8 Órai Ujság, 1937. augusztus (23. évfolyam, 173-197. szám)
1937-08-01 / 173. szám
flAZf ruLU/UiW j Budapest, 1937 augusztus 1, vasárnap j/r h 7 O tfinussG i XXlIl. évfolyam Főszerkesztő: Bethlen András Alapította: Nadányi Emil 173. szám A régi nóta Évek óta szenvedélyes viták előzik meg Szent István hetét, laikusok és szakemberek egyformán új, érdekes, idegent vonzó programot sürgetnek a hivatalos rendezőbizottságtól s a rendezőség évről-évre megismétli a tavalyi műsort, tűzijátékkal, ami rendszerint botrányba fullad és gyöngyösbokrétával, ami elragadó, de egymagában nem elég az idegenforgalmi nagyhét betöltéséhez. Ez történik idén is. Ma jelent meg a Szent István-hét hivatalos programja, melyben sok az elismerésre méltó jószándék és igyekezet, de nagyon kevés az új, eredeti ötlet. A művészi színvonala kétségtelenül jobb, mint tavaly, de megint nem találunk benne egyetlen eseményt, mely valóban alkalmas lenne arra, hogy Szent István hete idevonzza az idegeneket. Nem akarunk rekriminálni, erre már nincs idő és valószínűleg pénz sincs, hogy a műsoron változtassanak, hogy, megszokott sablon helyett "Valami új, eredeti, nagyszabású produkciót varázsoljanak elő. Ezek szerint meg kell elégednünk idén is a körmenet felejthetetlen színpompájával és azzal a bágyadt kerettel, melyet a rendezőbizottság a maga leleményéből ad hozzá. Jövőre azonban eszébe juthatna a derék rendezőknek, hogy a tűzijátékon kívül létezhetnek más idegenforgalmi attrakciók is, melyek igen szerencsésen felhasználhatók Szent István hetében. Külföldön például mostanában nagyon divatosak, a kosztümös felvonulások, olaszok és franciák, németek és angolok, hollandok és dánok évről-évre rendeznek efféle tömegfelvonulásokat, amelyeken korszerű ruhákba öltöztetett tömegekkel történelmük egyes fejezeteit elevenítik meg. Miért ne rendezhetnének nálunk is ilyen történelmi felvonulásokat Szent István hetében, miért ne mutathatnék be mi is a külföldnek a magyar múltat, a hét vezér korának lovasait, Mátyás király ragyogó udvarát, Kossuth honvédeit, a szebbnél-szebb magyar viseleteket? Lehet, hogy ez a műsorszám többe kerülne, mint néhány rakéta és csillagszóró, de az is bizonyos, hogy nagyobb bel- és külföldi tömegeket mozdítana meg, mint a jelenlegi Szent István-heti attrakciók. Azonfelül a magyar múltnak ily szemléltető bemutatása itthon is nagyon elkelne ezekben a furcsa időkben, amikor föld alatt és föld felett ezer alakban folyik az elszánt propaganda, mely idegen importeszmék terjesztésével próbálja meggyöngíteni a magyar társadalom nemzeti érzését és céltudatosan igyekszik megfosztani a ma-gyar népet történelmi szerepének öntudatától. Zala György meghalt Haditudósítás a városházi frontról: a főváros a közigazgatási bírósághoz fordul a tanügyi kinevezések érvényesítéséért? Feldúlta a városháza békéjét a Karafiáth—Szendyösszecsapás — A 8 Órai Újság tudósítása — A tanügyi kinevezések körül zajló háborúskodásban végre megszólalt a megtámadott polgármester is. Szendy Károly tegnap este visszaérkezett külföldön töltött szabadságáról és nyilatkozott a távollétében ellene zúdított főpolgármesteri sajtótámadásokról. Higgadt, és tárgyilagos szavakban utalt arra, hogy vállalja a felelősséget a kinevezésekért, amelyeknél nem csupán a rangsor, hanem az egyéni rátermettséget és a minősítést is figyelembe vette. Azt a meggyőződését hangoztatja, hogy részletes felvilágosításai