8 Órai Ujság, 1941. augusztus (27. évfolyam, 175-198. szám)
1941-08-01 / 175. szám
1941 augusztus 1, péntek | XXVII. évfolyam, 175. szám 1941 augusztus 2-án, szombaton: A nap kel 5.22 ó., nyugszik 20.18 ó. I ______A hold kel 15.41 ó., nyugszik — 6. | I Főszerkesztő: Bethlen András Főmunkatárs: Dr. Kertész Róbert ÁTLAG NAPI HÚSZEZER NÉGYZETKILOMÉTERT FOGLALTAK EL A NÉMETEK Teljes kudarcot vallott az angol-szovjet légitámadás Norvégia felett Olasz lapok dicsőítő cikkei a honvédségről Anglia keszfifüs késsel Ssanik Japánnal A CPxloVG berlini tudótítósának tele,pnelentése Berlin, aug. 1. Anglia kétségbeesett kísérletei, hogy a szovjet részére valahol tehermentesítő offenzívát indítson, állanak ma a német katonai szemlélődések középpontjában. A szovjet háború kezdete óta a britek a Biscay^-öböltől az Északi-fokig keresik a németek nyugati frontjának pontjait, de eddig még sehol sem sikerült olyan tehermentesítő támadást intézniük, amelynek akárcsak félsikerre kilátása volna. Berlinben elégtétellel állapítják meg, hogy a német légi fegyvernem és légelhárítás a keleten végzendő gigantikus feladatai mellett a spanyol határtól egészen Norvégia legészakibb részéig minden időben képes arra, hogy az ellenséges támadásokat már csírájukban elfojtsa. Ez a nagyszerű katonai teljesítmény, amely a német légi fegyverek számban és minőségben is hatalmas erejéről tanúskodik, most két egymástól igen távoleső helyen mutatkozott meg. Tegnap már jelentettük, hogy az angolok 500 repülőgépük elvesztése után felhagytak a támadásokkal a La Manche partján, mert a szovjetnek teljesített ez a baráti szolgálata a Royal Air Force-nak elvérzéséhez vezethetett volna. Ugyanakkor azonban megkísérelték a britek, hogy a németekre egy másik helyen, Norvégiában, mérjenek súlyosabb csapást, mert úgy vélték, hogy a németeknek itten csak igen csekély a légi hadereje. A norvégiai hadművelet jól volt kitervezve és London és Moszkva sikert remélt együttes, kombinált támadásától. A hadművelet lényege az volt, hogy mialatt Murmanszk felől nehéz szovjet bombavetőgépek kelet felől támadják Kirkenest, a fontos északnorvégiai kikötővárost, ahonnan a murmanszki szakaszon küzdő német csapatokat hadianyaggal ellátják, azalatt angol könnyű zuhanó- és torpedóbombázók, amelyek egy repülőgépanyahajóról szálltak fel, nyugat felől, a tenger felől indítanak légi offenzívát a kikötő ellen. A támadással lényegesen meg akarták könnyíteni a szovjet csapatok helyzetét a Leningrádot védő murmanszki szakaszon. Az offenzíva azonban a német légierő éberségén és ügyességén összeomlott: az eredmény az volt, hogy a támadó angol repülőgpeknek kereken 75 százalékát lelőtték, amely olyan magas veszteségi arányszám, hogy meghaladja még a Csatorna partján vivőtt leghevesebb légi harcok brit veszteségét is. A szovjet bombázók, amelyek egyenként repültek, sehol sem jutottak abba a helyzetbe, hogy ledobják rakományukat és nyomban visszafordultak, mihelyt a német légelhárítás működésbe lépett. Az angoloknak és keleti barátjuknak meg kellett győződniük arról, hogy a német északi front védelmében sincsen gyenge pont. A német propagandaszázad hosszabb közleménye részletesen leírja a kombinált angolszovjet légitámadást Északnorvégiában. Elmondja többek között, hogy alig hogy nagy magasságban megjelentek az orosz gépek a német állások fölött, a német vadászgépek rögtön felszálltak elűzésükre és ugyanakkor megindult a német légelhárító ütegek hatásos tüzelése. Ugyanakkor a tenger felől a könnyű brit bombázó repülőgépek egész rajai jelentek meg, hogy megtámadják és megsemmisítsék a kirkenesi kikötőben horgonyzó német