8 Órai Ujság, 1934. március (20. évfolyam, 50-72. szám)

1934-03-03 / 50. szám

Mártírjaink. Az utódállamokban börtönben raboskodnak, menekülésre kény­szerülnek, hazátlanokká, földön­futókká válnak a feddhetetlen jellemű, művelt férfiak tömegei, akiknek egyetlen bűne, hogy ma­gyarok. Nem kérkednek a ma­gyarságukkal, csak nyugodtan, bátran, férfiasan vállalják egy ezeréves történelmi múlt és ezer­éves kultúra nemes és tragikus örökségét. Az utódállamok veze­tői félnek tőlük, bár nincs fegy­verük, csak tiszta tollak, üldö­zik őket, bár még az ő törvényük szempontjából sem követnek el üldözendő cselekményt. Tegnap egy erdélyi újságíró állt a román bíróság előtt. Az új­ságíró polgári neve Krenner Mik­lós, Spectator néven a magyar­­országi közönség is jól ismeri cik­keit, amelyekben a tudás és gon­dolat nemes érce csillog. Mi volt Spectator bűne? Az, hogy autonó­miát követelt Erdélynek. Erdély autonómiája ma népszerű jelszó az egykori fejedelemség egész te­rületén és valamennyi nemzeti­sége körében, a ma uralkodót, a románt is beleértve. Nemcsak magyar tudósok, hanem fiatal ro­mán írók is tanulmányokat és könyveket írnak az „erdélyi létek­ről", amely ebből a mintaszerű földrajzi és történelmi egységből sarjadt ki és amelynek gyökerei évszázados múltba nyúlnak visz­­sza. De ami a román író számára tárgyilagos tudományos kutatás, azt a román bíróság hazaárulás­nak minősíti, ha magyar ember követi el. Krenner Miklóst bör­tönbüntetésre ítélték és három évre eltiltották az újságírástól, azért, mert a maga előkelő tollá­val, hatalmas filozófiai és törté­nelmi iskolázottságával ugyanazt merte írni, amit némely román írótársa is sokszor megírt már. Azt csak röviden említjük, hogy mi, magyarok, nem ismerjük az írástól és az újságírástól való el­tiltást, mert ez az „elmaradt, feudális ország", a miénk, még mindig a 48-as törvény alapján áll, hogy­ sajtó útján gondolatait mindenki szabadon közölheti. Ma Krenner Miklós az áldozat, teg­nap mások voltak, holnap ismét mások lesznek Romániában, Szer­biában és Csehországban. Ebből az utóbbi államból csak a minap ment beadvány az újságírók nem­zetközi szervezetéhez és szörnyű, vad és égbekiátó eseteit sorolja fel annak, hogy minő üldöztetés­nek, mártíriumi kínszenvedésnek vannak kitéve azok, akik az elsza­kított részeken a magyar tollat használják, a magyar igét szol­gálják. Helyzetük tragikus, mint mindenkié, aki magasabb kultú­rát művel primitív környezetben, európai eszmény­iséget a Balká­non. Övék minden részvétünk, meg­értésünk és nagyrabecsülésünk; nevüket lelkünknek abban a reke­szében őrizzük, ahol nemzetünk legjobbjainak állítunk emléket. A magyar toll hagyományai szen­tek, történelme véres és gyásszal sújtott. Kifogyhatatlan azoknak a száma, akik históriai létünk fo­lyamán idegen börtönökben, vá­rak kazamatáiban szenvedtek és azoké, akik vérpadon múltak el. A magyar ige sudár fája vérrel áztatott talajba bocsájtja gyökér­zetét, de törzse és koronája azért, vagy annál is inkább ép maradt, virággal és gyümölccsel terhes. És az marad ezután is. Minden arculcsapás és megaláztatás, mely hőseit éri, csak növelni fogja azt az egyetemes és hatalmas erejű emberi felháborodást, mely máris útban van, hogy törvényt lásson és igazságot osszon. 'VtT % v *1 5«, ,v LK^ + * ' \ \ \ - _ Budapest, 1934 március 3. Szür­i­nt ^5 FILLÉR O MiujsáG XX. évfolyam 50. szám Alapította: NADÁNYI EMIL I­V, Honvéd­ utca 10 — Tirfx *15-044 Az osztálysorsjáték mai húzásának eredménye Gombos Gyula Sávich budapesti tárgyalásé­ , rél) a dunavölgyi probléma megoldásáról és a magyar külpolitika békés elveiről ( London, március 2. