8 Órai Ujság, 1934. november (20. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
Budapest, 1934 november 3. Szombat ^1^ * | _ . __* _ ÉglT jj§M [rara fillér Ól&rassiG XX. évfolyam 247. szám Alapította: NADÁNYI EMIL V.*Honvéd-utca 10 ^Téh*isí14 Egy színész falálára Meghalt Szerémy Zoltán, a nemes, tiszta művész. A színházban érte utól a halál, az öltözőjében kapott a szívéhez és roskadt össze. A szép, ezüstösfejű holttestet kellékesek és fodrászok állták körül, élete utolsó pillanatainak festékestégelyek voltak a szemtanúi. Szerémy Zoltán már évek óta lemondott a színpadról, finom, deresfejű urak társaságában töltötte idejét, akik a nézőtéren öregedtek meg, miközben az ő haját a színpadon lepte be az igazi hő. Visszavonult a magánéletbe és emlékiratait írta, amelyekben fullánk nélkül számolt be okos és derűs életéről. De a színész ősi ösztöne nem engedte, hogy a magánéletben hagyja itt ezt a világot. Ahogy az öreg katona titkos álma a nyugdíjban is az, hogy a csatamezőn essen el, ahogy a haldokló vadember száz mérföldnyi távolságból is odavánszorog apja sírjához, Szerémy Zoltán még egyszer, utoljára be akarta szívni a színpadi levegőt. Utolsó szerepében azt játszotta, hogy nemsokára meghal. Az utolsót lobbanó élet csendes gyönyörűségét ábrázolta felejthetetlen, melankolikus szeretetreméltósággal. A színpadon az élettől búcsúzott és a valóságban búcsút vett mindkettőtől: az élettől és a színpadtól. Szerémy Zoltán nagy művész volt és úr, nem primadonna. A színpadi siker nem torzította el választékos és harmonikus egyéniségét. A siker nem jogokat jelentett számára, hanem kötelességeket. A közönség szeretete fokozott szerénységre késztette. A színpadon játszott, nem diadalmenetet rendezett. Nem törekedett egyéni sikerekre a darab rovására és nem gáncsolta el a darabot, hogy meghiúsítsa a mások sikerét. Szép és meggyőző példája volt annak az újabban, sajnos, nehezen bizonyítható tételnek, hogy a színész nem feltétlenül mániákus őrült, felelőtlen idegcsomó, akit megszállva tart a hiúsága és aki olyan vad mohósággal kap a sikeren, mint az éhesek a csonton. Szerémy Zoltán jóformán utolsó mohikánja volt a Vígszínház régi nagy együttesének. Most elment ő is, a Tanay Frigyesek, a Fenyvesi Emilek, a Varsányi Irének, a Hegedűs Gyulák után. Szép, meleg hangját, mosolygó arcát magával vitte a sírba. De példája itt marad köztünk: minél nagyobb művész valaki, annál egészebb, annál tisztább ember. Annak a művészetnek, amely Szerémy Zoltánokat terem, lehetnek átmeneti válságai, múló alkonyai, de nem alkonyulhat be örökre. Aki színésznek születik, megteremti maga alatt a deszkákat. Ugrásra kész francia hadosztályok a Saarvidék határán Félelmetes csapatösszevonások, páratlan izgalmak Párisban és Berlinben Európa új tűzfészke körül Paris, nov. 2. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Páris nem fogy ki a lelkeket felzaklató, a kedélyeket a legnagyobb izgalomba ejtő váratlan szenzációkból. Még kavarognak az indulatok a felháborodástól, amelyet Sándor király és Barthou külügyminiszter meggyilkolása és az elemi biztonsági rendszabályok elmulasztása keltett. Még nincsen tető alatt a tervezett gyökeres alkotmányreform és a radikálisok kompromisszumos készsége mellett is súlyos parlamenti harcok várhatók a Paláis Bourbon-ban, a kamarában a marxista egységfront, a Palais Luxembourg-ban, a szenátusban pedig a különböző párti szenátorok részéről, akik nem könnyen nyugodnak bele jogaik csorbításába, a házfeloszlatáshoz való