8 Órai Ujság, 1938. április (24. évfolyam, 70-92. szám)

1938-04-02 / 70. szám

Budapest, 1938 április 2. szombat Fillér XXIV. évfolyam Főszerkesztő: Bethlen András Alapította: Nadányi Emil A DRÓTSÖVÉNY­ ­ének“ tragikus gondolatát sem és­te Gróf Bethlen István felszólította Darányi Kálmán miniszterelnököt, hogy húzzon éles ha­tárvonalat a maga jobboldalisága és ama szélső­jobboldal közé, amely diktatúrát, forradalmat femleget. Eckhardt Tibor ugyancsak felszólítást intézett a miniszterelnökhöz, hogy állítson „drót­­sövényt" a jobboldali irány és a forradalom közé. A kormány ezek után­­ négy napra betiltotta a 8 Órai Ujság­ot. Belügyminiszteri határozat for­májában állította fel a drótsövényt, amely elvá­lasztja az ő felfogását a forradalomtól, jelen­­esetben a 8 Órai Újság­tól.­­ De várjon csakugyan mi, a 8 órai Újság Vagyunk-e a forradalmai, amely ellen védekezni­e­ kell? . A kormány­­ talán nem így gondolja, de az egyik kormánylap azt írja, hogy a mi hangunk ok­tóber hangja. Nem tudjuk, ennek a közpénzen gyártott szomorú nyomtatványnak a munkatár­sai had voltak 1918 októberében, a 8 Órai Újság­tól azonban minden épeszű ember tudja, hogy a Budapesti Hírlap mellett az egyetlen újság volt, amely mindvégig szembe szállott a forradalom­mal, a terrorral, egészen a lap betiltásáig, amely akkor, éppen úgy utolérte, mint most, néhány nap előtt. A mostani betiltó végzés arra hivatkozik, hogy „Viharban a kormányrudná­” című cik­künk kilenc sora vét a nemzet megbecsülése ellen, árt az ország hírnevének és alkalmas arra, hogy a gazdasági életben pánikhangulatot keltsen. Azóta előkelő politikusok, más kiváló közéleti emberek, jeles jogászok biztosítottak bennünket arról, hogy sem ebben a kilenc sorban, sem az egész cikkben nem találnak semmit, ami­­jogos okot szolgáltathatott volna a kormány aggodalmára. A cikk komoly volt, de nem komolyabb, mint a helyzet, amelyben íródott és a betiltás okául azt sem fogadhatjuk el, hogy a cikkben mindvégig bizalmatlanságunkat fejeztük ki az iránt, hogy a kormány politikája, taktikája, eszközei nem idéz­­nek-e fel ma még elhárítható veszélyeket. A cikkben mi a társadalom rendjének, az ország rendjének, hitelének, a gazdasági megnyugvásnak, az alkotmányosságnak érdekeit védtük és nagyon kiábrándító és vigasztalan a jövőre, ha a kormány a mi szándékainkkal és őszinte, hazafias aggo­dalmainkkal szemben tartja szükségesnek a maga közigazgatási hatalmának az ér­vényesítését. Akinek csak némi érzéke is van az arányok iránt, töltheti-e az idejét azzal, hogy éppen a 8 Órai E­jschfif-ban keresgéljen kifogásolható mon­datok, vagy sorok után, amelyek esetleg nyugta­laníthatják a közönséget, amikor a kormány szubvencionált félhiva­talos sajtója időtlen idők óta tervszerűen uszít, izgat és azt a látszatot kelti, mintha ezzel a magatartásával a kormány politi­káját képviselné. Árthatunk-e mi még az ország hitelének, megbecsülésének, amikor kormány által támogatott újság nyíltan felszólítja Darányi Kálmán mi­niszterelnököt, hogy a szélsőségeknek a hatalmat még most adja át, ameddig azt „zökkenő nélkül" teheti, amiből követke­zik, hogy idővel „zökkenővel" kell majd átadnia. A mostani helyzet rövid ismertetésével mi ártunk-e a gazdasági érdekeknek és nem a kormánylap, amely vétkes köny­­nyelműséggel és hazug alaptalansággal egyszerűen azt írta, hogy bezárják a tőzs­dét, hogy a részvénytársaságok máris sietnek eltüntetni vagyonaikat; nem azok ártanak-e, akik csupán szipolyozni szokták a közvagyont és az államkasszát és soha még egy fillér áldozatot nem hoz­tak, viszont ugyanők a győri