8 Órai Ujság, 1935. június (21. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

1535 JÚNIUS 1 (WllJSUf) SZOMBAT 3. OLDAL Mindenkit elle a Nemzeti Színháztól Voinovich Géza távozása . Az új igazgató: Németh Antal Csortos, Gőzön, Rajnai, Somlai, Makláry, Tőkés, Berky Lili az új tagok között, Makay, Dayka, Titkos mint vendégek (Saját tudósítónktól.) A Nemzeti Színház tájékán régóta suttogtak válsághírekről, kulisszák mögötti el­keseredett csatákról, lényeges sze­mélyi változásokról. A híreket odáig többé-kevésbbé energikusan, de min­dig megcáfolták, persze anélkül, hogy ezzel a kedélyeket meg tudták volna nyugtatni. Az optimisták hiába mutattak rá arra, hogy a szín­ház éppen az idei szezonban ért el néhány komoly, kasszaszempontból is szá­mottevő sikert és hogy Voi­novich Géza igazgatása kétségtelenül a regenerálódás útjára vezette a régóta, sínylődő színházat. A teljesítmény javult, a légkör maradt a régi: tele intrikákkal,, balsejtelmekkel és ösztönös megérzé­sével egy küszöbön álló nagy fordu­latnak, amelyről senki sem tudott biztosat, mindenki félt tőle. Ez az érzés nehezedett rá az egész személy­zetre annyira, hogy például a teg­napelőtti banketten, amelyen az iga­zán közkedvelt Csávó­­szky Vince gazdasági főnök szolgálati jubileu­mát ünnepelték, csak az operaháziak mentették meg, úgy ahogy, a han­gulatot, a nemzetiszínháziak látható diep­rimáltságával szemben. Már ezen a "banketten tömeges nyugdíjazások­ról és elbocsátásokról suttogtak, ma reggelre pedig elterjedt a hír, hogy az összes tagoknak felmondanak. A hírt természetesen senki sem volt hajlandó elhinni és így szinte villámcsapásként jött a félhivatalos közlés, amely a következőket mondja: — Voinovich Géza, a Nemzeti Színház kormánybiztosa, az el­múlt napokban megjelent Hórnan Bálint kultuszminiszternél, és kor­mánybiztosi megbízatásáról június 30-ával felmentést kért. Hóman kultuszminiszter, óhajának megfe­lelően, július elsejei hatállyal fel­mentette Voinovich Gézát a szín­ház vezetése alól. A kultuszminisz­ter a Nemzeti Színház igazgatójául három évre dr. Németh Antalt, a rádió dramaturg igazgatóját szer­ződtette. Németh Antalnak a szín­házi adm­inisztráció é­s­­ a művésztestület teljes újá­­szervezésére felhatalma­zást adott.­­ A színház valamennyi szerződé­ses tagja értesítést kapott, hogy június 30-ával szerződése m­e­g­s­z­ű­nik, a kinevezett alkal­mazottak és tisztviselők pedig et­től az időponttól kezdve rendel­kezési állományba helyeztet­tek. Kivételes kedvezményként megengedte Hóman kultuszminisz­ter, hogy a művészeknek a két nyári hónapra eddigi havi illet­ményeiket hiánytalanul folyósít­sák. Németh Antal, a Nemzeti Színház új igazgatója a művészi és adminisztratív igazgatás terén lényeges egyszerűsítése­ket kíván életbeléptetni. Az így megtakarított összegeket részben a A Nemzeti Színháznál történt vál­tozások ügyében Hóman Bálint kul­tuszminiszter a következő nyilatko­zatot tette a 8 Órai Újság munka­társának: „ Voinovich Géza két évvel ez­előtt igen nagy áldozatot hozott, amikor mások hibájából előállott súlyos helyzetben a Nemzeti Szín­ház vezetését kormánybiztosi minő­ségben átvette. Voinovichnak igaz­gatói szerződése nem volt, ilyet nem is akart, de páratlan ügyszeretettel és izgalommal látta el a teendőket és az adott keretek között a rendel­kezésre álló erők célirányos kihasz­nálásával igyekezett a színház anyagi helyzetén javítani, erkölcsi súlyát emelni. — Törekvése szám­ottevő ered­ménnyel is járt. Működése, a meg­előző válságos évekhez viszonyítva, határozott emelkedés korsztikát nyi­totta meg. Erről csak „ a leghálásabb elismerés hangján szólhatok. Hogy most mégis távozni kíván Voinovich Géza és hogy én kívánságához képest fel­mentem állásától, ennek kizárólag az a tárgyi oka, hogy a Nemzeti Színház újjászervezésének módja és eszközei terem­tetében elvi álláspon­tunkat nem tudtuk összeegyeztetni. — Voinovich Géza, a Nemzeti Szín­ház ügyeit fájdalommentesen, tüneti kezeléssel akarta gyógyítani és nem vállalkozott arra a radikális gyógymódra, amelyet én ma már halaszthatatlanul szükségesnek tartok. Sajnálom, hogy így történt. Fájlalom, hogy Voino­vich megválik a színház vezetésétől, de meg kellett hajolnom a tények ereje előtt, mert a Nemzeti Színház két év múlva esedékes centenáriuma kötelességemmé teszi, hogy az újjá­szervezés azonnal megtörténjék. — A Nemzeti Színház válsága az idei évad minden erkölcsi és anyagi sikere ellenére ma sem szűnt meg. Az okok, amelyek a válságot előidéz­ték, jórészt ma is változatlanul fenn­­állanak. Az adminisztratív és a mű­vészeti ügykezelés kerete túlmérete­zett, a személyzet létszáma felesle­gesen nagy és mindenesetre túl­haladja a reális szükségletet. Az ad­minisztráció illetményeinek összege eléri a művészi személyzet illetmé­nyeit és a művészi cél rovására ter­heli a színház költségvetését, művészi együttes kiegészítésére, részben felfrissítésére kívánja for­dítani. — A színház igazgatása nagyon elbürokratizálódott és az adminisztratív költségek foko­zása útját vágta a művészi együttes céltudatos és okszerű kiegészítésének és felfrissítésének, útját vágta a na­gyobb anyagi áldozatot kívánó mű­vészi feladatok megoldásának is. Az egyszerűsítésre, az adminisztráció kereteinek szűkítésére irányuló kí­sérletek a saját létéért küzdő büro­­kráci ellenzésén sokszor meghiú­sultak.