8 Órai Ujság, 1939. április (25. évfolyam, 49-72. szám)
1939-04-01 / 49. szám
Kíván-e Hitler befolyást gyakorolni Londonra? Német politikai körökben nem csinálnak titkot abból a felfogásból, hogy a Birodalom kihívásnak tekint minden németellenes blokkban való szereplést. A berlini sajtó cikkei „a brit kihívás megértéséről és elfogadásáról“ szóló állásfoglalások ezt már múlt héten is kifejezésre juttatták. Berlini álláspont szerint Chamberlain tévesen értelmezte a müncheni egyezményt és az utána aláírt angol-német „soha többé háborút“ megállapodást, ha azt hitte, hogy ezzel sakkba szoríthatja a Német Birodalmat és megakadályozhatja annak külső életterei és a határain túl élő kisebbségei felé való, Berlinben természetes folyamotainak tartott, törekvését. Ha tehátAnglia és vele együtt Franciaország mégis folytatni próbálnák ezt a németellenes nemzetközi szervezkedésüket, úgy Berlinben ismét nagyon feszült légkörrel teli hetekre számítanak. Berlinben éppen ezért nem tartják kizártnak, hogy Hitler holnap Wilhelmshagenban célzásokat fog tenni a két évvel azelőtt kötött angol-német flottaegyezmény esetleges felbontására is és ezzel fog Londonra bizonyos befolyást gyakorolni. A londoni tanácskozás másik érdekeltjével, Lengyelországgal kapcsolatban Berlin külföldi diplomáciai köreiben úgy vélik, hogy Varsóval szemben Németországnak nem lesz szüksége különösebb érvekre. Hiszen a napokban például éppen a németbarát páriád Le Journal írta Budapest, 1939 április 1. szombat XXV. évfolyam íj Főszerkesztő: Bethlen András Főmunkatárs: Dr. Kertész Róbert 49. szám ........................................* . .................................................................................... 11 -----------------------------------------------------------------------------------Németország kihívásnak tekinti a németellenes blokkban való szereplést Miért megy Beck Londonba? — Az európai politika legközelebbi nagy kérdése Danzig A finkál berlinitudósítójának telefonjelenléte Berlin, márc. 31. A csehszlovákiai összeomlás óta ismét lázasabban ver az európai politika pulzusa. Bár Hitler Prágába való bevonulása nyomán támadt újabb németellenes nemzetközi vihar már elcsitult, a feszültségek még mindig nem szűntek meg és továbbra is ingerlékeny hangulatban tartják a kontinenst. Azóta az európai diplomácia vezérének szájából beszédbeszédet követ. Chamberlain Németországot szószegéssel vádoló birminghami beszéde nyitotta meg ezt a sort, mire válaszul a tengely másik sarkából Mussolini most már Olaszország követelésének is meelőbbi kielégítését vetette fel. E beszédre ezután Daladier mondotta ki a franciák „nem“-ét és most pedig úgy hírlik, hogy holnap Wilhelmsherben Hitler fog szót ragadni és nyilatkozni azok címére, akik szembe helyezkednek a Birodalom igényeivel. A német kancellár wilhelmshaveni beszédének súlyát, ilyen körülmények között Beck lengyel külügyminiszter londoni útja csak fokozza. Nem lehet kétséges ugyanis: a Führer szándékosan beszél még az angollengyel találkozó előtt és ezen állásfoglalásával kívánja figyelmeztetni a tanácskozókat, hogy Berlin politikai jelentőségét helyesen becsüljék fel, hogy most Lengyelország került ugyanolyan helyzetbe, mint volt még néhásy héttel ezelőtt Csehszlovákia. Mióta ugyanis most már Szlovákiában is a német katonaság állomásozik, északon pedig Keletporoszország és a most hozzákapcsolt nemetvidék jelent Berlinnek újabb pozíciót, Lengyelországotnyugat felől teljesen körülölelik a német határok. Ezzel a fordulattal Beck kétségtelenül számolni fog és abból a tényből, hogy a berlini lapok a múlt hét óta egyre sűrűbben írnak a lengyelországi német kisebbség üldözéséről, csak még inkább feltételezhető, hogy Beck a ködös angol tervek helyett inkább a konkrét német kívánságok felé fog közeledni. Bt. danzigi kérdés döntő szerepe a német kívánságok egyik legfőbb pontja pedig Danzig. Berlinben geopolitikai lehetetlenségnek tartják, hogy ugyanakkor, amikor Hitler öt év alatt 20 millió alattvalóval gyarapította a központi Németországot, ebből a tömbből éppen a 410.000 lakosú, stratégiailag is a legfontosabb kulcspontot jelentő Danzig hiányozzék. A Harmadik Birodalomnak ez a kérdés egyik legérzékenyebb pontja és így érthető ez a szerep, melyet ez a keletitengeri földdarab a német-lengyel viszony bármilyen alakulásában is még elfoglalhat. Nem érdektelen beszámolni arról a hangulatváltozásról sem, mely éppen a csehszlovákiai összeomlás óta Berlin külföldi diplomáciai köreinek abban a csoportjában észlelhető, mely csoport főleg a kontinens közép és kisebb államaiból áll. Ebben a körben egészen nyíltan és egyre erősebb angol-francia-ellenes hangulat kezd kialakulni. A közép és kis országok képviselői azt hangoztatják, hogy London és Páris csakis önmagának, saját határozatlanságának és önzésének köszönheti, ha megrendült a beléje helyezett bizalom. A volt adtant az abesszin, osztrák, cseh, spanyol és litván konfliktusokban csak ígérgető, de azután cserbenhagyó politikája már nem lesz több-e az a mézesmadzag, melyet a kisebbek bekapnak: a tényeken még az angol és francia vezérkari főnök oly óriási hűhóval világgá kürtött „titkos“ tanácskozása sem változtat. E körükben éppen ezért szinte biztosra veszik, hogy Lengyelország Londonban semmiféle nyílt „németellenes“ szerződésbe nem fog belemenni. Legelsősorban saját magára kíván majd a jövőben is támaszkodni és kizárólag a tegnapelőtt megindított új fegyverkezési monstre-tervet tekinti majd az egyetlen, tényleg biztos alapnak. Hitler kancellár holnapra várt esetleges beszéde és Beck lengyel külügyminiszter jövő heti angliai útja, mint látjuk, tehát még esetleg igen közeli kapcsolatba kerülhetnek egymással. Ha nem is fogják a nemzetközi helyzetet döntőim befolyásolni, de az bizonyos, hogy a legközelebbi napokra ez a két akció uralja majd leginkább az európai diplomácia és vele együtt az európai közvélemény legközelebbi alakulásait — s ez az átalakulás még sok, igen érdekes fordulatot ígér. — ! —