8 Órai Ujság, 1935. február (21. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-14 / 37. szám

1935 FEBRUÁR 14 H­­ilálsáperáfícán, r­esszk­eive a bírái elöli a Vámos csás irafíl£€ásmé párt tárgyalásim Hallgatják­ M­a­sszegénylányo­ M 'Mask Juamjái (Saját tudósítónktól.) Február hó­nap a nagy bűnügyek hónapja a büntető törvényszéken. A budapesti törvényszék nagy esküdtszéki ter­mében most folyik a három szabad­­ság téri bankrablónak a bűnügye, ugyanakkor pedig a kis esküdtszéki termmben is nagy tárgyalást kezd meg Patay István, a törvényszék másod­elnöke. Akik nem tudtak bekerülni a bankrablók tárgyalására, azok most mind itt szoronganak a másik esküdtszéki terem előszobájában, ahol rendőrök tartják fenn a ren­det. Nagy az érdeklődés Horváth Sándor állástalan kereskedősegéd, a szegény leányok Don Juanjának a bűnügye iránt. Itt vannak az alvilág ismert figurái, akik mind hallani akarják Horváth Sándornak bűn­ügyét- akit ma von felelősségre dr. Patay István, a törvényszék másod­elnökének büntetőtanácsa Fél 10 órakor nyitotta meg Patay elnök a tárgyalást. Számbavette a megjelenteket és zárt tárgyaláson döntött Bary ügyész indítványa fö­lött, a zárt tárgyalást illetőleg. A néhány perces tanácskozás után új­ból megnyitotta a nyilvános tárgya­lást Patay másodelnök és kihirdette, hogy a törvényszék Horváth Sándor kihallgatása és több tanú kihallgatásának időtar­tamára zárt tárgyalást rendelt el. A hatalmas tömeg, amely zsúfo­lásig megtöltötte az esküdtszéki ter­met, kivonult a tárgyalásról, de ké­szenlétbe helyezkedett a folyosón, várva újra a nyilvános tárgyalás elrendelését. Tizenegy óra tájban nyitotta meg újra a nyilvános tárgyalást Patay másodelnök. A nyilvános tárgyaláson elsőnek dr. vitéz Szilágyi László rendőrtaná­csost hallgatták ki, akitől Patay el­nök a helyszínre vonatkozóan tett fel kérdéseket. A második tanú dr. Haraszthy Vince rendőrfogalmazó volt. A rendőrtanácsos válaszában kijel­en­tette, hogy az asszony a jobb kezében kulcsot szorongatott. A következő tanú dr. Fábiáni Adolf rendőrorvos volt, aki elmondta, hogyan találták meg az asszonyt és milyen sérüléseket talált a meggyil­kolt asszonyon. Dr. Kisfaludy Ervin detektív­felügyelő szintén a helyszínre vonat­kozólag tesz vallomást. A következő tanú Schrantz Ferenc vendéglős, elmondotta, hogy ismeri a vádlottat, szokott hozzá bejárni és egy-két kisfröccsöt szokott inni na­ponta. Részegen még nem látta a vádlottat. Elmondta, hogy Horváth november 2-án este 7 óra felé jött be a v­edéglőjébe, két-három kis fröccsöt ivott egész este és három másik vendégével együtt snaplizott. Közben egészen nyugodtan viselke­dett. Gyors egymásutánban hallgatta ki ezután az elnök a hátralévő tanukat. A vádlott fejét kezébe hajtva il a vádlottak padján és csak egyszer pattan fel ingerülten, amikor az egyik tanú szerint Horváth panasz­kodott, hogy nincs még 25 pengőe sem, hogy a lakbérét kifizesse. — Hazugság! — kiabálta szinte magánkívül, mire az elnök erélyesen rendreutasította. Érde­ke­s vallomást tett annak a Vilmos császár­ úti háznak a házimes­termője, ahol Horváth lakott. A gyil­kosság után a kémlelőnyíláson ki­nézve, látta, hogy Horváth véres ar­cát törölgeti zsebkendőjével. Mi­kor megkérdezte tőle, hogy mitől véres az arca, azt válaszolta, hogy leesett a­ villamosról és megütötte magát. Dr. Szász Zoltán ügyvéd, akinél Horváth albérletben lakott, elmon­dotta tanúvallomásában, hogy Hor­váth maga újságolta neki a trafikosnő meggyilkolását. Ezzel kapcsolatban Horváth elmesélte, hogy egyszer kel­lemetlensége volt a trafikosnővel, mert az asszony egy tízpengősből viszaadva, egy hamis kétpengőst is adott s ezt a hamis pénzdarabot nem akarta később kicserélni. Dr. Szász Zoltánná, aki férjéhez hasonlóan mondotta el a Horváthtal való beszélgetést, vallomása során kijelentette, hogy Horváth pontos, szolid, rendes, ideális albérlő volt. Az elnök ezután szünetet rendelt el: gróf Zichy Géza és Bartalis István. Amióta a Kisfaludy-Társaság fenn­áll, — tehát közel száz éve, •— senki­nek sem jutott eszébe szemrehányást tenni azért, hogy a