8 Órai Ujság, 1934. március (20. évfolyam, 50-72. szám)
1934-03-06 / 52. szám
KEDD 4 OLDAL ORkjSjfIQ A_RÉGI SZÉP IDŐKK: 3. Küry Klára őszinte vallomása Mester utca 9. Hatodik emelet. Nem, a hetedik emeleten lakik Küry Klári. Közel az éghez, a manzárdon. De legalább a lift nem jár. 144 lépcsőfok, az ember mégis csak megmássza valahogy. Odafönn süvölt a szél és oda kell lapulni a falhoz, nehogy a vihar lesöpörjön a gangról. A keskeny ajtón kis cédula Küry Klári jellegzetes, szálkás betűivel: „A csengő nem szól, tessék kopogni.“ Hát kopogunk és nagysokára meg is jelenik a művésznő. Platinaszőke. Már nem is emlékszem: ilyen volt mindig? Az arca gömbölyű és mosolygó, ilyen volt az én időmben is. Selyem háziruha van rajta, a nyakában prém. Az előszobában nem ég a villany. Elromlott. Minden rossz ebben a házban, olyan, mint egy elátkozott kastély. De Klárika észre se veszi. Úgy él itt, mint a mesebeli hercegkisasszony, akit nem izgatnak az eféle kicsiségek. Az előszobából nyíló szalon már sokkal rendesebb. Csak nagyon sok a bútor benne. Túlzsúfolt. Olyan, mint egy régiségbolt raktára. A falakon rengeteg kép. A főhelyen egy vízfestmény: Lili kétlovas hintón a virágos ligetben. Ezt még Strelisky Sándor csinálta, aki nemcsak fotográfus volt, hanem festő is, azonkívül népszínházi habttáé és tizenhárompróbás gavallér. Még monoklit is hordott és a Népszínházból házasodott. A jó Béni Irma lett a felesége. Strelisky volt a Küry-párt egyik leghangosabb vezére, mígnem aztán minden átmenet nélkül átpártolt Hegyi Arankához. Voltak így mások is: Klárikától Arankához, Arankától Fedák Sárihoz... Minden úgy van itt, mint volt a régi szép időkben, amikor Küry Klári aktív primadonna volt és szemben lakott a Népszínházzal. Ablakából látni lehetett, hogy ki ment be és ki jött ki a kiskapun. Nem is volt rossz ezt tudni, mert hát állandó intrika folyt itt, mindenki intrikált mindenki ellen. A régi vitrinben régi porcellánok, arany- és ezüskoszorúk, felirásos szalagok, képek, levelek, emléktárgyak. — Itt van szegény mama arcképe. Emlékszik rá, úgyeléli, hogy ne emlékeznék a jó Róza nénire. A leányának jóbarátja, menedzsere, impresszáriója és őrangyala volt. De sok jó ebédet kaptunk tőle!... — Ebben a nagy bőrkazettában, — mutatja tovább Klárika, — harmincezer üdvözlőlevél. A Lili ötszázadik előadásán kaptam. Ilyesmihez bizony nem jut ma primadonna! — konstatálom magamban, de konstatáltam azt is, hogy Klárika volt minden idők legnépszerűbb színésznője és ma is úgy csicsereg, mint akkor, amikor százan, meg százan várták esténként a Népszínház kiskapujában és nem volt még semmi gondja. — Szegény mama elment! — meséli. — Csak nyolc napig volt beteg. Elesett a lakásban, megütötte a lábát, lefektettük és nem kelt fel soha többé... _ Magamra maradtam, senkim nincs. Mindenről magamnak kell gondoskodnom, de nem bánt semmi, csak az fáj, hogy leszorítottak a színpadról. Kicsit elgondolkozik, aztán folytatja: _ Nem érdemeltem meg. Fiatal voltam, szép voltam és tehetséges voltam, amikor kiintrikáltak a színházból. Azzal vigasztalgatom, hogy ma is fiatal, ma is szép és nyilván ma is nagyon tehetséges. — Óh, ma már nem szeretne belém senki! — mondja némi rezignációval. — Hát maga, Klárika, szerelmes-e még! — Nem. Nem vagyok szerelmes. Nem olyan a természetem. Megkínál konyakkal, cigarettával, aztán folytatja: — Életemben csak két nagy szerelmem volt. Csak két embert szerettem és csak ezt a két szerelmet nem tudom elfelejteni. — Az egyik? — mondom indiszkréten, de máris a szavamba vág egy fejbiccentéssel és egy szóval: — Igen, ő!