8 Órai Ujság, 1934. április (20. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
Húsvéti szám ára IQ fillér Budapest, 1934 április 1. Vasárnap : JRAiussiG XX. évfolyam 73.szám Alapította: NADÁNYI EMIL 10 Gróf Bethlen István húsvéti nyilatkozata A pomai megállapodások — Amikor egyedül álltunk szemben a nagyvilággal—Hit és bizalom a nemzeti eszmében — Magyarüldözés az utódállamokban — Összetartás és áldozatkészség Válasz a magyar ellen emelt hazug vádakra A legutóbbi római tárgyalások idején gróf Bethlen Istvánnak terjedelmében és gondolati szárnyalásában is hatalmas cikke jelent meg, amely részben, vagy egészében bejárta az egész világ sajtóját és mindenütt feltűnést keltett. A volt miniszterelnök, aki több, mint tíz esztendeig — éspedig úgy az országnak, mint a világpolitikának legviharosabb idején — közvetlen közelségből látta kialakulni az eseményeket és figyelte azokat a hatakokat, amelyek a háború utáni országok politikájában közrejátszanak, említett cikkében végtelen józansággal, tisztánlátással és leszűrt bölcsességgel állapította meg a magyar külpolitika reális céljait és a módszert, amely azokhoz elvezet. Kicsiny és oly sokfélül veszélyeztetett népnek, mint mi vagyunk, egy pillanatra sem szabad elveszíteni tisztánlátását, a képességet arra, hogy minden helyzetben számot vessen a kockázattal, amelyet esetenként viselnie kell; egy pillanatra sem szabad behódolnia mégoly csábító illúzióknak, vagy érzelmi momentumoknak, mert mindezek könnyen zátonyra vihetik hájónkat és tönkretehetik az ország jövőjét. Életünk folytonos alkudozás az események változásával, feszült figyelése a hatalmi eltolódásoknak s amíg az erőviszonyok végképpen ki nem alakultak Európában, addig, bár rendíthetetleneknek kell lennünk a magunk céljainak az ismeretében, de rugalmasoknak és szabadoknak abban a tekintetben, hogy mindig a kínálkozó legjobb utat választhassuk. Amit bennünk Európa, a saját érdekében, értéknek tart, azt könnyelműen soha ne adjuk ki a kezünkből, a gesztenyét másokért ne kaparjuk ki a tűzből és mindennek, amit teszünk, vagy mások érdekében nem teszünk, múlhatatlanul legyen meg értelme, legyen meg az ellenértéke. A nemzetek vásárján csak az az ország lehet hallatlanul és eszményien nagylelkű, melynek a nagylelkűsége senki számára nem bir értékkel. Bethlen István cikke, — mely ezeket a gondolatokat ébresztette bennünk, — mély és maradandó hatást tett és ezen mit sem rontottak azok a mesterkélt, elfogult s nagyobb részükben dilettáns észrevételek, amelyek vele kapcsolatban helyenként megjelentek. Mindenki érezte, hogy itt történelmi felelősséggel beszél egy államférfi és szavaiban egy nemzet múltjának sugallata szárnyal, a maga rengeteg közvetlen tapasztalásának, elmélkedéseinek és vívódásainak eredményei szűrődtek le. Azóta nyilvánosságra kerültek a római megállapodások, s a jelek arra mutatnak, hogy teljes harmóniában a magyar külpolitikának azokkal az alapprincipiumaival és követelményeivel, amelyeket Bethlen István cikkében kifejezésre juttatott. A római megállapodás Azzal a kérdéssel kerestük fel most gróf Bethlen Istvánt, hogy Róma után van-e az említett fejtegetésekhez hozzátenni, vagy azokon módosítanivalója? A beható beszélgetésből, amelyet vele folytatni szerencsénk volt, a következő részletet közöljük. Bethlen István így válaszolt: — Meggyőződésem szerint Rómában semmi olyan nem történt, ami a Pesti Naplóban megjelent cikkem fejtegetéseivel ellentétben volna, illetve az abban kifejezésre jutott, álláspontommal ne egyezne. Ezt egyképpen értem úgy politikai, mint gazdasági vonatkozásban. A ■olitikai megállapodások értelmében Olaszország, Ausztria és Magyar- OTSZ.1X arra kötelezte magát, hogy minden olyan esetben, amikor ezt a három állam valamelyike kívánatosnak tartja, az említett országok kormányai közös megbeszéléseket fognak folytatni, mielőtt az egyik, vagy a másik, politikai irányban, magát elhatározná, vagy leszögezné. Erre vonatkozólag tudni kell, hogy a három államinak ez a kapcsolata eddig sem hiányzott, mert ez az állandó kontaktus megállapodásszerűen eddig is megvolt. Az errevonatkozó megállapodás életben volt egyrészt Magyarország és Olaszország, Magyarország és Ausztria, másrészt Ausztria és Olaszország között. A változás, nóvum tehát a mostani római megállapodásokban annyi, hogy azokat az eszmecseréket, amelyeket eddig két-két fél folytatott egymással, most majd a három fél fogja együttesen folytatni. Vagyis: a forma megváltozott, lényegében azonban az eddigi helyzet marad fenn továbbra is. Azonban az új forma sem jelenti valamely, a kisantantihoz hasonló blokk létesítését, mert hiszen a politikai jegyzőkönyv értelmében a megállapodáshoz más államok is