hajókat. A németek nyomban felismerték az ellenség haditervét. A szovjet nehéz repülőgépeinek az volt a rendeltetésük, hogy elvonják a németek figyelmét a tenger felől, míg a főtámadás éppen erről az oldalról indult volna meg a norvég öböl ellen. Mihelyt a láthatáron feltűntek az ellenséges légierők, működésbe lépett a német légi védelem, amelynek sikerében közrejátszott egy érdekes véletlen is. A szovjet bombavetők, amelyeket néhány Messerschmidt-raj kelet felé elűzött, útjukon találkoztak német stukákkal, amelyek éppen visszatérőben voltak ellenséges földön végrehajtott akcióról. Gyors elhatározással a stukák is résztvettek a szovjet gépek üldözésében és elvágták útjukat Szovjetoroszország belseje felé. Ugyanakkor azonban több Messerschmidt-raj a tenger fölött szembeszállt az angol gépekkel és erőteljes harcba bocsátkozott velük. A stukák, alighogy sikeresen résztvettek a szovjet gépek elűzésében, földreszáltak, új bombarakományokat vettek föl és most már az anégol haditengerészeti egységek ellen startoltak, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy őrködjenek a repülőgép anyahajó biztonsága fölött, így történt azután, hogy néhány percen belül a támadókból megtámadottak lettek, akik nem találtak más kivezető utat, mint a gyors menekülést. Visszavonulási útjukon német Messerschmidtek és stukák adták meg a briteknek a kíséretet ennél a furcsa offenzívánál. A keleti katonai hadműveletek megfelelő jellemzésére Berlin félhivatalos köreiben érdekes megállapítást tettek. Ebben rámutatnak arra, hogy a német haderő a keleti offenzíva megkezdése óta akkora területet foglalt el, amely jelentékenyen nagyobb, mint a Nagy német Birodalom és háromszor akkora, mint egész Anglia Írországgal együtt. Ez a terület 40 harci nap alatt megfelel kb. napi 20.010 négzetkilométeres térnyereségnek, tehát igen tekintélyes teljesítmény, mert figyelembe kell venni, hogy ezt a napi 20.000 km-es átlagot a legkeményebb harcban egy fanatikus és ázsiai ellenséggel szemben kellett elérni. A keleti arcvonal déli szakaszán igen előnyösen fejlődik a nagy üldözési csata, és, amint az OKW is jelentette, német gyorscsapatoknak sikerült benyomulniok a vörös seregek hátsó összeköttetéseibe. Hopkins moszkvai látogatását Berlinben vállvonogatással intézik el. Roosevelt elnök bizalmasának moszkvai tárgyalásai — mondják német tájékozott helyen, — csak azt bizonyítják az egész világ előtt, hogy „Amerika azonosítja magát a gyilkosokkal és ugyanannyira bűnös volna, mint maga a tettes Berlinben senki sem hiszi, hogy Amerika abban a helyzetben lenne, hogy effektív segítséggel megmenthesse a Szovjetuniót. Azt hiszik, hogy az angol-amerikai tömb és a Szovjetunió közötti barátság csak további „szájoffenzívákra“ fog szorítkozni London és Washington részéről, amint ma a német sajtó írja. O. B Torlaszok Szentpétervár utcáin Helsinki, aug. 1. (Stefani) A szentpétervári lázió J továbbra is beismeri, hogy a város helyzete kitsé'b”ejtő, főleg a t’é'í I ü’városok • ban. Pétervár minden utcája ! — mondja a rádió — torlaszokat cincink. (MTI.) * London, aug. 1. (NST) Az angol fővárosban feszült érdeklődéssel figyelik a S . >1isk melletti csatáig A Reuter-iroda közleménye szerit a csata mérete olyan óriási, hogy angol katonai kü.ö.ben felezi , c i . ha tarthat myír tovább, min' Iczjeljvich még egy-két hétLehetségen ' nionn 'á hogy az ülke erre 'm nyel ö i ••••? z háború során. A rontott > sz_értők véleménye szerint ugyanis szinte elképzelhetetlen. Liogx i ve i h >»,,újravonalon állóháborúra kell’Vís en sir. Egyébként a Reut"r i oda is dine i 1an c'’ Szmolenszknék"Icáié fék a szovjetrőket.