8 Órai Ujság, 1936. június (22. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

Bethlen cikke Olaszország és Németország súlya megnőtt, — ez a címe egy pün­kösdi cikknek, melyről előrelátha­tólag sok szó fog esni a közeli na­pokban. A cikket, vagy inkább rö­vidre fogott, de tömörségében töké­letesen világos külpolitikai tanul­mányt gróf Bethlen István írta, néhány hasábnyi területen össze­fogva a nemzetközi helyzet ezer­felé ágazó roppant problémáit. A rajnai zóna megszállása és az afri­kai gyarmati háború győzelmes befejezése nagyjelentőségű eltoló­dást okozott Európa hatalmi egyen­súlyában, — állapítja meg Bethlen, — úgy Németország, mint Olaszor­szág súlyban és erőben meggyara­podva áll ma az európai politika színterén. Ez az új hatalmi hely­zet, természetesen, új problémákat vetett fel s Európa népei ma fe­szült izgalommal figyelik, hogyan fog alakulni a kontinens sorsa, amelyet immár nemcsak Anglia és Franciaország formái, hanem Itália és Németország szava is döntően befolyásol. Olaszország, abessziniai diadala folytán, a terü­letileg kielégített államok sorába lép, ennélfogva talán még fokozot­tabb mértékben érdeke lesz, mint eddig, hogy az európai béke ne bo­ruljon fel, hogy olyan diplomáciai helyzet alakuljon ki Európában, amely lehetővé teszi számára a győzelem nyugodt és biztos gazda­sági kiaknázását. Olaszország szá­mára ebből a szempontból elenged­hetetlenül fontos, hogy helyreál­lítsa a jó viszonyt Angliával, vi­szont Angliának nem kisebb érde­kei fűződnek ahhoz, hogy a meg­erősödött Olaszország barátja le­gyen, nem pedig ellensége. Az an­gol-olasz feszültség Franciaor­szágra nézve sem közömbös. Hiszen ennek a feszültségnek állandósu­lása előbb-utóbb arra vezetne, hogy vagy Anglia, vagy Olaszor­szág közelednék Németországhoz. Franciaországnak pedig egyik es­hetőség sem áll érdekében, legalább is addig, amíg Németországhoz való viszonya véglegesen tisztázva nincsen. Ilyen körülmények között Franciaország kétségkívül szívesen vállalkozik a közvetítés szerepére,, de akár francia segítséggel, akár anélkül, bizonyosra vehető, hogy­ az olasz-angol jóviszony helyreáll. A logika törvénye szerint ebből az következik, hogy, ami Közép­­európát és Magyarországot elsősor­ban érdekli, ismét helyreáll a stre­­sai front is, feltéve, hogy Német­ország az osztrák kérdésben to­vábbra is hajthatatlan maradna. Németország és Olaszország­­ ha­talmi súlyának gyarapodása a Dunamedencében új helyzetet te­remtett, de ennek az új helyzetnek kialakulása mindenekfelett azon múlik, hogy az osztrák kérdésben sikerül-e megegyezést létrehozni, vagy sem? Az osztrák kérdés így az európai politika kulcsproblémájává kezd válni — hangsúlyozza gróf Bethlen István — és mindjárt­­felveti a kér­dést: lesz-e elég politikai éleslátás és realitásokkal való számolóképes­ség a német államférfiakban, hogy az osztrák kérdés tekintetében ön­maguknak megfelelő mérsékletet parancsolva, az európai politikai légkör enyhítését lehetővé teszik, sőt, ezen túlmenőleg az egész nem­zetközi helyzetet saját javukra for­dítsák meg? Az osztrák kérdéstől függ az olasz-német jóviszony helyreállítása, ettől függ Anglia német­ bizalmának visszatérése s ezen múlik a tűrhetetlenné vált német-francia feszültség enyhülése is. . A barátság elemi kötelessége, hogy sorsdöntő percekben kimondja baráti érzülettől áthatott meggyő­ződését — fejezi be következtetéseit gróf Bethlen István—s e baráti ér­­zü­lettel mi csak azt kívánhatjuk,­­ hogy Németország vezérei a pilla-­­ nat sorsdöntő jelentőségének teljes­­ tudatában elkerüljék azokat a poli-­­ tikai hibákat és tévedéseket, me- l lyek a múltban katasztrófához ve­zettek. Gróf Bethlen István baráti szava, hisszük, hogy Németországban ba­ráti fogadtatásra talál, amint bizto­­sak vagyunk benne, hogy ezt a ba­ráti magyar hangot nagy figyelem­mel fogadja egész Eur­ópa is. Iffívia ■Hr.rw»ri ’ fjl Ha kezdődik: t ^ | D JKumjsIG - r--­- ' i -■■■■■ ——pssa XXII. évfolyam 126. szám I Alapította: NADÁNYI EMIL I Budapest^június 3 ^ ___________ A halálautó titka A mai boncolás a soffőr élve zuhant a vízbe, halálát fulladás okozta —■ A 8 Órai Újság tudósítása — Két nap telt el azóta, hogy a mar­­githídi halálautó roncsait sikerült kiemelni a Duna mélyéből. Az egész főváros közönsége izgalommal élte át ezeket az órákat, amíg kiderült, hogy a halálautónak nem voltak utasai. Traska János taxisoffőr egyedül rohant kocsijával a pusztulásba a hajnali órákban a Margit-hídon. A tanúvallomásokból nem sokat lehetett megállapítani, hiszen még azt sem tudták pontosan eldönteni a szemtanúk, hogy a kéktaxi Pestről vagy Budáról jött-e, mielőtt nekivá­gódott a híd vaskorlátjának. A rej­tély nagyjában megoldódott: a taxa­méterről látható, hogy Taska János egyedül ült a ko­csiban. Most már csak a szerencsétlenség okának megállapítása volt hátra. A borzalmasan összeroncsolt kocsit az uszályhajóról még szombaton partra tették, ahonnan egy autómentő kocsi­ a tűzoltóutcai garázsba szállította, ahol Madarász Viktor törvényszéki autószakértő órákon keresztül át­vizsgálta a roncsokat. Jelentését, amely több gépírásos oldalra terjed, még tegnapelőtt eljuttatta a főkapi­tányságra. A szakértői jelentés két olyan műszaki sérülést talált a kocsin, amelyeknek b­ármelyike, ha az a baleset előtt áll be, alkal­mas lett volna, hogy a rohanó kocsi két első kerekét elforgassa. A két első kerék elfordulását a kor­mánnyal nem lehetett volna ebben az esetben megakadályozni és így a kocsi mindenképpen nekivágódott volna a híd karfájának. Az egyik sé­rülés a jobb első rugó törése, a másik sérülés az első tengelynek — az úgynevezett hattyúnyaknak —­­ eltűrése. Összefoglalva, a jelentés­ megálla­pítja, hogy műszaki természetű hi­bákat, amelyeknek a baleset előtt való beálltát megnyugtató módon ki­mutatni és a balesetben való szere­pét tisztázni lehetne, a szakértő nem talált. Hozzájárul az is, hogy a jár­műnek a fékberendezése kifogástalanul működött. Amennyiben a soffőr eszméleténél volt és észrevette volna, hogy a ko­­csi hirtelen elkanyarodik irányától, neki a híd karfájának, a fékekkel módjában lett volna néhány méte­­ren keresztül annyira lefékezni a kocsit, hogy az nem törte volna át a korlátot. A kocsi roncsai nyilván­valóan megmutatják, hogy az össze­­ütközés rendkívül erős volt, tehát ö1 taxi minden fékezés nélkül rohant fel a­ gyalogjáróra. Task­a János Halála. Mindezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a soffőr a katasztrófa pillanatá­ban nem volt eszméletnél. Ennyit mond a műszaki jelentés, amely feltételezi ezek szerint azt, hogy a szerencsétlenséget Taska Já­nos rosszulléte idézte elő. A ka­tasztrófával kapcsolatban egyébként még más tisztázni való probléma is akad. Több szemtanú azt vallotta ugyanis, hogy az összeütközés előtti pillanatban Taska János egy autó­buszt és egy szemeteskocsit akart ki­kerülni. Ezért most keresik azt az autóbuszt, melyet Taska előzött és intézkedés történt, hogy a Beszkárt állapítsa meg, melyik autóbusz ha­ladt át a kritikus időpontban a Mar­git-hídon. Egyébként igyekeznek tisztázni, hogy Taska János hogyan töltötte el a katasztrófát megelőző éjszakát. A Kálvin­ téri taxiállomás sofőrjeinek vallomása szerint kétségkívül meg­állapítható, hogy Taska János on­nan indult el utolsó útjára a halke­­reskedővel. Akkor már rosszullétről panasz­­kodott. A soffőr a halkereskedő adatai sze­rint hajnali háromnegyed ötkor vált el utasától. Taska Jánosnak tehát­ a szerencstelenség bekövetkeztéig ös­szesen 35 perce volt még. Végignyo­mozták az útvonalába eső összes ven­déglőket, de nem sikerült megállapí­tani, hogy a haláltaxi sofförje vala­melyikbe betért volna. Minden való­színűség szerint Taska János nem ivott egy csepp alkoholt sem a ka­tasztrófa előtti éjszakán. Mára egyetlen dolog volt hátra: a törvényszéki boncolás. Reggel 9 órakor kezdett hozzá a tér­

Next