8 Órai Ujság, 1938. április (24. évfolyam, 70-92. szám)
1938-04-02 / 70. szám
Budapest, 1938 április 2. szombat Fillér XXIV. évfolyam Főszerkesztő: Bethlen András Alapította: Nadányi Emil A DRÓTSÖVÉNY ének“ tragikus gondolatát sem éste Gróf Bethlen István felszólította Darányi Kálmán miniszterelnököt, hogy húzzon éles határvonalat a maga jobboldalisága és ama szélsőjobboldal közé, amely diktatúrát, forradalmat femleget. Eckhardt Tibor ugyancsak felszólítást intézett a miniszterelnökhöz, hogy állítson „drótsövényt" a jobboldali irány és a forradalom közé. A kormány ezek után négy napra betiltotta a 8 Órai Ujságot. Belügyminiszteri határozat formájában állította fel a drótsövényt, amely elválasztja az ő felfogását a forradalomtól, jelenesetben a 8 Órai Újságtól. De várjon csakugyan mi, a 8 órai Újság Vagyunk-e a forradalmai, amely ellen védekeznie kell? . A kormány talán nem így gondolja, de az egyik kormánylap azt írja, hogy a mi hangunk október hangja. Nem tudjuk, ennek a közpénzen gyártott szomorú nyomtatványnak a munkatársai had voltak 1918 októberében, a 8 Órai Újságtól azonban minden épeszű ember tudja, hogy a Budapesti Hírlap mellett az egyetlen újság volt, amely mindvégig szembe szállott a forradalommal, a terrorral, egészen a lap betiltásáig, amely akkor, éppen úgy utolérte, mint most, néhány nap előtt. A mostani betiltó végzés arra hivatkozik, hogy „Viharban a kormányrudná” című cikkünk kilenc sora vét a nemzet megbecsülése ellen, árt az ország hírnevének és alkalmas arra, hogy a gazdasági életben pánikhangulatot keltsen. Azóta előkelő politikusok, más kiváló közéleti emberek, jeles jogászok biztosítottak bennünket arról, hogy sem ebben a kilenc sorban, sem az egész cikkben nem találnak semmit, amijogos okot szolgáltathatott volna a kormány aggodalmára. A cikk komoly volt, de nem komolyabb, mint a helyzet, amelyben íródott és a betiltás okául azt sem fogadhatjuk el, hogy a cikkben mindvégig bizalmatlanságunkat fejeztük ki az iránt, hogy a kormány politikája, taktikája, eszközei nem idéznek-e fel ma még elhárítható veszélyeket. A cikkben mi a társadalom rendjének, az ország rendjének, hitelének, a gazdasági megnyugvásnak, az alkotmányosságnak érdekeit védtük és nagyon kiábrándító és vigasztalan a jövőre, ha a kormány a mi szándékainkkal és őszinte, hazafias aggodalmainkkal szemben tartja szükségesnek a maga közigazgatási hatalmának az érvényesítését. Akinek csak némi érzéke is van az arányok iránt, töltheti-e az idejét azzal, hogy éppen a 8 Órai Ejschfif-ban keresgéljen kifogásolható mondatok, vagy sorok után, amelyek esetleg nyugtalaníthatják a közönséget, amikor a kormány szubvencionált félhivatalos sajtója időtlen idők óta tervszerűen uszít, izgat és azt a látszatot kelti, mintha ezzel a magatartásával a kormány politikáját képviselné. Árthatunk-e mi még az ország hitelének, megbecsülésének, amikor kormány által támogatott újság nyíltan felszólítja Darányi Kálmán miniszterelnököt, hogy a szélsőségeknek a hatalmat még most adja át, ameddig azt „zökkenő nélkül" teheti, amiből következik, hogy idővel „zökkenővel" kell majd átadnia. A mostani helyzet rövid ismertetésével mi ártunk-e a gazdasági érdekeknek és nem a kormánylap, amely vétkes könynyelműséggel és hazug alaptalansággal egyszerűen azt írta, hogy bezárják a tőzsdét, hogy a részvénytársaságok máris sietnek eltüntetni vagyonaikat; nem azok ártanak-e, akik csupán szipolyozni szokták a közvagyont és az államkasszát és soha még egy fillér áldozatot nem hoztak, viszont ugyanők a győri