8 Órai Ujság, 1934. november (20. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

Budapest, 1934 november 3. Szombat ^1^ * | _ . __* _ ÉglT jj§M [r­­ara fillér Ól&rassiG XX. évfolyam 247. szám Alapította: NADÁNYI EMIL V.*Honvéd-utca 10 ^Téh*isí14 Egy s­zínész f­alálára Meghalt Szerémy Zoltán, a­ ne­mes, tiszta művész. A színházban érte utól a halál, az öltözőjében ka­pott a szívéhez és roskadt össze. A szép, ezüstösfejű holttestet kel­lékesek és fodrászok állták körül, élete utolsó pillanatainak festékes­­tégelyek voltak a szemtanúi. Sze­rémy Zoltán már évek óta lemon­dott a színpadról, finom, deresfejű urak társaságában töltötte idejét, akik a nézőtéren öregedtek meg, miközben az ő haját a színpadon lepte be az igazi hő. Visszavonult a magánéletbe és emlékiratait írta, amelyekben fullánk nélkül számolt be okos és derűs életéről. De a szí­nész ősi ösztöne nem engedte, hogy a magánéletben hagyja itt ezt a vi­lágot. Ahogy az öreg katona titkos álma a nyugdíjban is az, hogy a csatamezőn essen el, ahogy a hal­dokló vadember száz mérföldnyi távolságból is odavánszorog apja sírjához, Szerémy Zoltán még egy­szer, utoljára be­ akarta szívni a színpadi levegőt. Utolsó szerepében azt játszotta, hogy nemsokára meg­hal. Az utolsót lobbanó élet csendes gyönyörűségét ábrázolta felejthe­tetlen, melankolikus szere­te­trem­él­tósággal. A színpadon az élettől bú­csúzott és a valóságban búcsút vett mindkettőtől: az élettől és a szín­padtól. Szerémy Zoltán nagy művész volt és úr,­­ nem primadonna. A szín­padi siker nem torzította el válasz­tékos és harmonikus egyéniségét. A siker nem jogokat jelentett szá­mára, hanem kötelességeket. A kö­zönség szeretete fokozott szerény­ségre késztette. A színpadon ját­szott, nem diadalmenetet rendezett. Nem törekedett egyéni sikerekre a darab rovására és nem gáncsolta el a darabot, hogy meghiúsítsa a má­sok sikerét. Szép és meggyőző pél­dája volt annak az újabban, sajnos, nehezen bizonyítható tételnek, hogy a színész nem feltétlenül mániákus őrült, felelőtlen idegcsomó, akit megszállva tart a hiúsága és aki olyan vad mohósággal kap a sike­ren, mint az éhes­ek a csonton. Szerémy Zoltán jóformán utolsó mohikánja volt a Vígszínház régi nagy együttesének. Most elment ő is, a Tanay Frigyesek, a Fenyvesi Emilek, a Varsányi Irének, a He­gedűs Gyulák után. Szép, meleg hangját, mosolygó arcát magával vitte a sírba. De példája itt marad köztünk: minél nagyobb művész valaki, annál egészebb, annál tisz­tább ember. Annak a művészetnek, amely Szerémy Zoltánokat terem, lehetnek átmeneti válságai, múló alkonyai, de nem alkonyulhat be örökre. Aki színésznek születik, megteremti maga alatt a deszká­kat. Ugrásra kész francia hadosztályok a Saarvidék határán Félelmetes csapatösszevonások, páratlan izgalmak Párisban és Berlinben Európa új tűzfészke körül Paris, nov. 2. (Saját tudósítónk távirati jelen­tése.) Páris nem fogy ki a lelkeket felzaklató, a kedélyeket a legnagyobb izgalomba ejtő váratlan szenzációk­ból. Még kavarognak az indulatok a felháborodástól, amelyet Sándor ki­rály és Barthou külügyminiszter meggyilkolása és az elemi biztonsági rendszabályok elmulasztása keltett. Még nincsen tető alatt a tervezett gyökeres alkotmány­reform és a ra­dikálisok kompromisszumos készsége mellett is súlyos parlamenti harcok várhatók a Paláis Bourbon-ban, a ka­marában a marxista egységfront,­­ a Palais Luxembourg-ban, a szená­tusban pedig a különböző párti sze­nátorok részéről, akik nem könnyen nyugodnak bele jogaik csorbításába, a házfeloszlatáshoz való hozzájárulá­suk