8 Órai Ujság, 1939. március (25. évfolyam, 30-48. szám)

1939-03-09 / 30. szám

XXV. évfolyam Főszerkesztő: Bethlen András Főmunkatárs: Dr. Kertész Róbert 30. szám \ KCHW\^y | A CSODA VÉGE írta BETHLEN ANDRÁS Ma ismét megjelenik a 8 Órai Újság, miután egy hónappal ezelőtt az Imrédy-kormány a lap kiadását betiltotta A hatalomnak ezt a rendszabályát elviseltük, bármily károsodásunkkal járt az, mint ahogy előzőleg már elviseltünk más hasonló csapásokat is. A 8 Órai Újság független újság, amelynek irányát a kormányhatalomtól ugyancsak független tényezők jelölik ki. Számunkra a lap megjelenése nem anyagi haszon kérdése és annak további fennmaradását nem is óhajtanánk, csak addig, amíg a 8 Órai Újság szabadon és megalkuvás nélkül szolgálhatja azokat az eszméket, amelyeket mi valamennyien a magyar élet szerves és alapvető tényeinek tartunk. Ennek a meggyőződésnek naponta több, mint százezer példányban való hirdetése volt — úgy látszik — útjában az Imrédy-kormánynak és bennünket beszüntetett, szinte azt mondhatnánk, ugyanazon a napon, amikor dr. Basch Ferenc nagynémet agitátornak engedélyt adott hetilap indítására és egy másik német származású úrnak ama, hogy Budapesten napilapot indítson. Az Imrédy-kormány idején kezdtünk már hozzászokni ahhoz, hogy nekünk mindannyiszor el kell hallgatnunk, valahányszor Basch doktor vagy barátai szólni akarnak. A 8 Órai Újság betiltását egyébként Imrédy Béla kormánya a lap két cikkével indokolta, ezek közül az egyik a biharnagybajomi időközi választásról számolt be, a másik a dohány utcai bombamerénylettel foglalkozott. A két cikket azóta megmutatták az ország legjelesebb jogászainak, nagyrangú bíráknak, kiváló politikusoknak; egy sem akadt közöttük, aki egyetértett volna a kormánynak azzal az indokolásával, hogy e cikkek bármelyike az ország bel- vagy külpolitikai érdekeit sértette volna. Nem lehet állítani, hogy az ország érdekeit komolyan veszélyeztetné az, aki egy időközi képviselőválasztás lefolytatása ellen kifogásokat emel, miután a közigazgatási bíróság megszámlálhatatlan ítéletében megfellebbezhetetlenül igazolta már, hogy éppen azóta, amióta az új ezredes ránk köszöntött, csakugyan választottak már képviselőt csalással, hivatali hamisítással, hivatali önkénnyel, halottak leszavaztatásával és a terrornak és visszaélésnek minden elképzelhető más fajtájával is. Ugyancsak nem veszélyeztetett semmiféle fontos államérdeket e megítélés szerint a másik cikkünk sem, mert a bombákat nem mi hajigáltuk, mi legfeljebb elképedésünket és megdöbbenésünket fejeztük ki a balkáni módszerek felett, amelyekről azóta már maga a belügyminiszter is eléggé szigorú ítéletet mondott. Ma már azonban mindez a múlté, mint ahogy az Imrédy Béla kormányzása is. Erről a kormányról soha nem titkoltuk azt a véleményünket, hogy mérhetetlen és alig helyrehozható károkat okoz az országnak. Számunkra valójában még ma is megfoghatatlan, mi volt az a „csodás“, forradalmak felé való pánikszerű sodródás, amit ez a kormány produkált, mi szükség volt a felbomlasztásnak, a destruálásnak, az állandó izgalomnak, izgatásnak és izgalombatartásnak arra a levegőjére, amelyet az Imrédy-kormány már puszta létével is maga körül terjesztett. Mióta a közélet érdekel bennünket, megszoktuk a kormánybeszámolóknak bizonyos állandó és sematikus műfaját. Miniszterelnökök, pénzügyminiszterek, kereskedelemügyminiszterek, földmívelésügyi miniszterek, de kultuszminiszterek is parlamentben, pártértekezleteken vagy népgyűlési dobogón évszámra és évtized számra arról szoktak beszámolni, hogy mit hoztak létre, mit alkottak, mivel gyarapították az ország jólétét, anyagi, politikai, kulturális, vagy erkölcsi birtokálományát. Versenyeztek egymással abban, hogy egy-egy esztendőben hány új gyár létesült, alattuk hány