programmal kapcsolatban azokat támadják, gyalázzák, azoknak a hitelét igyekeznek lerontani, akiknek ezt az egymilliárdos áldozatot meg kell hozniuk, akiknek munkája ered­ményeként ez az egymilliárd elő fog állani. Ha akarnánk is, kelthetne-e a 8 Órai Új­ság még izgalmat, pánikszerű feltűnést azoknak az engedélyezett és nem engedé­lyezett hetilapoknak az áradatában, ame­lyek a legvakmerőbb nyíltsággal uszíta­nak immár a forradalomra, olyan hangon, amely mellett az egykori Vörös Újság hangja elhalványul, gyalázzák a közsze­replő embereket, destruálják a közintéz­ményeket és amikor a röpcéduláknak ijesztő csatornaszennye csap át az orszá­gon, anélkül, hogy mindezekkel szemben a hatóságok fellépése eredményt mu­tatna. Váljon pánikkeltés-e, vagy csupán köte­­lességszerűen józan figyelmeztetés, ha mi hataloméhes politikusokról, vagy a társa­dalom tájékozatlanságáról beszélünk, ami­kor olyan felelősségtudó férfiak, mint gróf Bethlen István, vagy Eckhardt Tibor egy esetleges nemzeti katasztrófa zord árnyait is elsuhanni látják a magyar látóhatáron. Gróf Bethlen István nem zárta ki fejtege­­téseiből a magyar nemzet „megsemmisülő­Kardt Tibor azt, hogy ezekkel a kormány­zati eszközökkel vájjon a kormány a saját sírja mellett nem egyben a nemzet sirját is ássa-e meg. Ha ezek után a kormány éppen a L­írai Új­ság aggodalommal telt, komoly hangján akad fenn és azt hiszi, hogy az veszélyeket idézhet fel, akkor mi ezzel szemben tehetetlenek vagyunk és csak arra hivatkozunk, hogy ugyanezzel a nyílt helytállásunkkal, fele­lősségtudó és lelkiismeretes munkánkkal tehetetleneknek bizonyultunk más idők­ben és más alkalommal is, amikor azután a végzetes események, mély fájdalmunkra és az ország pótolhatatlan kárára, végül bennünket igazoltak. Az elmondottak után és figyelembe véve mind­azoknak a tényeknek és jelenségeknek nagy tö­megét, amelyek csupán arra alkalmasak, hogy rontsák az ország hírnevét és közijedelmet kelt­senek és amelyekkel szemben a kormány nem tud, vagy nem óhajt erélyesen fellépni, h­a ma­­gunk részéről nem tudjuk igazi okát, vagy jogo­sultságát belátni annak, hogy miért kellett a 8 Órai Ujság­ot betiltani egy olyan cikkért, amely nem tett egyebet, mint kommentárt fűzött gróf Bethlen István nagyszabású, mélyhatású és bi­zonyára nagyon átgondolt és komoly aggodal­makban fogant beszédéhez. De bármilyen szándék vezette is a kormányt, mi nem tehetünk mást, mint hogy továbbra is követni fogjuk meggyőződésünket és szolgálni igyekszünk az országnak ott, ahol tudunk. Páni­kot mi nem keltünk, éppen mi vagyunk azok, akiknek egész politikája arra van felépítve, hogy aki velünk van, az ne veszítse el a fejét, ural­kodjék az idegein, de ne is bújjék el gyáván és ne alkudjék meg az ország bőrére, hanem férfia­san álljon meg a maga véleménye és a maga fel­adata mellett. A 8 Órai Újság nem sarki bolt, amelyben egyszer fűszert és ha a konjunktúra változik, cipőfűzőt, vagy kenőolajat árulnak. A 8 Órai Újság független lapvállalat, amely függet­len magyar urak irányítása alatt áll, akik ezen nem nyerészkednek, akiknek ebből semmi anyagi hasznuk nincs és akiknek felfogása szerint a 8 Órai U­jság­nak csak addig van létjogosultsága, amíg a maga irányát követi és az ország érde­két szolgálhatja. Abban a pillanatban, amikor ennek a lehetősége megszűnik, megszűnik a 8 Órai Újság is. A kormány betilthatja tetszése szerint, betilthatja végképpen is, de megkérdez­zük: — van-e garanciája arra, hogy a mi elnémí­tott hangunkat majd nem a csőcselék rikácsolása fogja-e végképpen felváltani, vagy — a pusztulás végzetes csendje.

Next