8 Órai Ujság, 1936. június (22. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-19 / 139. szám

PÉNTSK 2* OLDJ® Ad­mág Kapható Budapesten az sasi IL GIORNALE ADDIS“ÁBEBA €OIT© OAV rA»CIO Ol COMB4TTIMENTO a hadbaszállt fascio kéziszedéses újságja — A 8 Órai Újság tudósítása. — Pontosan tájékozódni óhajt az adisz­­abeba­i eseményekről? Kérem, semmi sem könnyebb ennél, tes­sék megvenni az olaszok­ adisz­abebai új­ságját, amelyet már Budapesten is áru­sítanak. Il Giornale di Adis-Abeba, — ez a cditse a lapnak. Első évfolyamának ötödik száma, a június 2-iki kiadás ke­zünkben van. Egy kicsit lassan jött hét­végi olasz—angol-barátság felújítása. De várjunk csak türelmesen, erről a hangu­latváltozásról, majd két hét múlva értesít bennünket a Giornale di Adis Abeba. Most még a táviratok is főleg a brit bi­rodalom különböző pontjain fellángoló lázadásokról szólnak. De már cirádás be­tűkkel nyomtatott feltűnő jelentés közli, hogy Grandi hosszabb megbeszélést foly­tatott Edennel. ? 9°\k­ il+flA* n«i9° ‘r$9°£ir ?WAs i-ná h.?a ti « Gabre Iesus Afevora ex ministro d’Etiopia a Roma fin&m* í­ zánk, több mint két hét alatt, de ha te­kintetbe vesszük, hogy ez az újság Adisz- Abebából előbb Massuáig utazott s onnan hajón tette meg az utat a szuezi csator­nán keresztül Olaszországig, ahonnan vo­naton jött Budapestre,­­ nem is olyan hosszú idő. Érdeklődve, nézegetjük az olasz újságot. Négy oldalon jelenik meg úgynevezett flach papiroson és kézi szedéssel készül egyelőre. Mert egészen bizonyos, hogy rövid idő múlva már rotációs gépek fogják ontani. A lapfejen olvassuk, ki­adja az adisz-abebai hadbaszállt faselo. Szerkesztőség és kiadóhivatal a faselo há­zában van. Egy-egy száma ára 40 cente­­simi, évi előfizetési díja 84 líra. Az újság nemcsak az Abesszíniában lévő olaszok hatalmas tömegeinek szól, hanem a benn­szülötteknek is. Az utolsó oldalt a furcsa amhara írással, amhara nyelven nyomtatják. Olvasgassunk csak egy kicsit az adisz­­abébai olasz újságban. A vezércikk címe: „Megyünk nyílegye­nesen előre". A Duce híres mondása ez, amely már szállóigévé vált. Palesztina lángokban áll, Egyiptom szin­tén. India? Ne is beszéljünk róla... így kezdődik a vezércikk. Mint látni­való, két héttel ezelőtt még élesen angol­ellenes volt a hangulat Abesszíniában. A feszültség azóta enyhült, sőt útban van a Megszólal a lap hasábjain egy amhara előkelőség, Anileto Arework is. „Új élet“ cím alatt elmélkedik a meg­változott világról. Adisz-Abeba — írja — annyit jelent, mint Uj Világ. Taitu csá­szárnő adta ezt a nevet a fővárosnak, de csak mostanában alakultak úgy a dolgok, hogy az elnevezés megfelel a valóságnak. A győzelmes olasz csapatok bevonulása után még csak tíz nap telt el és városunk már villany­világítást kapott. Arevork alig tud betelni ezzel a csodá­val és lelkesülten buzdítja honfitársait: tanulják meg, mit jelent a római civili­záció. A helyi hírek rovatában olvashatjuk, hogy a dzs­ibutli vasút forgalma jelentékenyen megnöveke­dett. Azok a bennszülöttek, akik az első rémületben elmenekültek a városból, egy­re nagyobb rajokban szállingóznak visz­­sza. A normális élet visszatérésére jel­lemző, hogy a dzsibutii vasút személyi és teherforgalma mindkét irányban igen nagy mértékben megduzzadt. Május 26-án — olvassuk egy másik hír­ben — megkezdődött a rendszeres légi postajárat Mogadiscio, Dzsidzsiga és Adisz-Abeba között. A gép hétfőn indul Mogadiscióból és kedden már Adisz-Abebában van. Szer­dától csütörtökig visszafelé lehet meg­tenni az utat. Az újság sürgeti, hogy információs irodát állítsanak fel a városban, lehetőleg a fő­téren, ott ahol most Menelik lovasszobra áll. A lap megmagyarázza, hogy egy olyan városban, ahol az utcáknak nincs nevük és a házak számozatlanok, egy ilyen iroda rendkívül értékes szolgálato­kat tehet. Ugyanitt lehetne kifüggeszteni a rendeleteket és rádiójelentéseket is. Egyébként Menelik lovasszobra aligha díszeleg sokáig Adisz-Abeba főterén. Egy római távirat jelenti, hogy Caesare Baz­­zani javasolja: távolítsák el Menelik em­lékművét és helyébe állítsák fel a római farkas bronzszobrát, amellyel az Örök Város ajándékozná meg Adisz-Abebát. A hír alatt érdekes felhí­vást találunk: az Etiópiai Nemzeti Bank mélyen tisztelt részvényesei kéretnek, hogy 1936 július 30-án délután 3 órakor jelenjenek meg a rendkívüli közgyűlé­sen, amelyet a bank székázában tartanak meg. Vidéki lapjaink kedves lokális színeit találjuk meg a kóbor