társaság nem fo­gadta magába Liszt Ferencet, Erkel Ferencet, Munkácsyt, Benczúrt, Szi­­nyeyt, vagy a most is élők közül Hubayt, Dolmányt, Zalát. Hogy most váratlanul és meglepetéssze­rűen, hogy ne mondjam: megroha­­násszerűen, kissé elsietett buzgalom­mal Bartók Béla és Kodály Zoltán nevei kerül­tek a jelöltek közé, annak magyarázata az, hogy ajánlójuk fő­képp arra, az íróinak is jellemezhető tevékenységükre utalt, amelyet a népdalgyűjtés terén kifejtenek és amely talán remélni engedné, hogy a Ki­s­faludy-Tár­sa­­ságnak régebbi félbeszakadt népdal­gyűjtési akciója az ő segítségükkel újra megindíttas­­tsék. — A Kisfaludy Társaság tagjai közt nincs senki, aki Bartók és Kodály mesterek művészi és zene­szerzői jelentősége és hírneve előtt tisztelettel meg ne hajolnék.­­ Azonban a folklorisztikus érve­léssel szemben felmerült az az ag­gály, hogy a társaságnak egyelőre pénze nincs a régebbi gyűjtés foly­tatására és, hogy most két költői hely üresedvén meg, a Sajó Sándor és Móra Ferenc halála által, ezek a helyek ismét költőkkel volnának be­töltendők, annál inkább, mert a társaság költőtagjai között vannak többen, akik székfoglalójuk óta a társaságban magában semmi tevé­kenységet sem fejtenek ki.­­ Bár a társaságnak nagy több­sége ezen a nézeten volt, a decemberi havi ülésben, amely az alapszabá­lyok szerint hivatva volt dönteni afelett, hogy hány hely töltessék be és hány íróval és hány költővel, egy véletlenül összeverődött többség azt határozta, hogy mindkét helyre író választandó, így azoknak,­ akik köl­tőket kívántak választani, módjuk sem volt jelölteket állítani és talán érthető, ho£y azok a választási ak­tus iránt , nem érdeklődtek. Zilahy Lajos barátom egy cikkében a fá­radtság jelét látja a történtekben és­ bizalmatlansággal a régi irodalmi és művészeti társaságok iránt, néhány bizonytalan jövőnek elébe menő új kis folyóirat megindulásában talál .­rengeteg vigasztalást és reményt. — Megvallom, azt hiszem, hogy ez csak olyan zsurnalisztikai kiszólás, amely mindig számíthat tapsokra, de amelyet talán maga Zilahy sem vett egészen komolyan. Nem tudom, miért volna csak az új folyóiratok megin­dulása biztató és miért volna elcsüg­gesztő az, hogy az a társaság, amely az első babért nyújtotta Aranynak és Madáchnak, most is, századik évéhez közeledve, híven ápolja hagyomá­nyait és mindig nagy és szép közön­­séget tud magához vonzani; legutóbbi vasárnapi ünnepi közgyűlése is való­ban nem a „múmiák“ gyülekezetének benyomását tette. ÓmtmfáBt CSÜTÖRTÖK 1.?# OLDAL 3122 Mi­éirt !sem került be­­kBr­a is Kodály Zoltán a Kisfaludy Társaságba! Berzeviczy Miken nyilatkozata a 8 Órai Újságnak A Kisfaludy Társaság legutóbbi tag választó gyűlésének eseményei nagy hul­lámokat vertek irodalmi és művészeti körökben. Tudvalevőleg a két megürese­dett tagsági helyre Bartók Bélát és Ko­dály Zoltánt, a magyar zenekultúra két nemzetközileg is elismert képviselőjét ajánlották, de Bartók és Kodály megvá­lasztását lehetetlenné tette az, hogy há­rom tag távolmaradt az ülésről. Ezzel kapcsolatban heveshangú támadó cikkek jelentek meg a Kisfaludy Társaság ellen. A hangos polémia hátterére nézve most kérdést intéztünk Berzeviczy Alberthez, az Akadémia és a Kisfaludy Társaság nagynevű elnökéhez, aki munkatársunk­nak a következőket mondotta: — A Kisfaludy Társaság legutóbbi tagválasztó gyűlésén történtek, ter­mészetesen, megint alkalmat szolgál­tattak arra, hogy azok, akiknek örö­mük telik a Kisfaludy Társaság és az Akadémia leszólásában, a sajtó­ban ezt az esetet meglehetősen gyűlö­letes hangon tegyék szóvá. Maga­ ez a következetes leszólás nem indítana válaszra, mert úgy tapasztalom, hogy a közönségre, a közvéleményre úgy sincsen nagy hatása, hanem felvilá­gosítani szeretném a közlemények ál­tal tévútra vezetett közönséget arra nézve, hogy tulajdonképpen mi tör­tént és miről van szó. — A Kisfaludy Társaság tudva­levőleg nem­ művészeti, hanem ki­zárólag irodalmi társaság, amelybe egyes zeneművészek, vagy zeneszerzők a múltban csa­k úgy ju­tottak be, ha egyúttal írók, vagy költők is voltak; ilyen volt például M

Next