hozzájárulásuk elkobzásába. Ebben a kevéssé megnyugtató politikai atmoszférában kirobbant a minden eseményt háttérbe szorító újabb szenzáció: Franciaország keleti határán nagyarányú csapatösszevonást rendeltek el. A Pere Lachaise és a Montiparnacee temetőbe siető százezernyi tömegeknek a halottak iránti kegyeletes érzését is megzavarta az egész párisi sajtó egyértelmű jelentése. Minden citoyen megszokott lapjában elsősorban azokat a súlyos katonai rendelkezéseket olvasta, amelyeket a hadügyminiszter szükségesnek tartott kiadni és amelynek a keleti határok fokozott védelméről szólnak. A hírek idegesítették a francia közvéleményt és a Métro-n, az autóbuszokban, a nyilvános helyeken és mindenfelé csak a katonai főhatóság intézkedéseiről beszéltek, a hatalmat a Saar-vidéken, úgy a készenlétbe helyezett francia csapatok haladéktalanul bevonulnának a vitás területre, amelynek hovatartozásáról a népszavazás eredménye alapján a Népszövetség lesz hivatva dönteni. A francia-német határon összevont csapatokat abban az esetben is a Saar-vidékre vezénylik, ha Knox a Saar-vidéket kormányzó népszövetségi bizottság elnöke a rend, a nyugalom és a népszavazás befolyásolatlan keresztülvitele érdekében francia katonai osztagoknak a helyszínen való megjelenését szükségesnek tartja. Fokozta a francia főváros izgalmát az a tény, hogy a kormányhoz közelálló lapok is igen komoly formában számoltak be a Saar-vidéki nemzeti szocialista puccs lehetőségégéről. E lapok között is vezetett a Matin, amelynek kapcsolatait a francia külügyminisztériummal jól ismerik és ezért mint a Quai d'Orsay hitelesnek látszó értesüléseit, közölhette a puccs nyugtalanító hírét. A keleti határ védelmére ... Az újságok vezető helyen közölték, hogy a hadsereg főparancsnoksága utasította a metzi 20. hadtest parancsnokló tábornokát, hogy a keleti határ védelmére tegye meg a szükséges intézkedéseket. Azt is elrendelték, hogy az október 1-én bevonult újoncokat a lehető leggyorsabban képezzék ki. Hosszabb magyarázattal is szolgál a sajtó arról, hogy mi tette szükségessé az óriási feltűnést keltő intézkedéseket. Valamennyi lap azt írja, hogy a Saar-vidéken állítólag nemzeti szocialista puccsot készítenek elő és ezek a nyugtalanító hírek indították a francia kormányt arra, hogy a keleti határok megfelelő megerősítéséről gondoskodjék. Ha valéban kísérlet történnék arra, hogy a háromkeresztesek a tudvalévően január libára kitűzött népszavazás előtt, magukhoz ragadják A Népszövetség „játékszabályai" A lapok lényegében egyező és csak apró nüanszokban eltérő cikkei közül figyelmet érdemelnek a Paris Soir fejtegetései, amelyekben azzal mentik a francia kormány katonai intézkedését, hogy nem a francia imperializmus lépéséről van szó, amint azt a külföldön hangoztatják. — Franciaországnak nincsenek háborús szándékai, — írja a lap külpolitikusa, Gabriel Perreux, — sem a Saar-vidéken, sem más területen. Mindössze arról van szó, hogy a Népszövetség által meghatározott „játékszabályok" betartását biztosítsák. Ezalatt a cikkíró nyilván a Saar-vidéki népszavazásra vonatkozóan Genfben hozott szabályzat tiszteletben tartását érti. A lap figyelmezteti honfitársait, hogy egymás között hagyjanak fel a viszálylyal abban a percben, amikor fontos külpolitikai döntések várhatók. A polgárháború Fraciaország ellenségeinek utolsó reménye, — fejezi be a lap a cikket. Az Information a Saa 1-kérdésről azt írja, hogy abban az esetben, ha fegyveres német csapatok — akár, reguláris, akár irregidáris alakulón