kutyákról szóló haragos cikkben. Az újság felhívja a hatóságokat, hogy rendezzék végre a kutya­kérdést, mert mégis tűrhetetlen ál­lapot, hogy mindenütt piszkos kutyákba botlik az ember. A kutyák — olvassuk —•­ valósággal bandákba verődve támadják meg a járókelőket. Le kell számolni a négylábú banditákkal, a kétlábúaktól nem félünk, azokkal száz százalékos biz­tonsággal elbánnak a derék karabinierik. A hirdetési oldal még szegényes. Csu­pán rádiókészülékeket, fényképezőgépeket és trópusi öltönyöket hirdetnek. Egészen bizonyos azonban, hogy rövid idő múlva nagy jövedelme lesz hirdetésekből­ a lapnak. Az utolsó hírek rovatában szenzáció: Cáriéra visszavonul a sporttól. Nyilván olyan megdöbbentő hír ez, amely izga­lomba hozta az Abesszíniában táborozó olaszok egész hatalmas tömegét. Az esős évszak idegtépő unalmában a hadjárat hősei szen­ved­elmesebben vitatkoznak er­ről, mint a gyarmati politika nagy kér­déseiről ... Sanssaig— Békés, június 18. (A L­orai Újság telefonjelentése ) Nyomott hangulatban ülnek ma a vádlottak a tárgyalás előtt a pad­sorokban. Tudomásukra jutott a pécsi kaszáskeresztesek ügyében ho­zott szigorú ítélet. Az első vádlott V­ár­y Imre 25 éves földmíves. Csak három hónapja tagja a pártnak, amelytől sorsa javulását várta. Egyébként mindent tagad. Kelemen János 65 éves földműves nagyon rongyos, összetört ember. Nem tudja mivel vádolják. Olvasni, írni nem tud. Azt mondja, hogy a kényszer indította arra, hogy belép­jen. Nincs mit ennie, nincs ruhája. Reszketve áll a bíró előtt. Hogy mire tette le az esküt, nem tudja. Senki sem magyarázta meg neki. — Nekünk csak azt mondták, hogy várjuk a következőt... — De arról csak szó volt, — fag­gat­ja az elnök — hogy bevették ma­gát a rohamcsapatba?­— Nem mondtak nekem semmit, in­kább ki akartak törölni. — Miért? — Mert öreg vagyok. Bereczky Sándor 81 éves cipész be­ismeri, hogy letette az esküt, de csak magyar fajtájára és magyar hazájára esküdött fel. A következő Baji Imre 44 éves földműves. Csak annyira emlékszik Bereczky szavaiból, hogy el kell majd menni, ha jön a parancs. Szembesítik Bereczkyvel. — Maga mondta ennek az ember­nek,­­— fordult az elnök Bereczkyhez —, hogy majd el kell menni vala­hová? — Igen, — az időközi választásra. Lipcsei Gábor 18 éves földművest eddig fiatalkorúként kezelték. Az ügyész indítványára az elnök meg­állapítja, hogy március 3-án töltötte be a 18. évét de csak március 18-án lé­pett be a pártba, tehát akkor már nem volt fiatalkorú. Kihallgatják. Min­dent tagad. Következik ifjabb Foáté András, 19 éves földműves. Nem ismeri a párt célját. — Hát akkor miért lépett be? — kérdezte az elnök. — Az eszme miatt. — Mi az az eszme? — Az, hogy megváltozik a helyzet. Nagy Imre 31 éves földműves áll a bíróság elé. Ő is beiratkozott, ostobaságból, nem tudja miért. — Azt mondták, hogy Böször­ménynek leszek a katonája. — Arra is gondolt, hogy esetleg fegyveres katonája lesz? — Fogalmam sincs róla. Következik Lukács Gábor 36 éves földmíves. Toprongyos, mezítlábas ember. — Letette az esküt? Utána Lakatos Imre 41 éves föld­műves, majd Domokos László 25 éves földműves következnek. Mindent ta­gadnak. — Igen, Nagymagyarországra. — De letette Böszörményi Zol­tánra is? — Nem,­­csak Nagymagyarországra. Minden egyebet tagad. Szabó Lajos 28 éves földműves ki­jelenti: — Igenis, Bereczky többek előtt mondta, hogy mi rohamosztagos őrmesterek leszünk. — Kik voltak ott, amikor ezt mondta? — Hídvégi Imre, Nagy Gábor és Szabó István. Az elnök maga elé szólítja a meg­nevezetteket, azok azonban nem em­lékeznek. Bereczky tagad. Következik Pap József 52 éves földmíves. —­­Bűnösnek érzem magamat ab­ban, hogy aláírtam. — Feláldozta volna maga az életét Böszörményiért? — Csak fel, kérem, mégis vezér­ volt . . . — Azt gondolja, hogy Böszörményi javított volna a maguk helyzetén? — Nem baj, akárki, csak már ne legyen egy pengő a napszám. Haszon Cs. Ferenc, 54 éves nap­számos arra a kérdésre, hogy miért lépett be a pártba, így válaszolt: — Öntudatlanságból. Öntudatlan voltam, tekintetes úr. — Hallotta, hogy majd jön a pa­rancs, ha itt az óra? — Hallottam, kérem. Leginkább asszonyoktól. (Derültség)... Nem volt nekem rossz szándékom tekintetes úr. Nagygyörgy János 24 éves napszá­mos rosszalja egy­­ kicsit, hogy be­lépett. — Miért rosszalja? — Csak? Az elnök ezután tíz perc szünetet ke rémtétt el. Izgalmas jelenetek közben tagadnak a kaszás bűnper vádlottjai 1936 JÚNIUS 11

Next