8 Órai Ujság, 1936. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-22 / 44. szám

SZOMBAT 4* OLDAL dteuSiáG A csalolva halad a megkezdett úton. Figyelemmel kísérjük pályafutása során, hogyan harsant fel a tehetetlen düh hulláma a büszke és bátor jelvény ellen, hogyan kísérelték meg először az otromba gúny és a rendelkezésükre álló sekélyes malieia fegyvereivel a harcot. A csáklya pedig csak terjedt... Aztán fogcsikorgatva nekirontottak. Népzsoldon élő lapok tucatjait mozgósította a téglahordók agytrösztje, frázisok puffogtak, kongott a szavuk, mint az üres hordó, acsarkodtak, félelmetes ellenfelet láttak már az ellenzéki jelvényben, titkos utasítások zajai röppentek szét —s jöttek vissza az élharcosi jelentések: „A csáklya terjed! Mindenfelé terjed már...“ Elhisszük, kínos lehet a viharsarkos al- és mellékvezérek számára: csáklya itt, csáklya ott, csáklya mindenütt. Olvastuk mi is, hogy országszerte felvillan az acélkemény ellenzékiség szimbóluma, hs tudjuk, hány és milyen kellemetlen találkozásokat okozott meghökkenő Nepistáknak s már megértjük a krokodilkönnyes panasz mögött meglapuló igaz félelem kiáltását: „A csáklyás terror kibírhatatlan!*4 A csáklya pedig csak terjed, egyre terjed... Terrort? Magyarul: rémület! Lehetséges. A csáklya az alkotmányhiűség, elvhűség, adott szó tiszteletének és meg nem alkuvásnak, a Jognak és Igazságnak jelvénye. Elhisszük, hogy akadnak, akiket megrémít a Jog és Igazság tiszta fegyvere... A csáklya pedig terjed, hódít, diadalmasan, hangtalanul, elemi erővel. És győzni fog! leplezetlen irtózattal bámulták „destruktív” jelvényemet. Egy őszbecsavarodott fejű reformifjú szemrehányólag kérdezte, hogy miért hordom. Szolgálatkészen válaszoltam, hogy ezt sokkal könynyebb hordani, mint a téglát. Erre dacosan elsápadtak és szennyes kis széki gyók sziszegték körül az árva kis csuklyát, majd szép pöfeteg szavakat pukkantottak el, melyeket biztosan „Már tón báci meszelt” a karácsonyfa alatt a jó kis Nep-fiúkáknak. Mintha csakugyan egy titokzatos agytröszttől kaptak volna szellemi beöntést, úgy bugyborékolt elő belőlük a sok jól ismert szólam. Nyugodtan, mosolyogva hallgattam, a világért se vitatkoztam volna velük. De egy mondat mégis szíven ütött, szinte fájt. Elsőosztályú állampolgárságuk büszke tudatában odavágták, hogy aki ezt a jelvényt felteszi, az nem lehet jó magyar, az árulója a házának. Megdöbbentett ez a lehetetlenül perverz elvakultság. Hisz tudtam, hogy halott nagyjaink is már Szent Istvántól kezdve mind a Népben vannak, de hogy az egész magyarságot kisajátítsák maguknak, hogy cégérnek tűzzék ki a kerékbetört búzakalászt, hogy megcsóválják izzó hazalffúságukat és hazaárulónak bélyegezzenek mindenkit, aki nem tiszteleg a Kep-zászlónak, nem mered feszes vigyázzra a Kep-induló hallatára, aki azt hiszi, hogy Van még okos ember a Vezéren kívül és lehet üdvözölni a Népén kívül: ez minden gúnyon túl is leverő, elszomorító társadalmi kórkép. (Vájjon tudatában van-e az a magányos tölgy, aki a múltkor a parlamentben kitűzte a csuklyát, hogy ezek szerint ő is destruktív hazaáruló?!) Felcsömörlött bennem az undor és a keserűség fojtogatta a torkomat. Távozóban még egy duhaj táncos harci kiáltása vágódott utánam: „Még a