8 Órai Ujság, 1937. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
Péntek 2. oldal 1937. Január 1 A revíziós szakasz, mint élő jog . Most, amikor Románia a kisebbségi szerződésben vállalt kötelezettségeit mind nyíltabban és embertelenebből szegi meg Magyarország rovására, azokhoz a nagyhatalmakhoz kell elsősorban apellálnunk, amelyek Trianonban gondoskodni akartak arról, hogy szomszédaink túlzott területszerzésének bizonyos ellensúly teremtessék, az említett két kikötés révén. Elsősorban nekik kötelességük tehát, hogy a megbillent egyensúly helyreállíthassák és egyfelől hatékony gondoskodás történjék arról, hogy a kisebbségi szerződések betartassanak, másfelől, hogy a népszövetségi paktum revíziós szakasza is élő joggá válhasson. Ha ezt nem tennék, a megkötött szerződések egyoldalú és önhatalmú megváltoztatását kellene ebben az eljárásukban a magyar közvéleménynek látnia. Csak ezen lépés után kell a Népszövetséghez fordulnunk és egy utolsó kísérletet tennünk arra, várjon a Népszövetség tudatára ébred-e annak, hogy a béke fenntartásának egyik kardinális követelménye, hogy ne lehessenek Európában rabszolgasorsban sínylődő és a többségek kénye-kedvének kiszolgáltatott kisebbségek. — El kell tökélve lennünk, hogy ezt a harcot teljes erővel folytatjuk le és annak utolsó konzekvenciáit is levonjuk. Ennyivel tartozunk önmagunknak és tartozunk fajtestvéreinknek. Igaztalanul támadtak a német cikkek Ezek után, de nem függetlenül az elcsatolt részeken élő magyar kisebbségek sorsától, a 8 Órai Újság munkatársa szóvá tette azokat a cikkeket, amelyek legutóbb több németországi lapban, köztük a Völkischer Beobachterben megjelentek és amelyek fájdalmas meglepetéssel érték a magyar közvéleményt, mert a revízió kérdésének olyan felfogásáról és kezeléséről tanúskodtak, amelyek távolról sem felelnek meg azoknak a várakozásoknak, amelyeket, azt hisszük, joggal fűzhetünk a német birodalommal való őszinte és meleg barátságunkhoz. A kérdés szemmel láthatóan mélyen érdekelte gróf Bethlen Istvánt és erre a következő kimerítő választ adta: — Felfogásom szerint különbséget kell tennünk a német sajtóban legutóbb megjelent egyes cikkek között. Nagyobb jelentőséggel ezek közül az a cikk bír, amelyet Rosenberg, a német Nemzeti Szocialista Párt külügyi szakértője írt a Völkischer Beobachterben. A többi és más lapokban megjelent cikkek különös jelentőséggel nem bírnak, hiszen az utolsó húsz év minden időszakában jelentek meg hasonló cikkek anélkül, hogy ezek a német-magyar viszony alakulására különösebb kihatással lettek volna. — Rosenberg cikke ezeknél jelentősebb, azért, mert ő a mai németországi politikai rendszerben előkelő szerepet tölt be. — A kérdés az, hogy a cikk tartalma fedi-e a német kormány hivatalos álláspontját. Érzésem az, hogy a kettő között különbség van. Mindenesetre kívánatos lett volna azonban, ha a magyar közvélemény erről a hivatalos álláspontról is megfelelő tájékoztatást nyert volna. Mert hiszen kétségtelen, hogy az említett cikk a magyar közvéleményben igen nagy visszatetszést, igen nagy reszenzust keltett. Miután ilyen hivatalos nyilatkozat nem látott napvilágot, nem térhet ki a magyar közvélemény az elől, hogy azt bírálat tárgyává ne tegyeték, teljesíthetetlen pénzügyi követeléseket szegezve mellének, ép úgy, mint Magyarország esetében. De amíg Németország területének, lakosságának csupán néhány százalékát vesztette el, Magyarország területének 67,7 százalékát, lakosságának pedig 55,3 százalékát és ebben a világon élő magyarok egyharmad részét volt kénytelen idegen fennhatóság alá bocsájtani. Amiből következik, hogy amíg katonai és pénzügyi téren egyformán szenvedtünk, a területi megcsonkítás terén sokkal nagyobb * . Rosenberg vádját... Bethlen István rendszerint nyugodt, csendes hangon beszél, amikor válaszol az újságíró kérdésére. Most, hogy a magyar igazság érvényesülését, a magyar