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Daily Telegraph Budapestre kül­dött levelezője Békepolitika Ma­gyarországon címen közli Gömbös Gyula magyar miniszterelnök nyilatkozatát, aki a következőket mondotta: — Minden alkalommal hang­súlyozni igyekszem, hogy Ma­gyarország külpolitikáját békés elvek sugalmazzák. Ugyanakkor azonban azt hiszem, hogy a Dunavölgy állandó békéjét csak a nagyvonalú fejlődés, nem pe­dig a békeszerződések merev fentartása biztosíthatja. Gömbös miniszterelnök, — foly­tatta a levelező, — cáfolta azt a hí­resztelést, mintha olasz-magyar­­osztrák politikai szövetség, vagy csoport alakításáról volna szó. En­nek bizonyítékául hivatkozott arra, hogy Olaszország is, Magyarország is állandóan tanácsolta az államok közötti együttműködést. Olaszor­szágnak és Magyarországnak meg­győződése szerint olyan politikai irányzatú szövetségek, mint aminek a kisantant-államok között észlel­­hetők, nem szolgálják a béke ügyét. Ezzel kapcsolatban megemlíti a tu­dósító, hogy Gömbös Gyula minisz­terelnök a magyar parlamentben múlt év március 14-én tartott be­szédében az összes szomszéd államokhoz fordult és a Magyarországgal való együttműködést ajánlotta a Dunavölgy gazdasági válsá­gának leküzdésére. Ez a politika, amelyre a magyar miniszterelnök határozott, szilárd hangon, szokott közvetlen modorá­val ismét hivatkozott, ékesen szóló bizonyíték s jellemének és éles vilá­got vet gondolkodásmódjára. Mint katona-államférfi, a tettek embere és irtózik a negatív politikától. Amint katonai pályája során sem volt soha esztelenül vakmerő, ho­lott hősi bátorsági tisztnek bizo­nyult (már 1514 szeptemberében 14. térségéért az osztrák-magyar kato­nai érdemkereszttel tüntették ki), éppen úgy a haladás iránti szenve­délyes vágya sem ragadja magával és inkább megfontolt, de nem tü­relmetlen. Kértem, — folytatja a levelező, — hogy adjon saját szavaival felvilá­gosítást a Daily Telegraphnak Sa­vici olasz külügyi államtitkárral folytatott legutóbbi megbeszélései­ről, amennyiben módjában van nyi­latkozni. Gömbös Gyula néhány percnyi gondolkodás után a követ­kezőket mondotta l — Az olasz külpolitika mindig elismerte a Dunavölgye né­peinek érdekei közötti igazságos egyensúly fontosságát. Termé­szetes, hogy a magyar külpolitika mindig lelkesen üdvözölte Mussolininak ezen eszme megvalósítására irányuló erőfeszíté­seit. Savich külügyi államtitkár budapesti látogatása főként udvariassági tény volt és mint ilyen, fontos mozzanat az olasz és magyar államférfiak közti találkozások sorozatában. Termé­szetesen, arra is felhasználtuk az alkalmat, hogy politikai meg­beszéléseket folytassunk, amelyeknek célja a két kormány tö­rekvéseinek a béke érdekében való összhangbahozatala, tevé­keny együttműködése, mindenekelőtt a stresai értekezlet szelle­mében, hogy lerakjuk a gazdasági javulás alapjait. Ellentét­ben azokkal a célzásokkal, amelyek nem a való tények felis­merésén alapulnak, megbeszéléseinken a gyakorlati intézke­dések sorozatát vizsgáltuk meg. Ezek az intézkedések közvet­len gazdasági enyhülést nyújtanának az érdekelt országoknak és ezzel hozzájárulnának az általános gazdasági helyzet könnyí­téséhez. A Gömbös—Mussolini—Dollfuss-1 ügyében a magyar miniszterelnök féle római találkozásról szóló hír­ó kijelentette: nincs abban a helyzet­

Next