halottak is táncolnakElmosolyodtam. Szegény halottak, még a sírban Sem nfoghatnak a Néptől. Nem elég, hogy a választásokon sorra leszavaztatták őket, most még táncolniok is kell a Népmulatságon, hogy jobban kidomborodjék a nemzet totális reformegysége. Csáklyás jogász. . . A Csákhfás-M fiú, ■ ... **.. * -v-fc-r.gi... J * es halottak is táncolnak a Nep-bálon, avagy egy csáklya kalandjai" Egy pestkörnyéki Nep-mulatságra kaptam meghívót. Gomblyukamba tűztem a független, gerinces magyarok megkülönböztető jelvényét és elmentem. A hatás várakozáson felüli volt. Rém is gondoltam, hogy ettől az egyszerű szimbólumtól úgy irtóznak, mint ördög a szenteltvíztől. Olyan riadalom támadt, mint mikor egy ártatlan kis egér szabadul be beteg hisztérikák közé. A vigalmi elnök tapintatosan figyelmeztetett, hogy jelvényem károsan hat a kedélyekre és a jövőben inkább ne legyen szerencsétlenségünk egymáshoz. Kedvesen jegyeztem meg, hogy egyáltalán nem akarom az idegeket izgatni, még kevésbé a konmense szent komplementaritásba vagy a nagy nemzeti összescmpaszkodásba vetett népes hitüket megingatni. Közben egyre többen vettek körül és Ez nem „ kérlekalássan jelvény... Egyik olvasónk leveléből közöljük e jellemző sorokat: A csáklya magyar ékszer legyen, nem „kérlekalássan"-jelvény, nem divatos cicoma „alázatos tisztelettel”, hanem a tisztességes, nemes gondolkodású, hazáját Szerető és érte aggódó független magyarok becsületrendjének látható jele, ismétlem: magyar ékszere. Köszönet és hála a tekintetes Szerkesztőség minden tagjának a bátor szókimondásért, a büszke kiállásért, a meg nem alkuvó mindnyájunk igazáért küzdő fáradozásaiért és emberfeletti küzdelmeiért. A magyar sajtó büszke lehet a „8 Órai Újság" harcos gárdájára, az olvasók pedig szeretettel és örömmel várják, olvassák, terjesztik a lapot, kérve a Mindenható áldását nemes szándékú munkásságukra továbbra is. Kiváló tisztelettel A. ). V. LÁSZLÓ UTÁN Sűrű sötét az ég, Lassan kezéig a vég. A Nép kormányhajón Már a vezéri trón Csikorog vészesen. „Ki az? Mi az? — vagy úgy.” Fordulj be és aludj, Uram, Gömbös vezér. Az ellenzék el nem ér, Az veri pártodat. Az ellen tovább dagad, Sora meg nem szakad, Zúgó csáklyaözönt Nyomdájuk egyre önt Budának mélyből. „Hah, miért zúg a nép, Titkos választójogért? A nép, Gömbös vezér, Az Nép-bilincsben él, Csupán a menny dörög. Megcsörren a bilinc. Lehull, gazdája nincs. Feleszmélt már a nép, Szervezkedésük hírét Csáklyával hirdeti. „Hah, láncát tépi a Népemnek sok fia.” Marton-könyv már a múlt Mesék porába hullt A pontok hőskora. „Kettőzni a Nep-nyáji. Letörni a pártviszályt.” Uram, Gömbös vezér, Erre már nincs remény, Nincsen, uram, sehol. El, még lehet, szabad, Más földön biztosabb. Elő vonatomat, Vezérmivol tomat Hadd menthessem vele.” „Óh adj, óh adj nekem Hús cseppet, hű Népem.” Itt a lemondólevél, Uram, Gömbös vezér. Enyhít, mikép a sír. Új kézben már a had, Új kézben a kormány, Mindig is ott marad ÉS nem jön vissza már Többé a Nép-csapat. Herká — kot postán megválaszoltuk már, a többiek íróit még egy kis türelemre kérjük. Ma inkább szemelvénynapot rendeztünk a csáklyás postából... ÜZENETEK LEVELEKRE Anyagtorlódás miatt nem tudunk itt felelni a beküldött levelekre. Nagyrészt dm február