8 Órai Ujság, 1937. augusztus (23. évfolyam, 173-197. szám)

1937-08-01 / 173. szám

flAZf ruLU/UiW j Budapest, 1937 augusztus 1, vasárnap j/r h 7 O tfinussG i XXlIl. évfolyam Főszerkesztő: Bethlen András Alapította: Nadányi Emil 17­3. szám A régi nóta Évek óta szenvedélyes viták elő­zik meg Szent István hetét, laiku­sok és szakemberek egyformán új, érdekes, idegent vonzó programot sürgetnek a hivatalos rendezőbi­zottságtól s a rendezőség évről-évre megismétli a tavalyi műsort, tűzi­játékkal, ami rendszerint botrány­ba fullad és gyöngyösbokrétával, ami elragadó, de egymagában nem elég az idegenforgalmi nagyhét be­töltéséhez. Ez történik idén is. Ma jelent meg a Szent István-hét hi­vatalos programja, melyben sok az elismerésre méltó jószándék és igye­kezet, de nagyon kevés az új, ere­deti ötlet. A művészi szín­vonala kétségtelenül jobb, mint tavaly, de megint nem találunk benne egyet­len eseményt, mely valóban alkal­mas lenne arra, hogy Szent István hete idevonzza az idegeneket. Nem akarunk rekriminálni, erre már nincs idő és valószínűleg pénz sincs, hogy a műsoron változtassanak, hogy­­, megszokott sablon helyett "Valami új, eredeti, nagyszabású produkciót varázsoljanak elő. Ezek szerint meg kell eléged­nünk idén is a körmenet felejthe­tetlen színpompájával és azzal a bágyadt kerettel, melyet a rendező­bizottság a maga leleményéből ad hozzá. Jövőre azonban eszébe jut­hatna a derék rendezőknek, hogy a tűzijátékon kívül létezhetnek más idegenforgalmi attrakciók is, me­lyek igen szerencsésen felhasznál­hatók Szent István hetében. Kül­földön például mostanában nagyon divatosak, a kosztümös felvonulá­sok, olaszok és franciák, németek és angolok, hollandok és dánok év­­ről-évre rendeznek efféle tömegfel­vonulásokat, amelyeken korszerű ruhákba öltöztetett tömegekkel tör­ténelmük egyes fejezeteit elevení­tik meg. Miért ne rendezhetnének nálunk is ilyen történelmi felvonu­lásokat Szent István hetében, miért ne mutathatnék be mi is a külföld­nek a magyar múltat, a hét vezér korának lovasait, Mátyás király ragyogó udvarát, Kossuth honvé­deit, a szebbnél-szebb magyar vise­leteket? Lehet, hogy ez a műsorszám többe kerülne, mint néhány rakéta és csillagszóró, de az is bizonyos, hogy nagyobb bel- és külföldi tö­megeket mozdítana meg, mint a jelenlegi Szent István-heti attrak­ciók. Azonfelül a magyar múltnak ily szemléltető bemutatása itthon is nagyon elkelne ezekben a furcsa időkben, amikor föld alatt és föld felett ezer alakban folyik az elszánt propaganda, mely idegen import­eszmék terjesztésével próbálja meggyöngíteni a magyar társada­lom nemzeti érzését és cél­tudato­­­­san igyekszik megfosztani a ma-­­gyar népet történelmi szerepének­­ öntudatától. Zala György meghalt Haditudósítás a városházi frontról: a főváros a közigazgatási bírósághoz fordul a tanügyi kinevezések érvényesítéséért? Feldúlta a városháza békéjét a Kar­afiát­h—Szendy­összecsapás — A 8 Órai Újság tudósítása — A tanügyi kinevezések körül zajló háborúskodásban végre megszólalt a megtámadott polgármester is. Szendy Károly tegnap este vissza­érkezett külföldön töltött szabadsá­gáról és nyilatkozott a távollétében ellene zúdított főpolgármesteri sajtó­támadásokról. Higgadt, és tárgyila­gos szavakban utalt arra, hogy vál­lalja a felelősséget a kinevezésekért, amelyeknél nem csupán a rangsor, hanem az egyéni­ rátermettséget és a minősítést is figyelembe vette. Azt a meggyőződését hangoztatja, hogy részletes felvilágosításai