8 Órai Ujság, 1934. július (20. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-01 / 146. szám
A magyar Kard. Világraszóló győzelmet szerzett ismét a magyar kard. Európa legjobbjainak versenyéből megint a magyar vívók kerültek ki győztesen, mint már esztendők hosszú sora óta, egymást követő nemzedékek egyforma tehetségével és lelkességével őrizve a magyar kard hegemóniáját. Nem lehet véletlen műve, hogy minden nagy nemzetközi találkozáson a magyar kardot koszorúzza a győzelem babérja. Nem lehet véletlen, hogy a dicsőséges úttörők után újabb és újabb nemzedékek ugyanazzal a rátermettséggel veszik kezükbe a kardot, amivel az elődök forgatták. A sorozatos diadalok, melyek a magyar kard erejét és dicsőségét hirdetik, kétségkívül nemcsak egyesek rátermettségének bizonyságai, hanem egyúttal meggyőző tanúskodás a mellett is, hogy azok a fizikai, lelki és szellemi képességek, melyek a kardforgatás szép és nemes sportjához szükségesek, a jellegzetes magyar tehetségek birtokállományához tartoznak. Erő és ügyesség, fegyelem és lélekjelenlét, türelem és lovagias szellem, szilárd önbizalom, de egyúttal az ellenfél megbecsülése is — ezek a tulajdonságok viszik győzelemről-győzelemre a magyar vívókat. S valahányszor a magyar kard dicsőségéről érkezik hír külföldi országokból, önkéntelenül felmerül két kérdés, ennek a magára hagyott, árva kis nemzetnek egész történelme folyamán döntő két kérdése. Az egyik az, váljon oly becsületes feltételek közt, mint ahogy a sportversenyeket rendezik, ahol semmiféle érdek, erőszak, intrika nem hamisítja meg a tehetség érvényesülését, mit produkálhatott volna ez a tehetséges nemzet a maga és az emberiség javára? Sajnos, történelmünk során nem igen volt példa rá, hogy a fair play szabályai szerint, egyenlő jogon és egyenlő feltételek között fejthette volna ki képességeit a nemzet s talán még sokáig kell várni, amíg a nemzetközi életben is divatba jön a sportpályák becsületes szelleme, mely szárnyat ad az igaz tehetség kibontakozásának. A másik kérdés az, várjon e nagy egyenlőtlenségek közepette is nem tudna-e különb eredményeket elérni a nemzet, ha talentumait azzal a komoly fegyelemmel és céltudatossággal fejlesztené ki, ahogy derék vívóinktól látjuk? Az ő győzelmük mindenesetre példát mutat, melyet érdemes követni, nemcsak a sportpályákon, hanem a nemzeti élet minden vonatkozásában. Budapest, Í934 július í. Vasárnap r dP-S r @ ARA ^^FILLER XX. évfolyam 146. szám Alapította: NADÁNYI EMIL Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. Honvéd utca 10 — Tel: *15-0-14 Két hétre felfüggesztik a búza tőzsdei jegyzését Autós banditák a Széchenyi utcában lelőttek egy bankszolgát Revolversortűz az üldözőkre, izgalmas hajsza, pánik az utcán, sikeres szökés Üres volt az elrabolt pénzestáska (Saját tudósítónktól.) Példátlanul vakmerő, amerikai stílusú, revolveres autós rablótámadás történt ma délelőtt11 órakor a Széchenyi-utca és az Akadémia utca kereszteződésénél. A déli órákban élénk forgalmú utca járókelői a jelzett időpontban arra lettek figyelmessé, hogy a két utca sarkához, a Széchenyi-utca 10. számú ház elé feltűnő gyorsasággal odarobog egy Citroen-gyártmányú hatalmas túrakocsi. A leeresztett amerikai tető alól egy porköpenyes, autószemüveges férfi ugrott ki. Kezében revolver volt és hirtelen harsány hangon rákiáltott az utcán arra haladó bankszolgához: — Fel a kezekkel! A bankszolga ijedten fölemelte a két karját, de a nála levő bőrtáskát nem akarta kiengedni a kezéből. Ebben a pillanatban két éles revolverdörrenés hangzott el és néhány másodperc múlva elcsattant egy harmadik lövés is. Néhány arra haladó nő sikoltozva széjjelfutott, a közeli borbélyüzletből pedig kirohantak az emberek, akik már csak azt látták, hogy a bankszolga hangos jajkiáltással összeesik, a porköpenyeges férfi kikapja a szolga kezéből a táskát, beugrik a nagy túrakocsiba és teljes gázzal elrobog a Széchenyi utca rövid szakaszán a Dunapart felé. Ugyanakkor az Akadémia-utcában a Széchenyi-utca kereszteződésénél áthaladt egy 8-as villamos és felbukkant egy katonai gépkocsiaz Akadémia-utca másik oldaláról osztag. Négy karambol A Citroen-kocsi az elmenekülő rablóval élesen feldugó motorral a katonai gépkocsi között utat vágva magának, nekiindult a Széchenyiutcának a Dunapart felé eső része felé és ekkor nekihajtott az itt állomásozó autótaxisornak. Az egyik kocsit súrolta is és a taxi megsérült. Azután nekirohant a standról éppen kifutó másik 481. számú szürketaxinak, ezt a kocsit a falhoz vezette, úgy hogy a taxi eleje teljesen tönkre ment. Az ott álló taxik közül még egy harmadikba is beleakaszkodott a Citroen-gépkocsi hátsó lökhárítójával és még méterekre maga után vonszolta, örült robogásában a rabló autója még egy a Szécshenyi utcában álló postakocsinak is nekiment. Revolverlövések az üldözőkre Fejvesztett, őrült tumultus keletkezett az utcán. A taxisoffőrök kiabálva rohantak az eliramodó, füstfelhőt eregető túrakocsi után, amelynek vezetője — egy ugyancsak autószemüveges férfi — igyekezett a legnagyobb sebességgel kiszabadulni a tumultusból, a kocsiforgatagból. Amikor a hátsó ülésen helyetfoglaló férfi észrevette, hogy üldözik, az amerikai tető alól kidugta a karját és revolveréből gyors egymásutánban két lövést adott le. Ettől az üldözők megtorpantak és így sikerült a Citroennek egérutat nyernie és kijutni a Dunapartra, a Rudolfrakpartra. Itt azután az Andrássy-szobor irányában, a Parlament felé iramodott. A lövések zajára az Akadémiautcából futólépésben érkezett egy rendőr. Ugyanakkor egy taxisoffőr felírta az elmenekülő autó rendszámát. BE 544 Ez volt a kocsi rendszáma. Az autó most már befordult a Kossuth Lajos térre. Az itt posztoló 1358-as rendőr, mivel látta, hogy a túrakocsi első kereke megsérült és a motorja is füstölög, meg akarta állítani. A gépkocsi azonban csaknem elgázolta a rendőrt s tovább robogott a Margit-híd felé.