Nagy Nép-izgalmak a mezőcsáti kerületben —a S órai Újság tudósítása — Nagy Iván mezőcsáti mandátumának megsemmisítése következtében az új választás előkészítésére máris minden intézkedés megtörtént úgy a kormánypárt, mint a független kisgazdapárt részéről. A Nép vezetősége, nagy súlyt vet arra, hogy ezen a választáson ne ismétlődjék meg a lengyeltóti kudarc, mert kormánypárti oldalon tisztában vannak vele, hogy egy ilyen újabb vereség rendkívül komoly és súlyos kihatással járna a párt amúgy is megtépett prezstizsére nézve. Ezért a mezőcsáti kerületbe a Nép képviselőtagjai közül már vasárnap egész vezérkar utazik le, hogy megkezdje az agitációt. A független, kisgazdapárt részéről szintén több képviselő fog megjelenni már vasárnap a kerületben, hogy Farkas Olivért, a párt jelöltjét támogassá. A kereszténypárt részéről a választási agitációban Reibel Mihály vesz részt, aki több népgyűlésen fog felszólalni. A független kisgazdapárti képviselők egy része vasárnaptól kezdve lent is marad a kerületben, hogy állandóan ellenőrizze a hatóságok működését. A választás időpontja tekintetében még nem történt döntés és erre vonatkozólag csak holnap kerül sor. Harmincezer pengőt keresett zugvalutázáson a letartóztatott Barna Lipót bankár — A Sórai Újság tudósítása — Néhány nappal ezelőtt a Mórai Újság írt már arról, hogy a valutaügyészség újabb valutabncselekményben folytat nyomozást, amelynek gyanúsítottja egy ismert budapesti bankár. Az ügyészség ugyanis bizalmas jelentést kapott, hogy Barna Lipót bankházában folynak tiltott üzelmek. E bejelentés folytán több napon át figyelték a detektíveken Kossits Miklós ügyészségi alelnök utasításai alapján a bankházban történő eseményeket és február 17-én sikerült is Barna kipótol tetten érni. Amidőn bankházában Huszár Károllyal 3000 líra zugforgalomban való eladására tiztelet kötött és ebből 1950 lírát 3950 árfolyamon le is szállított és a többinek leszállítását folytatólagosan eszközölte volna. Nyomban foganatosított házkutatás rendjén lefoglalt iratokból, a kihallgatott tanúk vallomásából és a nyomozás egyéb adataiból a Valutaügyészség azt állapította meg, hogy Barna Lipót bankár a devizazárlat óta 1930 február közepéig folytatólagosan a banküzletében megjelent, eddig még ismeretlen férfiaktól és nőktől cseh koronákat, francia frankokat, angol fontokat, schillingeket és dollárokat vásárolt meg a napi zugárfolyamon és azokat még aznap vagy másnap a tőzsdén eddig még szintén ki nem nyomozott egyéneknek néhány ponttal magasabb árfolyamon zugforgalomban eladta. Ezekből az eladásokból átlag havi 500 pengőt és az eddigi megállapítások szerint összesen 30.000 pengőt szerzett tiszta nyereségképpen. A valutaügyészség megállapította továbbá, hogy Barna Lipót üzleteiben részt vettek üzleti alkalmazottai: nővére, Kertész Sándorné, ennek leánya, Kertész Lili, könyvelődője, Csőre Károlyné és pénztárosa, Illück Anna. Ezeknek az adatoknak a birtokában hozta aztán meg ma dr. Ivatsits Miklós ügyészségi alelnök végzését, amely szerint Barna Lipót bankárt fizetési eszközökkel elkövetett visszaélés bűntette címén letartóztatta, a többi gyanúsítottak fogvatartását azonban megszüntette. Barna Lipót a végzés ellen felfolyamodást jelentett be.