8 Órai Ujság, 1935. augusztus (21. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

. • *•*-3­­ % . ^9 _ [1] Ara­miul OMiujsáG XXI. évfolyam 173. szám AMfotf- - MtPAvrJ EMIL \ Bada,KSt'cIs^rlTk8USltaS 1 Mire várnak? Megjelent a legkisebb munkabé­rekről szóló miniszteri rendelet s mondanunk sem kell, hogy a kor­mánylapok a hódolat és dicsőítés extázisában ünneplik a reformkor­szak legújabb alkotását. A rende­let, szerintük, most már szükségte­lenné tesz minden sztrájkot, hiszen a kormány intézkedései már jó­­előre gondoskodnak arról, hogy bé­kés tárgyalások útján döntsék el a felmerült differenciákat. Hogy ez a vérmes optimizmus mennyire jo­gosult, azt, természetesen, csak a jövő döntheti el s éppen ezért kissé korainak tartjuk a kormánylapok hasábjain fellobbant örömtüzeket, melyek a miniszteri rendelet meg­jelenése alkalmából máris a munka­­és tőke tökéletes harmóniájának aranykorát ünneplik. Egyelőre ugyanis ez az arany­kor még nem köszöntött ránk, sőt Éppen javában dúl körülöttünk az építkezési sztrájk, mely a közvetle­nül érdekelt sokezer munkáscsalá­don kívül, egész gazdasági életün­­ket is pótolhatatlan károkkal fenye­geti. Az elkeseredett harcnak és a súlyos károknak ez a képe bizo­nyára nem illik bele a kormányla­pok rózsaszínűre festett horoszkóp­jába, de ez talán nem lehet aka­dálya annak, hogy a nyilvánosság érdeme szerint foglalkozzék vele s újból és újból sürgesse az illetéke­sek erélyes beavatkozását. A keres­kedelmi kormány eddig, néhány lagymatag közvetítési kísérlet mel­lett, a várakozás álláspontjára he­lyezkedett s a harc eldöntését rá­bízta az ellenfelekre. Ma már azon­ban nyilvánvaló, hogy a szemben­álló felek egymás közt nem tudnak megállapodni. A munkások egy­hangúlag elutasították a felajánlott nyolcszázalékos béremelést, a mun­kaadók pedig végérvényesen kije­lentették, hogy ennél többet nem hajlandók adni. Az új rendelet, ha nem is oly csodaszere a szociális igazságnak, mint a kormánylapok állítják, min­denesetre módot nyújtana a gyors cselekvésre, de egészen érthetetle­nül, itt is csak kényelmes várako­zással találkozunk. A sztrájknak ez égető óráiban a rendelettel egyide­jűleg már napvilágot kellett volna látni a munkabérmegállapító bi­zottság névsorának is s a kormány égisze alatt már ma összeülhettek volna a harcoló felek, hogy meg­kössék az annyira kívánatos békét. Sajnos, egyelőre csak a rendelet holt betűit látjuk, az alkotók elfe­lejtettek életet lehelni beléjük. Vár­jon mire várnak, mikor minden percnyi késedelem helyrehozhatat­lan veszteségr!! HÁBORÚ VAGY BÉKE? Genf nagy napja — Zárt tárgyalást várnak ma délutánra Genf, július 31.­­ (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Teljes nyári pompájában ragyog a Lac Léman, pezseg az élet a tóparti sétányokon, az egészen Montreuxig és Territetig elhúzódó tenniszpályá­­kon, ahol selyemingben és shortban sportolnak angol Missek a vörössala­kos grundokon, motorcsónakok kró­mozott, nikkelezett alkatrészein szik­rázva törik meg a napsugár, vakítóan csillognak a tengerkék égboltba fel­nyúló hegycsúcsok havas ormai. Bent a városban azonban már nem ilyen idillikus a kép. A genfi polgá­rok megszokták ugyan, hogy váro­sukban zajlanak le a népszövetségi palotában sorsdöntő tanácskozások, ezúttal