8 Órai Ujság, 1936. június (22. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-19 / 139. szám

WWIEg 4. OtiDAE áltatja. Két önálló köztársaság lesz Szíriából Pak­s, június 18. ( S­árai Újság távirati tudósítása) A külügyminisztériumhoz közel­­álló körökben megerősítik azokat a híreket, hogy az új francia kormány tárgyalásokat kezdett a szíriai benn­szülött lakosság megbízottaival és felajánlotta, hogy messzemenő ön­­kormányzatot biztosít Szíriának, sőt bizonyos állami függetlenséget is biztosít számára. Szíria, a Blum­­kormány tervei szerint, a jövőben francia protektorátus alatt álló független állam lenne,­­ugyan­­gy, mint ahogyan Irak állam Anglia protektorátusa alatt áll. Be­. ^■VvV^-W.Vs-VvVv-*»**» -«*-**■ V»-*v avatott francia politikai körökben nem nagyon hiszik, hogy a Népszö­vetség az Abesszíniában szerzett tapasztalatok után hajlandó lesz el­ismerni független államnak Szíriát s legalábbis hosszas várakozási idő­től teszi majd függővé Szíria felvé­telét a Népszövetségbe. Több lap azt is tudni véli, hogy a kisázsiai francia gyarmatokból nem is egy, hanem két független köz­társaságot csinálnak: a szíriai és a libanoni köztársa­ságot. A két új állam szövetségi szerződést kötne Franciaország­gal. A lapok egy része nagy lelkesedéssel ír ezek­ről a tervekről. Héfe­r, a cejun­l kasza FV­ ­A S­orai Újság tudósítása. — Érdekes cikket találtunk az Állat­­kert hivatalos lapjában dr. Vértes Albert tollából egy néger nyíllal átlőtt gólyáról. Mint mindig, most is tavasszal a gólyáik hangosan kelepelve meg­érkeztek Magyarországra. A ma­gyar ember azt tartja, hogy a gólyának igazi hazája itt van és ősszel, amikor elkerekedik innen, csak kejutazást végez Afrika és a melegebb területek partjain. Ta­vasszal aztán a globetrotter gólya megérkezik hazájába és az Idegen­­forgalmi Hivatal igénybevétele nélkül ki-ki megtalálja már a saját megszokott hajlékát. A tárnokréti kisközségbe is hangos, vidám kelepeléssel be­repültek a tavasz hírnökei. Seré­nyen hozzáfogtak fészkeik renová­lásához és mindenképpen úgy vi­selkedtek, ahogy azt az évek folya­mán már megszokták tőlük. Egy kivételével. Ugyanis a frissen ér­kezett vendégek között különös szerzet is akadt. A falu népe csak úgy járt csodájára. A teste egy nyílvesszővel át volt lőve. Ott gubbasztott hosszú napokon keresztül a község egyik földszin­tes házának tetején, fájdalmas tekintettel maga elé bámulva. A gólyák legvidámabb hancúrozásai­ban sem vett részt, még a béka­­fogósdit is kerülte. A szegény gólyát valószínűleg Afrika partjai fölött találta el, talán vadászó szándékból, talán csak véletlenül egy kilőtt nyíl­vessző. Ami a legcsodálatosabb azonban, hogy az átlőtt testű gólya, mikor társai nekiindultak a nagy útnak, velük tartott és így megsérülve is megtette a nagy légi utat. Szegény átlőtt testű gólya bizony megérdemelte volna, hogy a nagy légi bravúrja után legalább egy bemutatókört repüljön a vasárnapi repülőnapon. Állatbarátok megnyugtatására: a csodálatos gólya, amelynek testé­ből még mindig előméredezik a nyílvessző, él és nyugodtan fészkel, csak kissé bánatosabb és megfon­toltabb mozdulataiban, mint társai. Tizennégy éve álnéven szolgál egy gyöngyösi városi tisztviselő Gyöngyös, június 18. (A 8 Órai Újság tudósítása) Néhány héttel ezelőtt bizalmas fel­jelentést tettek a gyöngyösi