8 Órai Ujság, 1934. március (20. évfolyam, 50-72. szám)
1934-03-03 / 50. szám
Mártírjaink. Az utódállamokban börtönben raboskodnak, menekülésre kényszerülnek, hazátlanokká, földönfutókká válnak a feddhetetlen jellemű, művelt férfiak tömegei, akiknek egyetlen bűne, hogy magyarok. Nem kérkednek a magyarságukkal, csak nyugodtan, bátran, férfiasan vállalják egy ezeréves történelmi múlt és ezeréves kultúra nemes és tragikus örökségét. Az utódállamok vezetői félnek tőlük, bár nincs fegyverük, csak tiszta tollak, üldözik őket, bár még az ő törvényük szempontjából sem követnek el üldözendő cselekményt. Tegnap egy erdélyi újságíró állt a román bíróság előtt. Az újságíró polgári neve Krenner Miklós, Spectator néven a magyarországi közönség is jól ismeri cikkeit, amelyekben a tudás és gondolat nemes érce csillog. Mi volt Spectator bűne? Az, hogy autonómiát követelt Erdélynek. Erdély autonómiája ma népszerű jelszó az egykori fejedelemség egész területén és valamennyi nemzetisége körében, a ma uralkodót, a románt is beleértve. Nemcsak magyar tudósok, hanem fiatal román írók is tanulmányokat és könyveket írnak az „erdélyi létekről", amely ebből a mintaszerű földrajzi és történelmi egységből sarjadt ki és amelynek gyökerei évszázados múltba nyúlnak viszsza. De ami a román író számára tárgyilagos tudományos kutatás, azt a román bíróság hazaárulásnak minősíti, ha magyar ember követi el. Krenner Miklóst börtönbüntetésre ítélték és három évre eltiltották az újságírástól, azért, mert a maga előkelő tollával, hatalmas filozófiai és történelmi iskolázottságával ugyanazt merte írni, amit némely román írótársa is sokszor megírt már. Azt csak röviden említjük, hogy mi, magyarok, nem ismerjük az írástól és az újságírástól való eltiltást, mert ez az „elmaradt, feudális ország", a miénk, még mindig a 48-as törvény alapján áll, hogy sajtó útján gondolatait mindenki szabadon közölheti. Ma Krenner Miklós az áldozat, tegnap mások voltak, holnap ismét mások lesznek Romániában, Szerbiában és Csehországban. Ebből az utóbbi államból csak a minap ment beadvány az újságírók nemzetközi szervezetéhez és szörnyű, vad és égbekiátó eseteit sorolja fel annak, hogy minő üldöztetésnek, mártíriumi kínszenvedésnek vannak kitéve azok, akik az elszakított részeken a magyar tollat használják, a magyar igét szolgálják. Helyzetük tragikus, mint mindenkié, aki magasabb kultúrát művel primitív környezetben, európai eszményiséget a Balkánon. Övék minden részvétünk, megértésünk és nagyrabecsülésünk; nevüket lelkünknek abban a rekeszében őrizzük, ahol nemzetünk legjobbjainak állítunk emléket. A magyar toll hagyományai szentek, történelme véres és gyásszal sújtott. Kifogyhatatlan azoknak a száma, akik históriai létünk folyamán idegen börtönökben, várak kazamatáiban szenvedtek és azoké, akik vérpadon múltak el. A magyar ige sudár fája vérrel áztatott talajba bocsájtja gyökérzetét, de törzse és koronája azért, vagy annál is inkább ép maradt, virággal és gyümölccsel terhes. És az marad ezután is. Minden arculcsapás és megaláztatás, mely hőseit éri, csak növelni fogja azt az egyetemes és hatalmas erejű emberi felháborodást, mely máris útban van, hogy törvényt lásson és igazságot osszon. 'VtT % v *1 5«, ,v LK^ + * ' \ \ \ - _ Budapest, 1934 március 3. Szürint ^5 FILLÉR O MiujsáG XX. évfolyam 50. szám Alapította: NADÁNYI EMIL IV, Honvéd utca 10 — Tirfx *15-044 Az osztálysorsjáték mai húzásának eredménye Gombos Gyula Sávich budapesti tárgyalásé , rél) a dunavölgyi probléma megoldásáról és a magyar külpolitika békés elveiről ( London, március 2. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Daily Telegraph Budapestre küldött levelezője Békepolitika Magyarországon címen közli Gömbös Gyula magyar miniszterelnök nyilatkozatát, aki a következőket mondotta: — Minden alkalommal hangsúlyozni igyekszem, hogy Magyarország külpolitikáját békés elvek sugalmazzák. Ugyanakkor azonban azt hiszem, hogy a Dunavölgy állandó békéjét csak a nagyvonalú fejlődés, nem pedig a békeszerződések merev fentartása biztosíthatja. Gömbös miniszterelnök, — folytatta a levelező, — cáfolta azt a híresztelést, mintha olasz-magyarosztrák politikai szövetség, vagy csoport alakításáról volna szó. Ennek bizonyítékául hivatkozott arra, hogy Olaszország is, Magyarország is állandóan tanácsolta az államok közötti együttműködést. Olaszországnak és Magyarországnak meggyőződése szerint olyan politikai irányzatú szövetségek, mint aminek a kisantant-államok között észlelhetők, nem szolgálják a béke ügyét. Ezzel kapcsolatban megemlíti a tudósító, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök a magyar parlamentben múlt év március 14-én tartott beszédében az összes szomszéd államokhoz fordult és a Magyarországgal való együttműködést ajánlotta a Dunavölgy gazdasági válságának leküzdésére. Ez a politika, amelyre a magyar miniszterelnök határozott, szilárd hangon, szokott közvetlen modorával ismét hivatkozott, ékesen szóló bizonyíték s jellemének és éles világot vet gondolkodásmódjára. Mint katona-államférfi, a tettek embere és irtózik a negatív politikától. Amint katonai pályája során sem volt soha esztelenül vakmerő, holott hősi bátorsági tisztnek bizonyult (már 1514 szeptemberében 14. térségéért az osztrák-magyar katonai érdemkereszttel tüntették ki), éppen úgy a haladás iránti szenvedélyes vágya sem ragadja magával és inkább megfontolt, de nem türelmetlen. Kértem, — folytatja a levelező, — hogy adjon saját szavaival felvilágosítást a Daily Telegraphnak Savici olasz külügyi államtitkárral folytatott legutóbbi megbeszéléseiről, amennyiben módjában van nyilatkozni. Gömbös Gyula néhány percnyi gondolkodás után a következőket mondotta l — Az olasz külpolitika mindig elismerte a Dunavölgye népeinek érdekei közötti igazságos egyensúly fontosságát. Természetes, hogy a magyar külpolitika mindig lelkesen üdvözölte Mussolininak ezen eszme megvalósítására irányuló erőfeszítéseit. Savich külügyi államtitkár budapesti látogatása főként udvariassági tény volt és mint ilyen, fontos mozzanat az olasz és magyar államférfiak közti találkozások sorozatában. Természetesen, arra is felhasználtuk az alkalmat, hogy politikai megbeszéléseket folytassunk, amelyeknek célja a két kormány törekvéseinek a béke érdekében való összhangbahozatala, tevékeny együttműködése, mindenekelőtt a stresai értekezlet szellemében, hogy lerakjuk a gazdasági javulás alapjait. Ellentétben azokkal a célzásokkal, amelyek nem a való tények felismerésén alapulnak, megbeszéléseinken a gyakorlati intézkedések sorozatát vizsgáltuk meg. Ezek az intézkedések közvetlen gazdasági enyhülést nyújtanának az érdekelt országoknak és ezzel hozzájárulnának az általános gazdasági helyzet könnyítéséhez. A Gömbös—Mussolini—Dollfuss-1 ügyében a magyar miniszterelnök féle római találkozásról szóló híró kijelentette: nincs abban a helyzet