azonban mintha rányomná bélyegét a városra is az a szorongás, az az aggodalom és bizonytalanság, amelynek je­gyében a hatalmas márványpa­lota tanácstermében az ülés meg­kezdődött. Megjelentek ismét Európa vezető­­államférfiai, a szokásos detektív­­testőrség felvonult, a szállodák előtt összecsődült a járókelők feketéllő tö­mege, hogy lássa, mikor száll ki ko­csijából az elegáns, karcsú Edén mi­niszter, a kalaplengetve üdvözölték a kreolbőrű Lávait, aki örökös mo­solyával örökös fehér nyakkendője fölött nyugtázta az ovációkat. A tanácskozás kezdetét Litvinov elnök délután öt órára tűzte ki, s egyelőre ez az­­egyetlen konkrétum, amit jelenteni lehet. A conseil ugyanis hír szerint zárt ajtók mögött fog tanácskozni. Egy azonban kétségtelen. Hogy igaza van a közvéleménynek, amely úgy érzi, hogy a népszövetség fenn­­■ állása óta, tizenhat esztendő óta még nem volt olyan jelentőségteljes ülése a tanácsnak, mint a mai. Leg­utóbb azt mondta Laval, hogy „kö­nyökünkkel súroltuk a háborút“. Most az az érzése az embernek, hogy még többről van szó: hanyatt-homlok belezuhanunk e nagy és ve­szedelmes bonyodalmakba, amelyek már három világrész közvéleményét­­tartják hetek óta lélekzetvisszafoj­­tott izgalomban. . . T. M. A császár kijelenti: „Harc az.. utolsó csepp vérig... ...de gazdasági engedményekről lehet szó!“ Adisz-Abeba, július 31. (Saját tudósítónktól.) Hailé Sze- r­a­s­s­z­­­é abesszin császár kedden este a szokásos heti sajtókonferen­cián újabb érdekes nyilatkozatot tett. A császári palotában ez alka­lommal a szokottnál nagyobb szám­ban jelentek meg a külföldi újság­írók, tekintettel arra, hogy az utóbbi napokban számos külföldi újságíró érkezett az abesszin fővárosba. A négus nyilatkozatának legérde­kesebb mozzanata, hogy h­a­táro­zo­t­tan en­g­e­d­ék­en­y­e­b­b volt és kijelentette, hogy haj­landó gazdasági engedmé­nyekre. Az abesszin császár sajtónyilatko­zatában mindenekelőtt hangoztatta, hogy az abesszin nép zárt' egy­ségben ál­l mögötte é­s a­z utolsó csepp vérig harcolni akar idegen hatalmak becs­vágya ellen, amellyel abesz­­szin területre törnek. A csá­szár kiemelte, hogy az egyes törzsek között e tekintetben nincsen széthú­zás. A határtörzsek is kifejezték hű­ségüket az etióp császári házzal szemben. Ezek a határtörzsek is az utolsó csepp vérig harcolni akarnak minden ellenség ellen, amely megkí­sérelné, hogy az abesszin határt át­lépje. A négus ezután emelt hangon a világ közvéleményéhez fordult és hangoztatta, hogy Abesszinia soha nem ismeri el idegen nép fenhatóságát Az abesz­­szinek évszázadok óta élve­zik a szabadságot és szaba­dok akarnak maradni.­­ Ha azonban európai és nyugati nemzetek befolyását hajlandók le­szünk elismerni, — mondotta a csi­szár, -­­­ogy ez kizárólag gaz­dasági térre szorítkozhat és sohasem politikai térre. Húsz olasz repülőgép szállt át Egyiptom fölött Kairó, július 31. (Saját tudósítónktól.) Hivatalos jelentés szerint eddig húsz olasz ka­tonai repülőgép repült át Eritrea felé Egyiptom fölött. Az olasz re­pülőgépek az egyiptomi kormány engedélyével repülték át az országot. Hivatalos helyen hangoztatják, hogy általános átrepülési engedélyt az egyiptomi kormány nem adott és minden egyes esetben külön-külön kell kérni az engedély megadását.

Next