elkobzásába. Ebben a kevéssé megnyugtató politikai atmoszférában kirobbant a minden eseményt háttérbe szorító újabb szenzáció: Franciaor­szág keleti határán nagyarányú csapatösszevonást rendeltek el. A Pere Lachaise­ és a Montipar­­nacee temetőbe siető százezernyi tömegeknek a halottak iránti kegye­­letes érzését is megzavarta az egész párisi sajtó egyértelmű jelentése. Minden citoyen megszokott lapjá­ban elsősorban azokat a súlyos ka­tonai rendelkezéseket olvasta, ame­lyeket a hadügyminiszter szükséges­nek tartott kiadni és amelynek a keleti határok fokozott védel­méről szólnak. A hírek idegesítették a francia köz­véleményt és a Métro-n, az autó­buszokban, a nyilvános helyeken és mindenfelé csak a katonai fő­hatóság intézkedéseiről beszéltek, a hatalmat a Saar-vidéken, úgy a készenlétbe helyezett francia csapatok haladéktalanul bevonul­nának a vitás területre, amelynek hovatartozásáról a nép­szavazás eredménye alapján a Nép­szövetség lesz hivatva dönteni. A francia-német határon össze­vont csapatokat abban az esetben is a Saar-vidékre vezénylik, ha Knox a Saar-vidéket kormányzó népszövet­ségi bizottság elnöke a rend, a nyugalom és a népsza­vazás befolyásolatlan keresztül­vitele érdekében francia katonai osztagoknak a hely­színen való megjelenését szükséges­nek tartja. Fokozta a francia főváros izgal­mát az a tény, hogy a kormányhoz közelálló lapok is igen komoly for­mában számoltak be a Saar-vidéki nemzeti szocialista puccs lehetőségé­géről. E lapok között is vezetett a Matin, amelynek kapcsolatait a fran­cia külügyminisztériummal jól is­merik és ezért mint a Quai d'Orsay hitelesnek látszó értesüléseit, közölhette a puccs nyugtalanító hírét. A keleti határ védelmére ... Az újságok vezető helyen közölték, hogy a hadsereg főparancsnoksága utasította a metzi 20. hadtest pa­rancsnokló tábornokát, hogy a keleti határ védelmére tegye meg a szükséges intézkedéseket. Azt is elrendelték, hogy az október 1-én bevonult újoncokat a lehető leg­gyorsabban képezzék ki. Hosszabb magyarázattal is szolgál a sajtó arról, hogy mi tette szüksé­gessé az óriási feltűnést keltő intéz­kedéseket. Valamennyi lap azt írja, hogy a Saar-vidéken állítólag nemzeti szocialista puccsot készítenek elő és ezek a nyugtalanító hírek indí­tották a francia kormányt arra, hogy a keleti határok megfelelő megerősítéséről gondoskodjék. Ha valéban kísérlet történnék arra, hogy a háromkeresztesek a tudva­lévően január libára kitűzött nép­szavazás előtt, magukhoz ragadják A Népszövetség „játékszabályai" A lapok lényegében egyező és csak apró nüanszokban eltérő cikkei kö­­zül figyelmet érdemelnek a Paris Soir fejtegetései, amelyekben azzal mentik a francia kormány katonai intézkedését, hogy nem a francia im­perializmus lépéséről van szó, amint azt a külföldön hangoztatják. — Franciaországnak nincsenek háborús szándékai, — írja a lap külpolitikusa, Gabriel Perreux, — sem a Saar-vidéken, sem más területen. Mindössze arról van szó, hogy a Népszövetség által meg­határozott „játékszabályok" betartá­sát biztosítsák. Ezalatt a cikkíró nyilván a Saar-vidéki népszavazásra vonatkozóan Genfben hozott szabály­zat tiszteletben tartását érti. A lap figyelmezteti honfitársait, hogy egy­más között hagyjanak fel a viszály­­lyal abban a percben, amikor fontos külpolitikai döntések várhatók. A polgárháború Fraciaország ellenségeinek utolsó reménye, — fejezi be a lap a cikket. Az Information a Saa 1-kérdésről azt írja, hogy abban az esetben, ha fegyveres német csapatok — akár, reguláris, akár irregidáris alakulón

Next