__Nagyon jó ember volt!... — És a másik? — hunyorgatok a szememmel. — Azt is eltalálta. Azt is jól ismerte!... Nevet egyikünk se mond, de jól megértjük egymást. Most aztán egy indiszkrét kérdés következik: — Klárika, — mondom, — azt hiszem, az igaziról nem beszél. Akkor is hallgatott róla mélyen, most is hallgat. Leül mellém, megfogja a kezemet és mélyen a szemembe néz: — Hát maga is elhitte!... Esküszöm, sohase volt igaz belőle semmi! Cáfolni próbálom: — De hiszen nótát is faragtak róla: „Küry Klára nagyon henceg!...“ — Ostobaság! ... Pletyka! ... — vág a szavamba. — Akkor nem cáfoltam, mert nem ártott, de most már megmondhatom: ostobaság; egy szó sem igaz belőle. Megpihen, majd meg csendesen folytatja: — Teljesen tönkrementem. Pedig csupa jó papírom volt. És egyszer csak arról értesít a bank, hogy nincs fedezet . . . — És a kis birtok Tahiban? — kérdezem. — Megvan még a tahii ház? — Megvan bizony! — ragyog fel az arca. — Nem is adom oda semmiért. Ha kell, inkább koldulni megyek az utcára, azt is szívesebben vállalom, de Tahit nem adom. Inkább az életemtől válok meg . . . Egészen belepirul, a jókedve is alább hagy: — Csak a tahit házat szeretem, meg a színpadot. De sehol egy csipetnyi szerep. Egyszer-egyszer hívtak egy-egy színházhoz, de mindenütt vannak szerepfalók, akik nem engednek szóhoz jutni. Pedig — megmondom őszintén, — nagyon szeretnék játszani! Látom rajta, hogy szenved. Vigyázat: mindjárt sírva fakad!... És nagyon szomorúan folytatja: — Beraktározok mindent és kiköltözöm Tahiba, így legalább megspórolom a házbért. Igaz, eltemetkezem, de hát mit csináljak? Pest nem szegény embernek való! Pláne: szegény primadonnának. Mondja már, mit csináljak? Nem tudok felelni a kérdésre, nem tudok tanácsot adni. De Klárika megint optimista: — Most darabot írok! — mondja. — Egy kabaré számára írom és magam is játszom majd benne. — Hát még ki? — kérdezem. És megint mosolyogva felel: — Szirmai Imre. Az örökifjú Szirmai!... Lássa: őt aztán irigylem. Ő az egyetlen, akit irigylek. A minap láttam, milyen ruganyosan jár, milyen jókedvű és elégedett. És még most is szerelmes. Mulatságos, mégsem nevetek rajta. Meghatottan mélázok el a Klárika sorsán. Hercegkisasszony az elátkozott kastélyban! ... Faragó Jenő MÁ1 MÁRCIUS « A leányégető szegedi mozifűtő a bíróság előtt Tárgyalás kedden Szeged márc. 5. (Saját tudósítónktól.) Kedden délelőtt 9 órakor az utóbbi esztendők egyik legszörnyűbb bűnügyének tárgyalása kezdődik a szegedi törvényszéken, a Gömöry büntetőtanács előtt, amely legutóbb Pipás Pista ügyét is tárgyalta. A bűnügy vádlottja, Bálint Kálmán 53 éves mozi-kazánfűtő, aki a múlt év januárjában, az éjszakai órákban, egy fiatal leányt lecsórt a mozi kazánházába és ott elégette. A szörnyű bűncselekményt egy hónap múltán véletlen körülmény pattantotta ki. Négy héttel később a mozifűtő vendégeként két másik éjszakai nő járt fenn a kazánházban, ahol egy szekrényben felismerték a januárban eltűnt barátnőjük ruháit. Azonnal feljelentést tettek a rendőrségem és Bálint Kálmán mozifűtő rövid kertelés után beismerte a detektívek előtt, hogy az eltűnt fiatal leányt, akit Tóth Ilonkának hívtak, a 100 fokos kazánban a elégette. A rendőrségen, valamint később is a vizsgálóbíró előtt azt vallotta a mozifűtő, hogy Tóth Ilonka elaludt nála és reggel hiába vázolgatta, nem tért magához. — Úgy láttam, hogy meghalt, — vallotta Bálint, — mert egészen élettelem volt. Nagyon megijedtem és arra gondoltam, hogyha