolyam 25. szám Alapította: NADÁNYI EMIL | Szerkesztőség és kiadóhivatalt iV, Honvéd utca 10 —■ Tel: *J5-0-14 A német toéMensáxat Egy történelmi esztendő eseményeit és eredményeit foglalja össze Hitler kancellár beszéde, mely a nemzeti szocializmus győzelmének évfordulóján hangzott el A tárgyilagos és érzelmi szempontoktól független értékelésnek feltétlenül meg kell állapítania, hogy a német kancellár beszéde valóságos eredményekre hivatkozik- A német államok egyesítésének régen vajúdó gondolata egy esztendő leforgása alatt realitássá érett s ennek az egységes birodalomnak keretén belül a nemzeti öntudatnak oly kivirágzását látjuk, amelyről akkor is megértéssel kell megemlékeznünk, ha a mi alkotmányos szellemünktől és berendezkedésünktől merőben idegen is az a forma, melyben a német öncélúság megvalósult. A német kancellár nagy beszámolója során behatóan foglalkozik a külpolitika problémáival is és szavait oly őszinte békevágy hatja, át, amely, remélhetőleg, méltánylásra talál Európa amaz országaiban is, ahol eddig gyanakodva és aggodalmaskodva fogadták Németország minden külpolitikai akcióját. Németország békét akar — ezt ismételten és nyomatékosan hangsúlyozza a kancellár , hogy szava mögött nincsenek rejtett szándékok vagy hátsó gondolatok, azt meggyőzően bizonyítja a minap létrejött németlengyel megegyezés, mely a legkényesebb és legnehezebb kérdéseket oldotta meg a béke szellemében. Hitler békejobbot nyújt a Nyugatnak is, őszinte együttműködést ajánl fel Franciaországnak s ennek a gesztusnak jóhiszeműségében senkinek sem lehet oka kételkedni. Hitler beszéde nagy mértékben hozzájárult a feszült külpolitikai atmoszféra megenyhüléséhez, amint ezt az a fogadtatás is tanúsítja, melyben a világsajtó részesíti. Európa sorsa évszázadokon t át Németország és Franciaország viszonyán fordult meg s mai nyomorúságát is legfőkép annak köszönheti, hogy ez a viszony nem tud kialakulni az őszinte megbékélés szellemében. Talán most új korszakot nyit meg az a konciliáns hang, melyet Hitler kancellár használ s ez annál kívánatosabb, mert nemcsak Európa két vezető hatalmának, hanem az egész világnak visszaadná a nyugalom, a béke, a gazdasági virágzás és a kulturális fejlődés áldásait. Hitler békekészsége eloszlatta a nemzetközi viharfelhőket Erőteljes visszhang Bécsben, Páriában, Londonban Bécs, január 31. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Valamennyi bécsi lap vezető helyen közli Hitler beszédét. A Reichspost, a keresztényszocialista, párt vezető orgánuma, a kormány szócsöve, a következő felírást adja cikkének: „Ausztria nem kapott választA lap úgy látja, hogy Hitler beszédének azok a részei, amelyek Ausztriára vonatkoznak, egyáltalában nem foglalkoznak az osztrák kormány panaszaival, hogy német birodalmi részről beavatkoznak Ausztria belügyeibe. A lap összefoglalja ezeket az ismert panaszokat és úgy találja, hogy a válasz nem kielégítő. A vezércikk végül azt írja, hogy Hitler Adolf beszédének azt a részét a legmelegebben magáévá teszi, amelyben a kancellár a békés megegyezés szükségéről szólt. Ausztria már megtalálta ezt az utat — írja a lap — és nem Ausztria a hibás, hogy ezt az utat nem lehetett megjárni. Ausztria csak azt kéri és pedig határozottan, hogy független maradhasson és ne avatkozzanak be belügyeibe. A birodalmi kormány más államokkel szemben ezeket a kötelezettségeit betartja, így Svájccal szemben is. Ausztria ugyanezt ajogot követeli és a be nem avatkozásnak ugyanazt az elvét, amelyet a német birodalom más szomszédaival szemben alkalmaz. A többi bécsi lap hasonló kommentárokat fűz Hitler Adolf beszédéhez. Ugyanilyen hangnemben ír a Neue Freie Presse és a többi polgári lap is. • Paris, január 31. (Saját tudósítónk távirata.) A nagy horderejű belpolitikai események és döntések ellenére a lapok vezető helyen foglalkoznak a birodalmi gyűlés ülésével és elsősorban Hitler beszédével. A kancellár beszédét a lapok kimerítő részletességgel köztik és felírásaikban gyakran ismétlik meg, hogy Hitler Adolf beszédével újból békekészségéről akart bizonyságot tenni. Az Echo de Paris, a francia vezérkar lapja, a következőket írja: Abban az esetben, ha teljesülnek a németek egyenjogúsági követelései, úgy Németország lesz Európa legnagyobb katonai hatalma és a németek Közép-Európája Jugoszláviáig és Romániáig terjedne. A birodalmi kancellár beszédében igyekezett Franciaországot megnyugtatni, amennyiben azt hirdette, hogy a béke legforróbb kívánsága. Ez a béke azonban olyan természetű, amely a kancellár minden kívánságát kielégítené s minden ellenállást megtörne. Nem lehet szó olyan egyenjogúságról, amely igazolhatná a független Ausztria eltűnését. A lap végül kijelenti, hogy Németország józan követeléseivel szemben bizonyos államok mindig megértést tanúsítanak, olyan államok, amelyek hajlandók megegyezni Németországgal, feltéve, hogy békeszerető magatartása nem vonja maga után a nemzetközi kötelezettségek megszegését. Helyesel az angol sajtó London, január 31. (Saját tudósítónk távirata.) Hitler beszéde az angol sajtót is vezetőhelyen foglalkoztatja. A lapok nagy része sok tekintetben helyesli a kancellár kijelentéseit, különösen a beszédnek azokat a részeit, amelyekben békekészségét nyilvánítja. A munkáspárti Daily Herald- tól kezdve a konzervatív Morning Post-ig valamennyi lap egyetért abban, hogy a kancellár tegnapi nyilatkozatainak történelmi jelentőségük van. A Times rövid második vezércikke ebben az egyetlen mondatban foglalja össze bírálatát: Világos, hogy Hitler nagyobb szabadsággal és nagyobb hatalmi körrel folytatja a belső reform és a külső megbékülés politikáját, mint bármely hivatali elődje. A Morning Post kérdezi, hogy módosították-e, vagy csak ideiglenesen halasztották-e el Hitlernek azokat a követeléseit, amelyek olyan általános nyugtalanságot keltettek? Lemondott-e végleg a lengyel folyosóról és az Ausztriával való egyesüléséről? Az ilyen kételyek óvatosságra intenek, de azért fel kell tenni, hogy Hitler beszéde őszinte volt, nem csak puszta diplomácia és hogy az idők folyása mindjobban erősíti békevágyát. A News Chronicle a kancellár olajágáról beszél és hangoztatja, hogy a kancellár nyilatkozatai Oroszországgal, Franciaországgal és Lengyelországgal kapcsolatban államférfiúl és békés megnyilatkozások voltak. A birodalmi reformtörvény elfogadása mutatja, — írják az angol lapok — Hitler óriási befolyását. A lapok végül annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy a kancellár beszéde után remélni lehet, hogy a fegyverkezési egyenjogúság kérdésében a tárgyalások kedvezőbb stádiumba jutnak.