­­ Az adminisztratív és pénzügyi természetű nehézségeken kívül a ki­bontakozásnak legfőbb akadálya volt a közelmúlt évek eseményei nyomán a színházi társadalom­ban gyökeret vert szellem, a pártoskodó diszharmónia, a fe­gyelemsértésig menő intrika, a színház belső életét hamisan be­állító és azt a nyilvánosság elé hurcoló indiszkréció szelleme. Ez a szellem, a színházból, vagy kör­nyékéről világgá röpített válsághír és egyéb tendenciózus, rendszerint ig­azg­atóbuktató, vagy emelő hírek aláásták kiváló Nemzeti Színházunk tekintélyét és hírnevét. — Ezeket a bajokat orvosolná és az egész jövő fejlődést biztosítani csu­pán radikális átszervezéssel, teljes tabula rasa teremtésével lehet. Ez volt két évvel ezelőtt és ma is a meggyőződésem. Sajnos, a veze­tésre kiszemelt munkatársaim visz­­szariadtak e kíméletlen módszertől és ezért a Nemzeti Színház végleges szanálása némi késedelmet szenve­dett. Most végrehajtottam az operá­ciót, a Nemzeti Színház régi társulata és adminisztrációja június végé­vel befejezi működését. Az új igazgató — Az új társulat megalakítása, az ügykezelés egyszerűsítése az új igazgató feladata lesz. Dr. Németh Antal igazgató a színházi pályára nevelt szakember, idehaza és a külföldön is egyaránt elismert színházi szaktekintély és emellett fiatalember, telve­zett erővel, ambícióval, fantáziával, lelkesedéssel és akarattal. Működése elé remény­séggel néze­k és ha reményeim valóra válnak, a Nemzeti Színház lelkében megu­fjodva, szervezetében megizmo­sodva léphet át 1937-ben élete máso­dik századába. Az új szerződések illetékes helyről vett értesülésünk szerint a Nemzeti Színház új igazga­tója, dr. Németh Antal, a művészi személyzet szerződtetésére vonatko­zólag már megkezdte a tárgyaláso­kat és eddig a következő művészek írták alá szerződésüket, mint állandó tagok: Ódry Árpád, Rajnai Gábor, Somlai Artúr, Csortos Gyula, Sugár, Károly, Táray Ferenc, Gőzön Gyula, Makláry Zoltán, Kovács Károly, Bajor Gizi, Tasnády Ilona, Vaszary Piroska, Somogyi Erzsi, Kiss Fe­renc, Tőkés Anna, Berky Lili. A Nemzeti Színház új igazgatója megállapodást kötött bizonyos számú fellépésekre Makay Margittal, Dayka Margittal, Gombaszögi Ellával és Titkos Ilonával. Koboz Imre, a Vígszínház vezér­­igazgatója ezt mondja: A Vígszínháznak állandó tagjaival, akik közé tartoznak Rajnay, Somlay, Makai Margit, Makláry olyan szerződé­sünk van, amely a most­ lejáró szezonon túl is opciót biztosít számunkra. Anél­kül, hogy mi a szerződést felbontanék, vagy az opcióról lemondanánk, ezek a tagok máshová nem szerződhetnek. Voinovich Géza, a Nemzeti Szín­ház kormánybiztosa, minden nyilat­kozat elől mindenkivel szemben el­zárkózik. Hóman miniszter a válságról, a kíméletlen gyógymódról, az intrikákról és az indiszkréciókról rn -Wi est© megnyílik! :vi_?TOKJAICSÍRDfl Németh Antal pályafutása A Nemzeti Színház új igazgatója, Né­meth Antal egészen fiatal ember, alig több harminc évesnél. Budapesten szüle­tett, itt végezte a középiskoláit és a tu­dományegyetem bölcsészeti fakultását, ahol esztétikával és különösen dráma- és színháztörténettel foglalkozott és ebből a tárgykörből doktorált. Éveken át új­ságíró és színikritikus volt, de emellett korán kezdett a különböző folyóiratokba dolgozni. Színházi és képzőművészi vo­natkozású cikkeket írt. Néhány évvel ezelőtt az ő szerkesztésében jelent meg a Színházi Lexikon két kötete, amelyben bőven ismertette a modern rendezői tö­rekvéseket. Alapos ismerője a modern színpadi rendezés különböző irányainak, de amellett mint színháztörténész is ér­demeket szerzett, így legutóbb a Bánk bán és az Ember tragédiája színpadi pá­lyafutását feldolgozó könyvekkel. Egy éven át, mint ösztöndíjas, Berlinben ta­nulmányozta a német színházakat és egy évig Szegeden működött, mint az ottani Nemzeti Színház főrendezője. Néhány modern darab rendezésével annak idején feltűnést keltett. Az utóbbi években a Napkelet című folyóiratot szerkesztette és néhány héttel ezelőtt a Stúdió dra­maturgjává nevezték ki. Ebből az állás­ból kerül most a Nemzeti Színház élére.

Next