revíziós törekvéseket érte támadás, erősebb hangon folytatja nyilatkozatát és határozottabb gesztusokat használ, amikor visszautasítja a támadásokat. — Önmérsékletre int a revízió kérdésében Rosenberg úr minket, — folytatja Bethlen, — mintha hiányzott volna e tekintetben részünkről eddig ez az önmérséklet. Ugyanakkor azonban, hogy a javulás útjára térítsen bennünket, hangoztatja, hogy Németország nem hajlandó a megváltó apostol szerepét játszani a revízió terén, vagy magát túlzott követelések szekere elé fogatni. Amiből viszont az a vád csendül ki, mintha Magyarország Németországgal szemben e téren indokolatlan követelődzésekkel lépett volna fel a múltban és visszaélne azzal a jóindulattal, amely a hivatalos német politika részéről Magyarországgal szemben gyakran megnyilvánult. ...nem vállalhatjuk — A magyar közvélemény ezeket a vádakat nem vállalhatja. — Mindenekelőtt megállapítom, hogy Magyarország és Németország a párisi békeszerződésekben ugyanazokat az igazságtalanságokat szenvedte el, azzal a különbséggel, hogy Magyarországot sokkal nagyobb mértékben érte az igazságtalanság. — Németországot is lefegyverez Gyermekszilveszter a Vígszínházban FTolnap, utáv délután fél négy órakor Lakner Bácsi Gyermekszínháza vidám szilveszter a délutánt rendez a gyermekeknek. Lesz: 2 színdarab, továbbá olyan kabaré, amelyen azt játsszák, amit a közönség kíván. Már csak néhány jegy kapható. volt az áldozat, amelyet Magyarország volt kénytelen hozni és hasonlíthatatlanul nagyobb érdeke fűződik ahhoz is, hogy az idegen uralom alá került kisebbségek védelemben részesüljenek, mint amilyen érdeke ez Németországnak. A „Schlepptau" — A katonai és pénzügyi iga alól való felszabadulás volt tehát Németország gyakorlati politikájának a főszempontja. Minden erejét ide is koncentrálta. Elismerem, sokáig türelemmel várt is, de nem lehet azt mondani, hogy ezen a téren végeredményben azzal a túlzott önmérséklettel járt volna el, amelyet Rosenberg úr most tőlünk követel. — Önhatalmúlag szüntették meg e téren a korlátozásokat, de nem vette ugyanakkor Magyarországot „Schlepptau“-ba, ahogy ő magát kifejezte, mert hiszen Magyarország ma is az egyoldalú lefegyverzettség állapotában sínylődik. Viszont Magyarország nem, lépett fel a német kormánynál azzal a túlzott követeléssel sem, hogy ezt megtegye. Magyarország és az Anschluss . Ami már most a területi kérdéseket illeti, Németország azt is megkísérelte, hogy e téren eredményeket érjen el, amennyiben az osztrák Anschlusst erőszakolta és kísérletet tett, hogy annak gazdasági téren való keresztülvitelét a többi hatalmakkal elismertesse. Mi ebben az esetben is a legnagyobb önmérsékletet tanúsítottuk, amennyiben, talán saját érdekeink ellenére, egy lépést sem tettünk ez ellen a kísérlet ellen, nem tettük meg mindazt, ami a legalkalmasabb lett volna, illetve a jövőben is alkalmas lehet még ennek a megakadályozására. És tűrtük, jóllehet kárunk volt belőle, hogy velünk szemben azzal a váddal léptek fel a nagyhatalmak és más országok, hogy Németország vontatókötelén járunk. — Nem emelhet tehát Stosenberg úr vádat ellenünk, hogy nem jártunk volna el a legnagyobb önmérséklettel. De kérdem, nem tanúsítottuk-e a legnagyobb önmérsékletet a magyar revíziós követelések terén is? Mit követel Magyarország? — Tudja-e Rosenberg úr egyáltalában, hogy miből állanak a mi revíziós követeléseink? A magyar kormány e téren soha konkrét követeléseket nem állított fel, csak igazságosabb rendezéset kívánt a béke érdekében. A Revíziós Liga pedig é® én is, amikor Londonban e kérdésben nyilatkoztam csak annyit mondottam, hogy visszaadassanak népszavazás nélkül a határainkon élő magyarok és azok a nem magyar népek, amelyek Nagymagyarországhoz tartoztak, önrendelkezési jogukat, amelyet Tria- SZILVESZTER ESTE héjfőn a Lipót-körút 13. ifj. RIGÓ JANCSI cigányzenekara muzsikál, KÜRTI LAJOS énekel Különtermek.