8 Órai Ujság, 1939. május (25. évfolyam, 73-96. szám)

1939-05-16 / 85. szám

8 SZÍNHÁZ • MOZI • MŰVÉSZET " 1 11 1 1 1 ---------------------------— AZ ÚJ SZÍNPADI szó VIRÁG VASÁRNAPJÁRA Pontosan egy évet késett ez­ a cikk. Már tavaly meg kellett volna írni, Németh László első drámai műve, a „ V­i­­­támfény­nél“ bemu­tatója után. Már akkor sokan érez­ték, hogy egy magyar író tollán új színpadi nyelv készülődik, mint hegyek mögött a gyógyító eső, hogy elárassza és megterméke­nyítse a mai magyar dráma sza­vainak gyakran oly sivár és szomjas tájait. De akkor még nem lehetett tudni, hogy az író újító kedvének áldást hozó felhőit nem fújja-e szét a kritikák és a közön­ség s­zen­vtelensé­gének bősz szele, nem megy-e el Németh Lászlónak a kedve a saját nyelvétől s nem lesz-e második drámájának beszéde éppoly lapos és kietlen, mint a mai darabok legtöbbjéé. A második dráma, a „VII. Ger­gely“ eloszlatja ezeket az aggo­dalmakat. Az író dialektikája ebben egy oktávval talán még mélyebben zeng, mint az elsőben, nyelvének súlyos pompája az első darab modernfényű mondatainál is inkább megöli azt, aki nemcsak a fülével hallgatja a színpadi szót. Mert ez a pompa nem aranyos dísz, nem a stílus könnyű cifrázata, amely »a Hangosan fut a szavak között, mint egy színes, gubancos szerpentinszalag, Németh László nyelvezetének pompája fensége­sebb és komorabb a legpuritánabb középkor szürke várfalainál, masz­­sziv és megbonthatatlan tömb, amely nem szórakoztatja, hanem lenyűgözi a tekintetet. S itt ér el ez a cikk odáig, amit a mai színházi közönségnek tulaj­donképpen mondani akar. Vitatkoztunk, kritikusok, nézők, a főpróba felvonáskörelben Né­meth László színpadi nyelvéről. Többen azt mondták, hogy ez a be­széd nem színpadra való. Fáraszt és fejenvág, pillanatnyi szabad­időt sem enged a nézőnek. Az utóbbi megállapítás tökélete­sen igaz, de éppen ezért válik Né­meth László drámai nyelve, ame­lyen most már második darabjá­ban beszél s így bizonyos, hogy a harmadikban sem fog másként, a mai magyar dráma végre meg­talált nyelvévé. Ugyanazzá, ame­lyet prózában Szabó Dezső hozott a magyar regényirodalomba. Neki is sok acsarkodást kellett kiállania, villogó, rosszindulatú szemek néz­ték a bokrokból, míg a századeleji magyar próza szómocsarait lecsa­polta. Németh Lászlóra is ez a sors­­vár a színházi közönség oldaláról. Mert ő nem azoknak ír, akik sa­­vanyúcukrot szopogatva ülnek be a nézőtérre és perecet ropogtatnak a „műélvezet“ mellé. Nem ahhoz az elkényelmesedett publikumhoz szól, amely akár öt percig sem figyel oda, mert megszokta, hogy mire visszatér a szomszéddal folytatott sugdolózásból a színpadi esemé­nyeikhez, a darab ugyanott tart, ahol az imént, a néző nem vesztett semmit, pénzéért hiánytalanul megkapta a szórakozást. Németh László igényesebb. Ő megköveteli a nézőtől, hogy rá­figyeljen. Hallgatóságától elvárja ugyanazt az aszkézist, mint amely­­lyel ő rakta egymásra mondatok súlyos köreiből az új drámai dik­­ció hatalmas épületét. Lenyűgözni és nem szórakoztatni akar, az igazi dráma ősi igényességével, lenyű­gözni a magyar beszéd igenis sors­vállalást jelentő bilincseivel. Ezért a mai magyar dráma nyelve a Németh Lászlóé. Nehéz, idegekbe kapaszkodó beszédével akarja visszavezetni a közönséget a színházban a színpadhoz. Végső erőfeszítéssel rá akarja bírni a publikumot arra a különös néző­téri áhítatra, amelyet kénytelen volt már-már elfelejteni. A temp­lomban az oltár a fontos, színház­ban a színpad; ezt vallja ezt hir­deti vállalva a népszerűtlen szerző szerepét is Németh László. S most, hogy az új magyar szín­padi szó bevonulását tartja az or­szág első színházába, illik olajfák friss hajtásait, pálmaágat és cip­ruslombokat útjára szórni és szo­rongó csönddel fogadni. Mert ezen a virágvasárnapi bevonuláson el­dől nemcsak az, hogy érdemes-e, hanem az is, hogy lehet-e még egyáltalában Magyarországon ko­moly magyarsággal írni és be­­szélni? Mátrai-Betegh Béla Csokonaivígjáték a Színművészeti Akadémia vizsgaelőadásán Az Orsz. M. Kir. Színművészeti Akadé­mia vasárnap délelőtt rendezte a Nem­zeti Színházban ezévi