a kultuszminisztert meg fogják nyugtatni ésutána az ügy lekerül a napirendről. A polgármester nyilatkozatából két olyan megállapítást lehet tenni, amelyek figyelemreméltó módon kihangsúlyozzák az elkövetkezendő eseményeket. Az egyik az, hogy a polgármester ragaszkodik a számára biztosított kinevezési joghoz és nem engedi magát korlátozni abban, hogy mint Budapest közönségének megbízottja, döntő eszközökkel beleszóljon a fővárosi tanerők kiválogatásába. A nyilatkozat másik feltűnő jelensége, hogy nem foglalkozik a főpolgármester személyével és teljesen figyelmen kívül hagyja azt a jólismert szerepet, amit Karafiáth Jenő e kérdés körül a maga számára vindikált. A polgármester a nyilatkozat szerint közvetlenül a kultuszminiszterhez kíván fordulni és nem a főpolgármesterhez, aki pedig ismételten kijelentette, hogy korlátlan megbízás, illetve felhatalmazás alapján járt el. Városházi körökben változatlanul furcsálják a főpolgármester magatartását, amellyel a protekció kérlelhetetlen üldözőjének tolja fel magát Szeretnék azt a kérdést intézni a főpolgármesterhez, hogy a közelmúltban milyen elbírálás alapján történtek a közkórházi orvosi kinevezések, amelyek fölött egyedül a főpolgármester volt a döntő tényező. Tíz-tizenkét közkórházi orvosi állás betöltéséről volt szó és a kérvények százai futottak be a főpolgármesteri hivatalhoz, amelynek elbírálásához nem állt rendelkezésre rangsor, vagy minősítés. Ismerve azt a végnélküli kilincselést, amely minden fővárosi hivatalban elkerülhetetlen az ilyen kinevezési esedékességek idején, nem valószínű, hogy a főpolgármestert megkímélték a protektorok és egyéb befolyásos támogatók. A kinevezések megtörténtek és számos orvospályázó lelkében maradt ott a keserűség, hogy miért nem az ő személyére esett a főpolgármester boldogító tekintete. Az orvosi kinevezések a főpolgármester egyéni elhatározásából jöttek létre és előfordult az a furcsaság, hogy a főpolgármester kereken visszautasította a polgármesternek azt a javaslatát, amely egyes orvosok kinevezésére irányult. A protekció ellenállhatatlan erejét nagyon jól ismeri a főpolgármester is és ezért hat furcsán, hogy a tanügyi kinevezéseknél a protekció kérlelhetetlen üldözőjévé vált. Döntsön a közigazgatási bíróság! Van egy másik szempont is, ami érdekes közjogi vitára ad alkalmat a kultuszminisztérium és ,a főváros között. A fővárosi tanerők kinevezésének jóváhagyásáról szóló törvény ugyanis azt a jogot biztosítja az államhatalom számára, hogy a polgármester részéről javasolt kinevezéseket , nemzethűségi és pedagógiai szempontból felülbírálhatja. Ez azt jelenti, hogy a kultuszminisztérium visszadobhatja azoknak a kinevezését, akik a nemzethűség követelményeinek nem felelnek meg, vagy pedig minősítésük nem garantálja■ a kifogástalan pedagógiai működést. A kormányhatóság ebben az esetben nem ezekre a szempontokra való hivatkozással zárkózik el a jóváhagyás elől, hanem azon a címen, hogy a kinevezési lista nem mindenben igazodik a rangsorhoz. A városházának az a jogi állás* pontja, hogy a polgármester kinevezési jogát a törvény is biztosítja és az állami felügyeleti hatóságnak nincsen joga ahhoz, hogy a rangsor alapján mérlegeljen, hanem csupán a nemzethűség és a pedagógiai elbírálást tarthatja fenn magának. Ha ez a mostani vita elmérgesedik, s így nincs kizárva, hogy a főváros panasszal fordul a közigazgatási bírósághoz és a jövőre .