8 Órai Ujság, 1934. július (20. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

A magyar Kard. Világraszóló győzelmet szerzett ismét a magyar kard. Európa leg­jobbjainak versenyéből megint a magyar vívók kerültek ki győzte­sen, mint már esztendők hosszú sora óta, egymást követő nemze­dékek egyforma tehetségével és lelkességével őrizve a magyar kard hegemóniáját. Nem lehet vé­letlen műve, hogy minden nagy nemzetközi találkozáson a magyar kardot koszorúzza a győzelem ba­bérja. Nem lehet véletlen, hogy a dicsőséges úttörők után újabb és újabb nemzedékek ugyanazzal a rátermettséggel veszik kezükbe a kardot, amivel az elődök forgat­ták. A sorozatos diadalok, melyek a magyar kard erejét és dicsősé­gét hirdetik, kétségkívül nemcsak egyesek rátermettségének bizony­ságai, hanem egyúttal meggyőző tanúskodás a mellett is, hogy azok a fizikai, lelki és szellemi képessé­gek, melyek a kardforgatás szép és nemes sportjához szükségesek, a jellegzetes magyar tehetségek birtokállományához tartoznak. Erő és ügyesség, fegyelem és lélekjelenlét, türelem és lovagias szellem, szilárd önbizalom, de egy­úttal az ellenfél megbecsülése is — ezek a tulajdonságok viszik győ­zelem­ről-gy­őzelemre a magyar ví­vókat. S valahányszor a magyar kard dicsőségéről érkezik hír kül­földi országokból, önkéntelenül fel­merül két kérdés, ennek a ma­­gára hagyott, árva kis nemzetnek egész történelme folyamán döntő két kérdése. Az egyik az, váljon oly becsületes feltételek közt, mint ahogy a sportversenyeket rende­zik, ahol semmiféle érdek, erőszak, intrika nem hamisítja meg a te­hetség érvényesülését, mit produ­kálhatott volna ez a tehetséges nemzet a maga és az emberiség javára? Sajnos, történelmünk so­rán nem igen volt példa rá, hogy a fair play szabályai szerint, egyenlő jogon és egyenlő feltételek között fejthette volna ki képessé­geit a nemzet s talán még sokáig kell várni, amíg a nemzetközi életben is divatba jön a sportpá­lyák becsületes szelleme, mely szárnyat ad az igaz tehetség ki­bontakozásának. A másik kérdés az, várjon e nagy egyenlőtlensé­­gek közepette is nem tudna-e kü­lönb eredményeket elérni a nem­zet, ha talentumait azzal a komoly fegyelemmel és céltudatossággal fejlesztené ki, ahogy derék ví­vóinktól látjuk? Az ő győzelmük mindenesetre példát mutat, melyet érdemes követni, nemcsak a sport­pályákon, hanem a nemzeti élet minden vonatkozásában. ­ Budapest, Í934 július í. Vasárnap r dP-S r @ ARA ^^FILLER XX. évfolyam 146. szám Alapította: NADÁNYI EMIL Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. Honvéd­ utca 10 — Tel: *15-0-14 Két hétre felfüggesztik a búza tőzsdei jegyzését Autós banditák a Széchenyi­ utcában lelőttek egy bankszolgát Revolversortűz az üldözőkre, izgalmas hajsza, pánik az utcán, sikeres szökés Üres volt az elrabolt pénzestáska (Saját tudósítónktól.) Példátlanul vakmerő, amerikai stílusú, revolve­­res autós rablótámadás történt ma délelőtt­­11 órakor a Széchenyi-utca és az Akadémia­ utca kereszteződésé­nél. A déli órákban élénk forgalmú utca járókelői a jelzett időpontban arra lettek figyelmessé, hogy a két utca sarkához, a Széchenyi-utca 10. számú ház elé feltűnő gyorsasággal odarobog egy Citroen-gyártmányú hatalmas túrakocsi. A leeresztett amerikai tető alól egy porköpenyes, autószemüveges férfi ugrott ki. Ke­zében revolver volt és hirtelen har­sány hangon rákiáltott az utcán arra haladó bankszolgához: — Fel a kezekkel! A bankszolga ijedten fölemelte a két karját, de a nála levő bőrtáskát nem akarta kiengedni a kezéből. Ebben a pillanatban két éles revolverdörrenés hangzott el és néhány másodperc múlva elcsat­tant egy harmadik lövés is. Néhány arra haladó nő sikol­tozva széjjelfutott, a közeli bor­bélyüzletből pedig kirohantak az emberek, akik már csak azt lát­ták, hogy a bankszolga hangos jajkiáltással összeesik, a porkö­­penyeges férfi kikapja a szolga kezéből a táskát, beugrik a nagy túrakocsiba és teljes gázzal elro­bog a Széchenyi­ utca rövid sza­kaszán a Dunapart felé. Ugyanakkor az Akadémia-utcá­ban a Széchenyi-utca kereszteződé­sénél áthaladt egy 8-as villamos és­­ fel­bukkant egy katonai gépkocsi­­az Akadémia-utca másik oldaláról­­ osztag. Négy karambol A Citroen-kocsi az elmenekülő rablóval élesen feldugó motorral a katonai gépkocsi között utat vágva magának, nekiindult a Széchenyi­­utcának a Dunapart felé eső része felé és ekkor nekihajtott az itt állo­másozó autótaxisornak. Az egyik kocsit súrolta is és a taxi megsérült. Azután nekirohant a standról éppen kifutó másik 481. számú szürketaxinak, ezt a kocsit a falhoz vezette, úgy hogy a taxi eleje teljesen tönkre ment. Az ott álló taxik közül még egy harmadikba is beleakaszkodott a Citroen-gépkocsi hátsó lökhárítójával és még méte­rekre maga után vonszolta, örült robogásában a rabló autója még egy a Szécshenyi­ utcában álló posta­kocsinak is nekiment. Revolverlövések az üldözőkre Fejvesztett, őrült tumultus kelet­kezett az utcán. A taxisoffőrök ki­abálva rohantak az eliramodó, füst­felhőt eregető túrakocsi után, amely­nek vezetője — egy ugyancsak autó­szemüveges férfi — igyekezett a leg­nagyobb sebességgel kiszabadulni a tumultusból, a kocsiforgatagból. Amikor a hátsó ülésen helyet­­foglaló férfi észrevette, hogy ül­dözik, az amerikai tető alól ki­dugta a karját és revolveréből gyors egymásutánban két lövést adott le. Ettől az üldözők meg­torpantak és így sikerült a Cit­roennek egérutat nyernie és ki­jutni a Dunapartra, a Rudolf­­rakpartra. Itt azután az An­­drássy-szobor irányában, a Par­lament felé iramodott. A lövések zajára az Akadémia­utcából futólépésben érkezett egy rendőr. Ugyanakkor egy taxisoffőr felírta az elmenekülő autó rend­számát. BE 544 Ez volt a kocsi rendszáma. Az autó most már befordult a Kossuth Lajos­ térre. Az itt posztoló 1358-as rendőr, mivel látta, hogy a túra­kocsi első kereke megsérült és a motorja is füstölög, meg akarta állítani. A gépkocsi azonban csak­nem elgázolta a rendőrt s tovább robogott a Margit-híd felé.

Next