rendőrsé­gen egyik közismert városi tisztviselő ellen, hogy hamis nevet használ, nem az az igazi neve, mint ahogy hivatja magát és ahogy a városnál nyilvántart­ják. A rendőrségen, ahol jól ismerték a városi tisztviselőt, érthető meglepetést keltett a feljelentés. Lefolytatták a nyo­­mást és kiderült, hogy a feljelentőnek volt igaza és a városi tisztviselőt ha­mis név használatáért pénzbüntetésre ítélték. Fellebbezés folytán a kerületi főkap­­tányságra került az ügy, ahol a kerületi főkapitány megsemmisítette az ítéletet és elrendelte, hogy az iratokat tegyék át az ügyészségre, illetve a bírósághoz, mert a hamis név használata folytán elő­állott büntetőügyek nem a rendőrség, hanem a bíróságok hatáskörébe tartoz­nak és egyben intézkedett a főkapitány­ság, hogy a hamis név használatának megállapítását, tekintve, hogy városi tiszviselőről van szó, sürgősen közöl­jék Heves vármegye alispánjával és Gyöngyös város polgármesterével. Az ügy kipattanása Gyöngyösön nagy fel­tűnést keltett. A szóbanforgó városi tisztviselő 14 éve áll a város szolgálatában, Szatm­ár­­ról került Gyöngyösre azelőtt a mű­vészi pályán működött, két évig köz­kórházi tisztviselő volt. Az ügyben rö­videsen bírói tárgyalás lesz, amelyet Gyöngyösön fognak megtartani. A szó­ban forgó tisztviselő egyébként élénk szerepet visz a város közéletében is. A gőgös rája története Igaz mese az Állatkertiből — A 8 Órai Újság tudósítása. — Kár, hogy Aesopus idejében m­ég nem volt állatkert, mert ha lett volna, az állatmesék illusztris szerzői naponta tucatszámra gyárthatták volna a leg­különbözőbb tanulságos állatmeséket. Azt hisszük, nem vétkezünk­ a fent meg­nevezett nagy szellemek ellen, ha el­mondunk egy igaz állatmesét, amely most történt a mi Állatkertünkben. Egy rája élt az akváriumban. Külö­nösen gőgös és zárkózott teremtés volt. Hiába csattogtatták feléje a rákok vi­dáman ollóikat, hiába bugyborékoltak friss és pajkos történeteket feléje,­­ gőgösen kitért minden ismerkedési kí­sérlet elől. Fagyos, merev tartásával szinte állandóan nulla fok alá hűtötte a víz hőmérsékletét, úgy, hogy a vele egy tartályban élő halak szinte dide­regtek ekkora közönytől. Amikor az étkezés ideje elérkezett, akk­or sem en­gedett fel merev előkelőségéből. Hullot­tak a finomabbnál finomabb halcseme­gék és ínyenceledelek, a büszke rája azonban megvető gőggel telepedett le az akvárium égjük sarkába és gúnyos, megvető pillantásokkal szemlélte, hogy lakótársai miként marakodnak az ele­delért, így ment ez három álló napon keresztül. A negyedik nap aztán a rája­korgóan sürgető gyomra véget vetett az előkelőségnek és az elzánkózottság­­nak. Mert bizony, amikor a legköze­lebbi etetés ideje elérkezett, sutbadobva minden „splendid isolationt“, százhú­szat tempóban az etetés színhelyére krallozott és lakótársaival együtt vi­dám bugyborékolással vitatta meg a napi menü kaliberét. Azóta békés har­móniában él együtt társaival és eszébe nem jut többé előkelősködni. Tanulság:" Vége az előkelőségnek, ha korog a gyo­mor. " isse jtmm n Szombaton a fiatal komp áldozatait Senki sem kerüli még meg a f­él eltűnt közül — A 8 Órai Újság tudósítója . Az újpesti holt Dunaágban ma haj­nalban újra megkezdték a kutatást a szörnyű kompkatasztrófa áldozatainak még elő nem került holttestei után. A halászok széles merítő hálókkal kutat­ták