8 Órai Ujság, 1935. június (21. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-01 / 124. szám
1535 JÚNIUS 1 (WllJSUf) SZOMBAT 3. OLDAL Mindenkit elle a Nemzeti Színháztól Voinovich Géza távozása . Az új igazgató: Németh Antal Csortos, Gőzön, Rajnai, Somlai, Makláry, Tőkés, Berky Lili az új tagok között, Makay, Dayka, Titkos mint vendégek (Saját tudósítónktól.) A Nemzeti Színház tájékán régóta suttogtak válsághírekről, kulisszák mögötti elkeseredett csatákról, lényeges személyi változásokról. A híreket odáig többé-kevésbbé energikusan, de mindig megcáfolták, persze anélkül, hogy ezzel a kedélyeket meg tudták volna nyugtatni. Az optimisták hiába mutattak rá arra, hogy a színház éppen az idei szezonban ért el néhány komoly, kasszaszempontból is számottevő sikert és hogy Voinovich Géza igazgatása kétségtelenül a regenerálódás útjára vezette a régóta, sínylődő színházat. A teljesítmény javult, a légkör maradt a régi: tele intrikákkal,, balsejtelmekkel és ösztönös megérzésével egy küszöbön álló nagy fordulatnak, amelyről senki sem tudott biztosat, mindenki félt tőle. Ez az érzés nehezedett rá az egész személyzetre annyira, hogy például a tegnapelőtti banketten, amelyen az igazán közkedvelt Csávószky Vince gazdasági főnök szolgálati jubileumát ünnepelték, csak az operaháziak mentették meg, úgy ahogy, a hangulatot, a nemzetiszínháziak látható dieprimáltságával szemben. Már ezen a "banketten tömeges nyugdíjazásokról és elbocsátásokról suttogtak, ma reggelre pedig elterjedt a hír, hogy az összes tagoknak felmondanak. A hírt természetesen senki sem volt hajlandó elhinni és így szinte villámcsapásként jött a félhivatalos közlés, amely a következőket mondja: — Voinovich Géza, a Nemzeti Színház kormánybiztosa, az elmúlt napokban megjelent Hórnan Bálint kultuszminiszternél, és kormánybiztosi megbízatásáról június 30-ával felmentést kért. Hóman kultuszminiszter, óhajának megfelelően, július elsejei hatállyal felmentette Voinovich Gézát a színház vezetése alól. A kultuszminiszter a Nemzeti Színház igazgatójául három évre dr. Németh Antalt, a rádió dramaturg igazgatóját szerződtette. Németh Antalnak a színházi adminisztráció és a művésztestület teljes újászervezésére felhatalmazást adott. A színház valamennyi szerződéses tagja értesítést kapott, hogy június 30-ával szerződése megszűnik, a kinevezett alkalmazottak és tisztviselők pedig ettől az időponttól kezdve rendelkezési állományba helyeztettek. Kivételes kedvezményként megengedte Hóman kultuszminiszter, hogy a művészeknek a két nyári hónapra eddigi havi illetményeiket hiánytalanul folyósítsák. Németh Antal, a Nemzeti Színház új igazgatója a művészi és adminisztratív igazgatás terén lényeges egyszerűsítéseket kíván életbeléptetni. Az így megtakarított összegeket részben a A Nemzeti Színháznál történt változások ügyében Hóman Bálint kultuszminiszter a következő nyilatkozatot tette a 8 Órai Újság munkatársának: „ Voinovich Géza két évvel ezelőtt igen nagy áldozatot hozott, amikor mások hibájából előállott súlyos helyzetben a Nemzeti Színház vezetését kormánybiztosi minőségben átvette. Voinovichnak igazgatói szerződése nem volt, ilyet nem is akart, de páratlan ügyszeretettel és izgalommal látta el a teendőket és az adott keretek között a rendelkezésre álló erők célirányos kihasználásával igyekezett a színház anyagi helyzetén javítani, erkölcsi súlyát emelni. — Törekvése számottevő eredménnyel is járt. Működése, a megelőző válságos évekhez viszonyítva, határozott emelkedés korsztikát nyitotta meg. Erről csak „ a leghálásabb elismerés hangján szólhatok. Hogy most mégis távozni kíván Voinovich Géza és hogy én kívánságához képest felmentem állásától, ennek kizárólag az a tárgyi oka, hogy a Nemzeti Színház újjászervezésének módja és eszközei teremtetében elvi álláspontunkat nem tudtuk összeegyeztetni. — Voinovich Géza, a Nemzeti Színház ügyeit fájdalommentesen, tüneti kezeléssel akarta gyógyítani és nem vállalkozott arra a radikális gyógymódra, amelyet én ma már halaszthatatlanul szükségesnek tartok. Sajnálom, hogy így történt. Fájlalom, hogy Voinovich megválik a színház vezetésétől, de meg kellett hajolnom a tények ereje előtt, mert a Nemzeti Színház két év múlva esedékes centenáriuma kötelességemmé teszi, hogy az újjászervezés azonnal megtörténjék. — A Nemzeti Színház válsága az idei évad minden erkölcsi és anyagi sikere ellenére ma sem szűnt meg. Az okok, amelyek a válságot előidézték, jórészt ma is változatlanul fennállanak. Az adminisztratív és a művészeti ügykezelés kerete túlméretezett, a személyzet létszáma feleslegesen nagy és mindenesetre túlhaladja a reális szükségletet. Az