reggel nálam találják a halott leányt, elcsaptak állásomból. Egy pillanatig gondolkoztam, hogy mit tegyek, aztán hirtelen eszembe ötlött a kazán, ahol égett a tűz. Elhatároztam, hogy a leányt begyömöszölöm a kazán nyílásán és a holttestet a 400 fokos tűzben elégetem. Felkaptam az ágyról és megpróbáltam bedugni a kazán nyílásán. Félóra hosszat kínlódtam, végre sikerült a dolog. Először a bal karját dugtam be az ajtón, azután a karjához szorítva a fejét, gyömöszöltem keresztül a szűk nyitáson. Végre félórai verejtékes munka után a leány teste bekerült az izzó parazsakra. Gyorsan 8—10 lapát szenet hajítottam rá és rácsaptam az ajtót. Egy óra hosszáig tartott, amíg a leány teste elégett a nagy tűzben... Az ügyészség Bálint Kálmán mozifűtőt szándékos emberölés bűntettével vádolja. A kedd délelőtti tárgyalás iránt Szegeden nagyfokú az érdeklődés. Bálintné, a mozifűtő felesége, idegbeteg, évek óta ágyban fekvő ás a legérdekesebb a dologban, hogy semmit sem tud arról, hogy a férje milyen szörnyű bűnt követett ei. „A szerb kihívások veszélyeztetik a világ békéjét" Olasz lap élesen megbélyegzi a magyar hatévi örök meggyilkolását . A magyar nép joga és kötelessége a revízió követelése Róma, márc. 5. (Magyar Távirati Iroda.) A Régime Fascista hosszú cikkben foglalkozik a lentii határincidenssel, amelynél két jugoszláv területre tévedt magyar, határőr közül az egyiket agyonlőtték, a másikat súlyosan megsebesítették és elhurcolták. A lap megállapítja, hogy az eset nem egyedülálló, mert hiszen csak a múlt esztendőben húsz határincidens fordult elő és ezeket mindig szerb részről kezdték. Ezek az incidensek mindig halálesettel végződtek. Ezért különös jelentőséget kell tulajdonítani a lenin esetnek is. Ez az eset mutatja a belgrádi kormány megváltoztathatatlan rendszerét, amelyet a magyar és a bolgár határon alkalmaz. A lap ezután részletesen leír néhány, a múlt évben történt határmenti jogtalan gyilkosságot. Ez események következtében — írja tovább a lap — a határmenti lakosság állandó rettegésben él Az egész világ ismeri már a szerb bolgár határon uralkodó állapotokat. A szerbek, úgy látszik, a magyar határon éppen úgy el akarják zárni magukat, mint azt a bolgár határon tették, de ez nem fog olyan könnyen sikerülni nekik. Ezt a helyzetet a trianoni határok idézték elő és ezért ez a helyzet már nem tarthat sokáig. A magyar nép sokkal büszkébb, semhogy megalázná magát a világ előtt és feláldozná magát a jogtalanságnak. Ha Magyarország a trianoni szerződés revízióját követeli, ezt azért teszi, mert kötelessége és mert joga van hozzá. Az a nép, amely évszázadok óta harcol a keleti barbarizmus ellen, egész Európa érdekében, nem tehet mást, minthogy tudomására hozza a világnak azt, ami történt és a világnak meg kell értenie, hogy meg kell találnia az eszközt e természetellenes helyzet megváltoztatására. A szerb kihívások nagyon is veszélyeztetik a világ békéjét. Ezek olyan kérdések, amelyeknek megoldása az egész emberiség érdeke. Franciaországban máris érezhető némi irányváltozás. Sándor király párisi pénzügyi útjának elmaradása, amely több milliót hozott volna Szerbiának, ennek a változásnak egyik legjobb bizonyítéka. — Ételmérgezések. Arday Károlyné takarítónő Margit körút 65. alatt lévő lakásán rosszul tett és eszméletlenül esett össze. Az Új Szent János kórházba vitték, ahol megállapították, hogy húsmérgezése van. Ugyancsak ételmérgezéssel került a Szent István kórházba Rőt Margit 25 éves szövőnő. Kocsonyát evett és ettől lett rosszul.