8 Órai Ujság, 1939. július (25. évfolyam, 121-146. szám)
1939-07-20 / 137. szám
8 Olmájság 1939 JÚLIUS 20, CSÜTÖRTÖK SZÍNHÁZ * MOZI * MŰVÉSZET „Bayreuth“ a Ligetben — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Régi színházrajongó vagyok és ez okból nem egészen közömbös nekem, mi van a pesti színházakkal. Tudom, az egész színházi front meglehetősen nehéz helyzetben van most, az egyensúly törvény folytán előállott átmeneti időszak alatt. De most nem erről akarok írni. Csak Budapest nyári szezonjának egy furcsa jelenségére szeretném felhívni a figyelmet. Budapesten azelőtt a Budai Színkör évadja jelentette a nyári szezont, ahol Krecsányi Ignác, majd Sebestyén Géza rezsimje alatt az érdekes bemutatók és az emlékezetes sikerek egész sora hozott változatosságot a főváros nyári színházi életébe. Ma már nincs Budai Színkör, ma a Pesten nyaraló közönség az ismert színész-író direktor színházaiban keresné a művészi szórakozást, ha megtalálná. Sajnos, míg Sebestyén Géza, — aki pedig közismerten elmésebb ember volt, mint sok hivatásos humorista és librettista, — megelégedett azzal, hogy ő maga igazgatott, esetleg játszott, de a darabírást és a komponálását mindig átengedte a hivatásos íróknak és muzsikusoknak, addig utódja a nyári múzsa pesti berkeiben, mint egy új Wagner Richard, saját maga írja, komponálja évről-évre színdarabjait,valóságos fiók Bayreuthot rendez be a maga szármára a ligetben, a magyar szél.Erök álla tőle ugyan felkophat a nyári idényben. De csak a nyári idényben? A téli, sőt az őszi és tavaszi idényben is. Mert a direktor úr csak lejátszott darabokat ad elő pár pengős átlagtanttem fejében, ha eredeti újdonságot ad, csak egy méltó szerzőt talál a világhíres magyar és külföldi szerzők között — saját magát. Azt hittük, amikor Feld Mátyás kivonult a városligeti színházból, megszűnik végre a „pseudo-bayreuthi“ rendszer aLigetben. Tévedtünk. Semmi sem változott, csak az egyik direktorszerző ment és jött helyébe a másik. Tisztelettel kérdem, nem volna-e helyénvalóbb, ha már a direktor úr mindenáron mint szerző óhajt szerepelni, — amire egyébként feltétlenül joga, sőt sikerei révén jogcíme is van, — nem a tulajdon ítélete alá bocsátaná művét, hanem átnyújtaná valamelyik kitűnő és bizonyára tárgyilagos igazgató-kartársának bírálat és előadás céljából? Így talán a szűkös viszonyok közt tengődő magyar szerzők is szóhoz jutnának a nyáron s a direktor úr is elmondhatná, hogy nemcsupán egy szinházigazgató akad Pesten, aki az ő összes műveit, fáradságot és költséget nem kimérve — előadja. Soraim közlését megköszönve, vagyok kiváló tisztelettel Habitué A zenei hallásnak nagy harcászati értéke van a modern háborúban Tokió, július 19. Kokichi Oida, a híres japán zongoraművész, országos mozgalmat indított Japánban a zene népszerűsítésére, hivatkozással a zenei hallás nagy harcászati értékére. A művész propagandabeszédeiben hangoztatja, hogy a zeneileg képzett egyén hallása sokkal finomabb és a hang után könnyebben megállapíthatja az ellenséges repülőgépek számát, típusát, távolságát, repülési irányát stb. A rádiószolgálatban és a búvárnaszádharcban is nagy szükség van a zenészfülre. Kokichi Oida kezdeményezésére a tokiói tudományos társulat zenei szakosztályt alakított a zenei hallás és a modern hadviselés közötti összefüggés tanulmányozására. A szakosztályban képviselve vannak a szárazföldi, tengeri és légihaderő szakértői és a közoktatásügyi minisztérium. Papp Jancsi, a „poéngyilkos“ jubilál Papp Jancsi augusztus végén ünnepli negyvenéves színészjubileumát. Kis étkezde a Szövetség utcában. Az utcáról három lépcsőt kell lefelé menni, amíg az ember beér a helyiségbe. A kopott falon