programmal kapcsolatban azokat támadják, gyalázzák, azoknak a hitelét igyekeznek lerontani, akiknek ezt az egymilliárdos áldozatot meg kell hozniuk, akiknek munkája eredményeként ez az egymilliárd elő fog állani. Ha akarnánk is, kelthetne-e a 8 Órai Újság még izgalmat, pánikszerű feltűnést azoknak az engedélyezett és nem engedélyezett hetilapoknak az áradatában, amelyek a legvakmerőbb nyíltsággal uszítanak immár a forradalomra, olyan hangon, amely mellett az egykori Vörös Újság hangja elhalványul, gyalázzák a közszereplő embereket, destruálják a közintézményeket és amikor a röpcéduláknak ijesztő csatornaszennye csap át az országon, anélkül, hogy mindezekkel szemben a hatóságok fellépése eredményt mutatna. Váljon pánikkeltés-e, vagy csupán kötelességszerűen józan figyelmeztetés, ha mi hataloméhes politikusokról, vagy a társadalom tájékozatlanságáról beszélünk, amikor olyan felelősségtudó férfiak, mint gróf Bethlen István, vagy Eckhardt Tibor egy esetleges nemzeti katasztrófa zord árnyait is elsuhanni látják a magyar látóhatáron. Gróf Bethlen István nem zárta ki fejtegetéseiből a magyar nemzet „megsemmisülőKardt Tibor azt, hogy ezekkel a kormányzati eszközökkel vájjon a kormány a saját sírja mellett nem egyben a nemzet sirját is ássa-e meg. Ha ezek után a kormány éppen a Lírai Újság aggodalommal telt, komoly hangján akad fenn és azt hiszi, hogy az veszélyeket idézhet fel, akkor mi ezzel szemben tehetetlenek vagyunk és csak arra hivatkozunk, hogy ugyanezzel a nyílt helytállásunkkal, felelősségtudó és lelkiismeretes munkánkkal tehetetleneknek bizonyultunk más időkben és más alkalommal is, amikor azután a végzetes események, mély fájdalmunkra és az ország pótolhatatlan kárára, végül bennünket igazoltak. Az elmondottak után és figyelembe véve mindazoknak a tényeknek és jelenségeknek nagy tömegét, amelyek csupán arra alkalmasak, hogy rontsák az ország hírnevét és közijedelmet keltsenek és amelyekkel szemben a kormány nem tud, vagy nem óhajt erélyesen fellépni, ha magunk részéről nem tudjuk igazi okát, vagy jogosultságát belátni annak, hogy miért kellett a 8 Órai Ujságot betiltani egy olyan cikkért, amely nem tett egyebet, mint kommentárt fűzött gróf Bethlen István nagyszabású, mélyhatású és bizonyára nagyon átgondolt és komoly aggodalmakban fogant beszédéhez. De bármilyen szándék vezette is a kormányt, mi nem tehetünk mást, mint hogy továbbra is követni fogjuk meggyőződésünket és szolgálni igyekszünk az országnak ott, ahol tudunk. Pánikot mi nem keltünk, éppen mi vagyunk azok, akiknek egész politikája arra van felépítve, hogy aki velünk van, az ne veszítse el a fejét, uralkodjék az idegein, de ne is bújjék el gyáván és ne alkudjék meg az ország bőrére, hanem férfiasan álljon meg a maga véleménye és a maga feladata mellett. A 8 Órai Újság nem sarki bolt, amelyben egyszer fűszert és ha a konjunktúra változik, cipőfűzőt, vagy kenőolajat árulnak. A 8 Órai Újság független lapvállalat, amely független magyar urak irányítása alatt áll, akik ezen nem nyerészkednek, akiknek ebből semmi anyagi hasznuk nincs és akiknek felfogása szerint a 8 Órai Ujságnak csak addig van létjogosultsága, amíg a maga irányát követi és az ország érdekét szolgálhatja. Abban a pillanatban, amikor ennek a lehetősége megszűnik, megszűnik a 8 Órai Újság is. A kormány betilthatja tetszése szerint, betilthatja végképpen is, de megkérdezzük: — van-e garanciája arra, hogy a mi elnémított hangunkat majd nem a csőcselék rikácsolása fogja-e végképpen felváltani, vagy — a pusztulás végzetes csendje.