új iskola épült, mennyivel nőttek meg Magyarország vasutak belső útvonalai, hány új külföldi barátra tettünk szert, és így tovább. Imrédy Béla volt az első magyar miniszterelnök, akitől soha nem hallottunk egyebet, mint azt, hogy „mit tiport el“, mit „szüntetett meg“, mit „semmisített“ meg. Egy-egy kormánybeszámolóban szinte a halál és megsemmisülés démonának szárnycsattogását lehetett hallani, mint ahogy csakugyan csend, leszereltség és pusztulás jelzi az utat, amelyen ez a kormány elvonult. Napról napra olvashatjuk a vidéki alispánoknak a jelentéseit, de olvastuk Budapest polgármesteréét is és azt látjuk, hogy számos iparágban veszélyesen csökkent a termelés, a munkanélküliség megnövekedett, az általános jólét hanyatlik és a mesterségesen feldúlt társadalom feszültsége egyre növekedett. Imrédy Béla csodás forradalomnak hirdette mindezt, ami csodás és tragikus hanyatlásnak fogtak fel , azt állította, hogy ez a jobboldali politika, mi örökké azt fogjuk állítani, hogy éppen a keresztény jobboldaliság az, amely a pozitív alkotásnál, a konstruktív erők és törekvések összefogásánál, emberek megsegítésénél és felemelésénél kezdődik. Ennek a kormánynak a teagua» menetrendjén még csak egy stáció volt hátra, az, hogy sírba fektesse a magyar alkotmányt, amely iránt szemmeláthatólag semmi érzéke nem volt, mint ahogy soha nem is cáfolta meg kiváló politikusok nyílt tanúvallomását, amely arról szólott, hogy Imrédy Béla nekik igenis megvallotta, hogy a parlamenti rendszert akarja megszüntetni Magyarországon. Alkalmasint nem tévedünk, ha föltesszük, hogy valójában ez volt az igazi oka annak, hogy három minisztere távozott a kabinetjéből és otthagyta pártjának a többsége is. Ha megmaradt barátai kételkednek benne, hogy azért bukott-e meg Imrédy, mert ereiben egynyolcadrész, vagy háromnyolcadrész zsidó vér csörgedez, eziránt mi is kételkedünk, mert bármennyire képtelen és visszatetsző dolog is az, hogy a fajteória és a vérmítosz apostolaként Magyarországon olyan ember tündököljön, aki egészen kétségtelenül zsidó ősökre is tekinthet vissza, Imrédy Bélának azért kellett megbuknia, mert kétségbeejtő és elgondolhatatlan volna, hogy Magyarországon miniszterelnök, majd előbb-utóbb teljhatalmú diktátor lehessen az, aki e független népét a középkori céhrendszer karámjába akarja beterelni, gyönyörű intézményeit szolgaian másolt idegen skatulyákba beszorítani, a szabad, büszke és eleven magyar életet a primitív szegénység és vegetáló lemondás erényeire akarná felcserélni. ...A 8 Órai Újság tehát ismét itt van és pedig töretlenül azon az úton, amelyen eddig járt és amely egykor, a világháborús összeomlás után, a megsemmisülés örvényéből vezette ki az országot. Mai megjelenésünk napján új kormányt éspedig gróf Teleki Pál kormányát találjuk helyén. Nála nem vonjuk kétségbe fenntartás nélküli ragaszkodását a magyar alkotmányossághoz, amelynek szellemét, ha csak néhány rövid szóval is, de megkapó emelkedettséggel juttatta kifejezésre parlamenti bemutatkozó beszédeiben. Nem vonjuk kétségbe ragaszkodását a népképviseleti rendszerhez, nem vonjuk kétségbe öröklött magyar érzésének mélységét és erejét, sem azt, hogy eszközei a politika korrekt, kifogástalan eszközei lesznek. Mi tudjuk, hogy éppen ez idő szerint Magyarországnak mindent inkább szabad tennie, mint kockázatos belső kísérletekbe bocsátkoznia. Igazán azt mondhatjuk, az egész világ vetései érik körülöttünk és különösen Középeurópa , a Dunavölgye azt, melynek sorsa a történelem küllőjén éppen most fog talán évszázadokra kalapálódni. Tehát nincs kizárva, hogy a magyar próbatétel ideje is most érkezik el__Ea kezt kívánnánk: hámon át bennünket m egységnek és összetartásnak a tudata, hogy s próbatétel igazi nagy órája velem eery rffeket késsen kas UftQB. ]