végig a medret, de munkájuk délig semmi eredménnyel nem járt. A délelőtt folyamán a Margit híd ki­­szélesítésén dolgozó munkások a he­tedik hídpillérnél egy férfi holttestet vettek észre. A dunai mentőállomás motorosai ki is halászták a hullát, amelyről megálla­pították, hogy egy 37 év körüli férfi oszlásnak indult teste. Még nem tudják, hogy kicsoda, de nem valószínű, hogy ez a férfi részt vett volna az lilik­­csárdában a Beszkárt-alkalmazottak va­csoráján, mert a jelek szerint már hat­nyolc napja kerülhetett a vízire. Még mindig nem tudják pontosan, hogy hány halottja van a katasztrófá­nak. A kilenc halotton kívül még leg­alább hárman vesztették életüket, akik­ről tudják, hogy a kompon jöttek el a csárdából. Ezek Horváth II. László, Nagy Mihály és Juhász Ferencné, akinek férje megmenekült. Horváth és Nagy I­ sem a munkahelyükön, sem a la­kásukon nem jelentkeztek és nyoma ve­szett Juhász i­g­éretlenének is. Rajtuk kívül még négy embert keres a rendőrség. Ezek között szerepel a titokzatos Gás­pár-család, Gáspár Antal, a felesége és leánya. A rendőrség nem tudja még Gáspár foglalkozását és la­kását és a tanúvallomások csak annyit mondanak, hogy ők is részt vettek a vacsorán, a kompon is rajta voltak, de azóta senki sem látta őket. A negyedik eltűnt a Visegrádi­ utcában lakó Boncz Teréz. A leány Zámbó Zol­tán vendége volt a kiránduláson, amely­ről máig sem tért haza. Valószínű tehát, hogy a katasztrófának tizenhat halálos áldozata van. A királyi ügyészségen ma délben dön­tenek a holttestek felravatalozásáról. Ma és holnap még keresik a Dunában eltűnteket és előreláthatóan holnapután temetik el a szerencsétleneket, akiket a Beszkárt és a Nemzeti Munkaközpont a maga halottainak tekint. A temetés a rákoskeresztúri temetőben lesz. A rendőrségen a katasztrófa ügyében a vizsgálat már befejeződött és az aktá­kat átküldték az ügyészségre. A felelős­ség problémáját eddig nem lehetett még teljesen eldönteni. A szakértők véle­ménye egyelőre az, hogy az ittas utasok okozták a ka­tasztrófát. Arra a kérdésre, hogy szabad volt-e ré­szeg utasokat a kompra engedni, az ügyészség fogja megadni a választ. A katasztrófa áldozatainak hozzátartozói valószínűleg végkielégítést fognak kapni a BESZKÁRT-tól. A komp megmenekült utasai közül töb­ben bűnügyi zárlatot kértek az lilik­­csárda tulajdonosának vagyonára. Eb­ben az ügyben még nem történt dön­tés, de kétségtelennek látszik, hogy kár­térítési perek fognak megindulni. — VIII. Edvárd ajándékai. Londonból jelentik: Kevés’ embert halmoznak' el any­’ ny­ira ajándékokkal, mint az angol ki­rályt. Vili. Edvárd maga meséli, hogy a birtokában levő ajándékok közül a leg­kedvesebb egy csodaszép tippén-kézi­­munka, amit egy írországi idős hölgytől kapott. A király nagy barátja a tipper­­munkák­nak és gy­akran ajándékozza meg édesanyját és sógornőit maga készítette kézimunkákkal. Mesélik még róla, hogy egyszer egy egész napon keresztül végig­járta az összes londoni régiségkereskedé­seket, hogy a párját találja egy kínai vázá­nak, amelyet Mary királynő nagyon sze­retett. Végül egy külvárosi kis üzletben talált egy hasonló vázát, amit azután tíz­szeres őrért megvett és elküldötte édes­anyjának születésnapi ajándékul. Bará­tait rendszerint arany cigarettatárcák­kal, könyvekkel és szükségleti cikkekkel szokta megajándékozni.

Next