adminisztráció illetményeinek összege eléri a művészi személyzet illetményeit és a művészi cél rovására terheli a színház költségvetését, művészi együttes kiegészítésére, részben felfrissítésére kívánja fordítani. — A színház igazgatása nagyon elbürokratizálódott és az adminisztratív költségek fokozása útját vágta a művészi együttes céltudatos és okszerű kiegészítésének és felfrissítésének, útját vágta a nagyobb anyagi áldozatot kívánó művészi feladatok megoldásának is. Az egyszerűsítésre, az adminisztráció kereteinek szűkítésére irányuló kísérletek a saját létéért küzdő bürokráci ellenzésén sokszor meghiúsultak. Az adminisztratív és pénzügyi természetű nehézségeken kívül a kibontakozásnak legfőbb akadálya volt a közelmúlt évek eseményei nyomán a színházi társadalomban gyökeret vert szellem, a pártoskodó diszharmónia, a fegyelemsértésig menő intrika, a színház belső életét hamisan beállító és azt a nyilvánosság elé hurcoló indiszkréció szelleme. Ez a szellem, a színházból, vagy környékéről világgá röpített válsághír és egyéb tendenciózus, rendszerint igazgatóbuktató, vagy emelő hírek aláásták kiváló Nemzeti Színházunk tekintélyét és hírnevét. — Ezeket a bajokat orvosolná és az egész jövő fejlődést biztosítani csupán radikális átszervezéssel, teljes tabula rasa teremtésével lehet. Ez volt két évvel ezelőtt és ma is a meggyőződésem. Sajnos, a vezetésre kiszemelt munkatársaim viszszariadtak e kíméletlen módszertől és ezért a Nemzeti Színház végleges szanálása némi késedelmet szenvedett. Most végrehajtottam az operációt, a Nemzeti Színház régi társulata és adminisztrációja június végével befejezi működését. Az új igazgató — Az új társulat megalakítása, az ügykezelés egyszerűsítése az új igazgató feladata lesz. Dr. Németh Antal igazgató a színházi pályára nevelt szakember, idehaza és a külföldön is egyaránt elismert színházi szaktekintély és emellett fiatalember, telvezett erővel, ambícióval, fantáziával, lelkesedéssel és akarattal. Működése elé reménységgel nézek és ha reményeim valóra válnak, a Nemzeti Színház lelkében megufjodva, szervezetében megizmosodva léphet át 1937-ben élete második századába. Az új szerződések illetékes helyről vett értesülésünk szerint a Nemzeti Színház új igazgatója, dr. Németh Antal, a művészi személyzet szerződtetésére vonatkozólag már megkezdte a tárgyalásokat és eddig a következő művészek írták alá szerződésüket, mint állandó tagok: Ódry Árpád, Rajnai Gábor, Somlai Artúr, Csortos Gyula, Sugár, Károly, Táray Ferenc, Gőzön Gyula, Makláry Zoltán, Kovács Károly, Bajor Gizi, Tasnády Ilona, Vaszary Piroska, Somogyi Erzsi, Kiss Ferenc, Tőkés Anna, Berky Lili. A Nemzeti Színház új igazgatója megállapodást kötött bizonyos számú fellépésekre Makay Margittal, Dayka Margittal, Gombaszögi Ellával és Titkos Ilonával. Koboz Imre, a Vígszínház vezérigazgatója ezt mondja: A Vígszínháznak állandó tagjaival, akik közé tartoznak Rajnay, Somlay, Makai Margit, Makláry olyan szerződésünk van, amely a most lejáró szezonon túl is opciót biztosít számunkra. Anélkül, hogy mi a szerződést felbontanék, vagy az opcióról lemondanánk, ezek a tagok máshová nem szerződhetnek. Voinovich Géza, a Nemzeti Színház kormánybiztosa, minden nyilatkozat elől mindenkivel szemben elzárkózik. Hóman miniszter a válságról, a kíméletlen gyógymódról, az intrikákról és az indiszkréciókról rn -Wi est© megnyílik! :vi_?TOKJAICSÍRDfl Németh Antal pályafutása A Nemzeti Színház új igazgatója, Németh Antal egészen fiatal ember, alig több harminc évesnél. Budapesten született, itt végezte a középiskoláit és a tudományegyetem bölcsészeti fakultását, ahol esztétikával és különösen dráma- és színháztörténettel foglalkozott és ebből a tárgykörből doktorált. Éveken át újságíró és színikritikus volt, de emellett korán kezdett a különböző folyóiratokba dolgozni. Színházi és képzőművészi vonatkozású cikkeket írt. Néhány évvel ezelőtt az ő szerkesztésében jelent meg a Színházi Lexikon két kötete, amelyben bőven ismertette a modern rendezői törekvéseket. Alapos ismerője a modern színpadi rendezés különböző irányainak, de amellett mint színháztörténész is érdemeket szerzett, így legutóbb a Bánk bán és az Ember tragédiája színpadi pályafutását feldolgozó könyvekkel. Egy éven át, mint ösztöndíjas, Berlinben tanulmányozta a német színházakat és egy évig Szegeden működött, mint az ottani Nemzeti Színház főrendezője. Néhány modern darab rendezésével annak idején feltűnést keltett. Az utóbbi években a Napkelet című folyóiratot szerkesztette és néhány héttel ezelőtt a Stúdió dramaturgjává nevezték ki. Ebből az állásból kerül most a Nemzeti Színház élére.