utolsó nyilvános vizsga előadását. A műsor első részében a növendékek vívó- és torna gyakorlatokat végeztek. Utána előadták Csokonai Vitéz Mihály „Özv. Karnyóné és a két szele­­burdiak“ című három részből álló vígjá­tékát Hegedűs Tibor tanár rendezésében. Karnyó szerepét a Nemzeti Színház színpadán még, mint növendék sokat szerepelt Rajczi Lajos játszotta, Karnyó­­nét igen ügyesen Lengváry Zsuzsi szemé­lyesítette. Nagy sikere volt a szolgáló szerepében a kellemes megjelenésű, min­dig finom és tehetséges Feleki Sárinak. Sok tapsot érdemelt ki a tehetséges Kele Irén és jelesen vizsgázott a többi szereplő is: v. Benkő Gyula, Várnay László, Ta­más József és Nagy István. „Földindulás" 125 Ma este bezárja kapuit az új vezetés alá került Belvárosi Színház s az évad­záró előadás egyszersmind ötödik jubi­leuma lesz az új rezsim elsői, rendkívüli sikerű produkciójának, Kodolányi János megkapó erejű, hatalmas sodrú drámá­jának, a „Földindulás“-nak. A mai, százhuszonötödik előadás után a „Földindulás“ kitűnő együttese vidéki művészkörútra indul. Hetedszer jubilál az „Utolsó tánc" Hetedszer jubilál ma este Herczeg Fe­renc csillgosan elmés, költői műve, az ,,Utolsó tánc" a Nemzeti Kamara Színház­ban. Százhetvenötödször kerül színre a magyar költőfejedelem nagyszerű vígjá­téka, amelynek minden előadása új meg új diadala a költő zsenijének és a Bajor Gizi tüneményes művészetének. Színházak mai műsora OPERAHÁZ: Nincs előadás. — NEMZETI­­V­I Gergely (V*8). — NEMZETI KAMARA: utolsó tánc (8). — VÍG: Orvoski­sasszony (8). — MAGYAR: Az évenkiezredik éjszaka (8). — BELVÁROSI: Fo Muimhi Me (8). — VÁROSI SZÍNHÁZ: Bartók—Busbaho-hangverseny (8). — ANDRÁSSY: A szerelem gyümölcse (8). — KOMÉDIA: Taiwaljurak nyelveket (V«9). — PÓDIUM: Ilj műsor (9). — ERZSÉBET­VÁROSI: Katinka C/16. V«9). — JÓZSEF­VÁROSI: Francia szobalány P/«6, ’hit). — KISFALUDY: Csók hercegb­ő­­l I16, ’.A». 1939 MÁJUS 16. KEDD HAT SZÍNHÁZI HÍR Bulla Elma, a Vígszínház kitűnő mű­vésznője, mint ismeretes, vakbélgyulla­­dásban megbetegedett és Ádám Lajos egyetemi tanár még a múlt héten meg­operálta. A műtét kitűnően sikerült és a Fasor-szanatóriumban ma reggel érdek­lődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a művésznő már teljesen jól érzi magát, láza nincs s a hét végén már el is hagyhatja a szanatóriumot. K­egős Péter, az ismert színész-író „Har­col az Ámor“ cinál operettjével amerikai körútra indul a „Magyar Thália“ néven szervezkedő színtársulat. Az operett tán­cos-komikus szerepében maga a szerző lép fel, míg a primadonnaszerepre Vá­­radi Katát szerződtették. Regös Péter egyébként dr. Czibor Pál társaságában filmszcenáriumot írt, amely a köz­el­jö­vőben kerül forgatásra. A film címe „Húszéves asszony“, női főszerepét al­kalmasint Tolnay Klári fogja játszani. Bob Gray kitűnő revüegy­üttese meg­hosszabbította nagysikerű vendégj­átéteát a Ro­yal Színházban. A népszerű társu­lat még egy hétig játssza vidám műso­rát, azután elindul délamerikai művész­­körútjára. Vasárnap délután került színre huszon­­ötödször a Nemzeti Színházban Dékány András, Liszt Nándor és Laurisin Miklós pompás, vidám zenés játéka, a „Ludas Matyi", a színház idei évadjának egyik legnagyobb sikere. A jubiláns előadás kö­zönsége sokat tapsolt a címszerepet ala­kító Jávor Pálnak és a kitűnő együttes­nek. Jubileum lesz a közeli napokban az Andrássy Színházban és a Magyar Szín­házban. Az Andrássy Színházban ,,A sze­relem gyümölcset jubilál: huszonötödször kerül színre május 18-án; a Magyar Szín­házban Heltai Jenő költői verses színjá­­téka. ,,Az 1002-ik éjszaka" szerepel a mű­soron ugyancsak huszonötödször jövő hét­főn, május 22-én. Máriása Imre, a „Fény a faluban" és az ,,Ezüsthegedű­" ismert jeles szerzője, „Vádirat Petrarca ellen" címmel érdekes társadalmi színművet írt, amely a Nem­zeti Kamara Színház jövő évi első új­donsága lesz. Aki a takarékosságot gyakorolja, köve­tendő példát mutat embertársainak. Perzselő szerelem, elszabadult vágyak francia filmje Főszereplők: VICTOR FRANCEN LOUIS JOUVET SESSUE HA YAKAVA Eco-filn. Premier ma: természetesenm ** 13IUS I

Next