művészkarrikatúrák, tollrajzok, öt-hat asztal, kétszer annyi szék, ez az étkezde teljes berendezése. Itt van a híres „poéngyilkos“ birodalma, aki az előadói dobogót és a színpadot rövid idő óta felcserélte az erzsébetvárosi kis kifőzés borjúpörkölt- és szalontüdőszagú helyiségével. énisz « Wum » — Jancsi, egy csonthúst kérek ecetes tormával! — mondja az étkezde egyik vendége. Papp Jancsi fehér kabátban szolgálatkészen veszi fel a rendelést. Néhány perc múlva kijön és a tálcán hozza az ételt. — fiz ecetes csont tormával — mondja a vendég viccesen a tulajdonosnak. Hiába, úgy látszik, Papp Jancsi nem változott, még az étlapról is le tudja lőni a poénokat. Félre von jut az étkezde, egyik sarkába a híres „poéngyilkost“. — Miért vonult vissza színpadról? Papp Jancsi szemébe vágja a régi időkből megmaradt monokliját és most nem Papp Jancsi, az erzsébetvárosi étkezdetulajdonos, hanem Papp Jancsi művész úr ül mellettünk. — A sanzonok meghaltak, — mondja bánatosan, — a kor ízlése megváltozott. Ma dizőz kell a közönségnek, nem olyan zsánerszerű művész, mint amilyen én. A dizőzökkel nem tudok konkurrálni... Vidámabb dolgokra terelődik a beszélgetés. — Mondja, hogy is állunk azzal a poéngyilkossággal? — Valóban igaz, hogy én képtelen vagyok egy viccet elmesélni. Egészen biztos, előbb vagy utóbb belezavarodok. Az az elméletem, hogy énekes ne beszéljen. Énekes csak énekeljen, mert beszéd közben olyan, mint a szárazföldre került hal. — Mondja, Papp Jancsi, kezet a szívre, egyszer-kétszer nem történt előre megfontolt „poéngyilkosság“? Huncutul mosolyog: — Hát nem mondom, egyszer-kétszer megtörtént már. — Mostanában nincsenek „esetei“? — Ha csak itt nem az étkezdében, gyakran megesik, hogy eltévesztem a rendelést. Valaki vesét rendel vesővel és én pörköltet hozok, vagy borjútokányt szállítok neki. — Nehéz dolog az étkezdét vezetni? — Nagyon nehéz, ízlés kell hozzá és szív, éppúgy, mint az énekléshez. (—▼In) A Belvárosi Színház tagjai sorába szerződtette Görbe Jánost, Rózsahegyi Kálmán színiiskolájának volt tehetséges növendékét, akire az iskola vizsgaelőadása kapcsán a 8 Órai Újság hívta fel nemrég a színigazgatók figyelmét. Görbe János tegnap írta alá szerződését, amely az 1939—40-iki színi évadra a Belvárosi Színházhoz köti. Pertile, a kitűnő olasz tenorista, aki nagy sikerrel énekelte a szigeti szabadtéri színpadon a „Trubadúr“ és a „Bajazzók‘‘ főszerepeit, tegnap elutazott Budapestről. Elutazása előtt megígérte budapesti barátainak, hogy nemsokára újra ellátogat a magyar fővárosba. NEW-YORKI VILÁGKIÁLLÍTÁS tagokbal: SokolLjsdg. Volta/zás, Jxfrda, VJ, aludvány-út 16. ( Hollandi Carmen Budapesten! Sonja Ten Kate Kovalovszla, a kitűnő hollandi énekesnő legutóbb nagy sikert aratott Wagner- és Liszlarártból álló műsorával a Fővárosi Képtár kertjében rendezett zenekari hangversenyen. A rendkívül érdekes megjelenésű művésznő az ősz folyamán az Operaház színpadán is bemutatkozik reprezentatív szerepében, Bizet „Carmen“-jében Augusztus elején dönt e fővárosi■ színigazgatói engedélyekről. Csak akkor indulhat meg a színházak szervezkedése. A színészkamara is augusztus elején tart újabb tagfelvételi ülést. Még 500 elintézetlen kérvény fekszik a kamara előtt. Rózsahegyi Kálmán tárgyalást folytat a Terézkörúti Színpad vezetőségével. Arról van szó, hogy a kiváló művész venné át a jövő évadra a kis színház vezetését. Ez esetben a színház neve is megváltozna: Rózsahegyi Színpadra. Színházak mai műsora MARGITSZIGETI SZÍNPAD: János vitéz (*/*#) — ROYAL: Mégis szép az élet (*/»9). — MAGYAR MOSZINKÖR: Butus ‚/,rů, szomb. Vili, s/(8, vas ‘lé, fi, 8). — FÉNYES FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZ: A cirkusz királynői, stb. (4, 8).