a kultusz­­minisztert meg fogják nyugtatni és­­utána az ügy lekerül a napirendről. A polgármester nyilatkozatából két olyan megállapítást lehet tenni, amelyek figyelemreméltó módon ki­hangsúlyozzák az elkövetkezendő eseményeket. Az egyik az, hogy a polgármester ragaszkodik a szá­mára biztosított kinevezési jog­hoz és nem engedi magát korlá­tozni abban, hogy mint Budapest közönségének megbízottja, döntő eszközökkel beleszóljon a fővárosi tanerők kiválogatásába. A nyilatkozat másik feltűnő jelen­sége, hogy nem foglalkozik a főpol­gármester személyével és teljesen figyelmen kívül hagyja azt a­ jól­ismert szerepet, amit Karafiáth Jenő e kérdés körül a maga számára vin­dikált. A polgármester a nyilatkozat szerint közvetlenül a kultuszminisz­terhez kíván fordulni és nem a fő­­polgárm­e­sterhez, aki pedig ismétel­ten kijelentette, hogy korlátlan meg­bízás, illetve felhatalmazás alapján járt el. Városházi körökben változatlanul furcsálják a főpolgármester maga­tartását, amellyel a protekció kérlel­hetetlen üldözőjének tolja fel magát Szeretnék azt a kérdést intézni a főpolgármesterhez, hogy a közelmúltban milyen elbírálás alapján történtek a közkórházi orvosi kinevezések, amelyek fö­lött egyedül a főpolgármester volt a döntő tényező. Tíz-tizenkét közkórházi orvosi állás betöltéséről volt szó és a kérvények százai futottak be a főpolgármesteri hivatalhoz, amelynek elbírálásához nem állt rendelkezésre rangsor, vagy minősítés. Ismerve azt a végnélküli kilincselést, amely minden fővárosi hivatalban elkerülhetetlen az­ ilyen kinevezési esedékességek idején, nem valószínű, hogy a főpolgár­mestert megkímélték a protekto­rok és egyéb befolyásos támoga­tók. A kinevezések megtörténtek és szá­mos orvospályázó lelkében maradt ott a keserűség, hogy miért nem az ő személyére esett a főpolgármester boldogító tekintete. Az orvosi kine­vezések a főpolgármester egyéni el­határozásából jöttek létre és előfor­dult az a furcsaság, hogy a főpolgármester kereken vissza­utasította a polgármesternek azt a javaslatát, amely egyes orvo­sok kinevezésére irányult. A protekció ellenállhatatlan erejét nagyon jól ismeri a főpolgármester is és ezért hat furcsán, hogy a tan­ügyi kinevezéseknél a protekció kér­lelhetetlen üldözőjévé vált. Döntsön a közigazgatási bíróság! Van egy másik szempont is, ami érdekes közjogi vitára ad alkalmat a kultuszminisztérium és­ ,a főváros között. A fővárosi tanerők kinevezé­sének jóváhagyásáról szóló törvény ugyanis azt a jogot biztosítja az ál­lamhatalom számára, hogy a polgár­­mester részéről javasolt kinevezése­ket , nemzethűségi és pedagógiai szempontból felülbírálhatja. Ez azt jelenti, hogy a kultuszminisztérium visszadobhatja azoknak­­ a kinevezé­sét, akik a nemzethűség­­ követelmé­nyeinek nem felelnek meg, vagy pe­dig minősítésük nem garantálja■ a kifogástalan pedagógiai működést. A kormányhatóság ebben az eset­ben nem ezekre a szempontokra való hivatkozással zárkózik el a jóváhagyás elől, hanem azon a címen, hogy a kinevezési lista nem mindenben igazodik a rang­sorhoz. A városházának az a jogi állás­* pontja, hogy a polgármester kineve­zési jogát a törvény is biztosítja és az állami felügyeleti hatóságnak nincsen joga ahhoz, hogy a rangsor alapján mérlegeljen, hanem csupán a nemzethűség és a pedagógiai elbí­rálást tarthatja fenn magának. Ha ez a mostani vita elmérgesedik, s így nincs kizárva, hogy a főváros panasszal fordul a köz­­igazgatási bírósághoz és a jövőre .

Next