8 Órai Ujság, 1941. augusztus (27. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-01 / 175. szám

1941 augusztus 1, péntek | XXVII. évfolyam, 175. szám 1941 augusztus 2-án, szombaton: A nap kel 5.22 ó., nyugszik 20.18 ó. I ______A hold kel 15.41 ó., nyugszik — 6. | I Főszerkesztő: Bethlen András Főmunkatárs: Dr. Kertész Róbert ÁTLAG NAPI HÚSZEZER NÉGYZETKILOMÉTERT FOGLALTAK EL A NÉMETEK Teljes kudarcot vallott az angol-szovjet légitámadás Norvégia felett Olasz lapok dicsőítő cikkei a honvédségről Anglia keszfifüs késsel Ssanik­ Japánnal A CPxloVG berlini tudótítós­ának tele,­pn­elentése Berlin, aug. 1. Anglia kétségbeesett kísérletei, hogy a szovjet részére valahol tehermente­sítő offenzívát indítson, állanak ma a német katonai szemlélődések közép­pontjában. A szovjet háború kezdete óta a britek a Biscay­­­^-öböltől az Északi-fokig keresik a németek nyu­gati frontjának pontjait, de eddig még sehol sem sikerült olyan teher­mentesítő támadást intézniük, amely­nek akárcsak félsikerre kilátása vol­na. Berlinben elégtétellel állapítják meg, hogy a német légi fegyvernem és légel­hárítás a keleten végzendő gigan­tikus feladatai mellett a spanyol határtól egészen Norvégia legésza­kibb részéig minden időben képes arra, hogy az ellenséges támadáso­kat már csírájukban elfojtsa. Ez a nagyszerű katonai teljesítmény, amely a német légi fegyverek szám­ban és minőségben is hatalmas erejé­ről tanúskodik, most két egymástól igen távoleső helyen mutatkozott meg. Tegnap már jelentettük, hogy az an­golok 500 repülőgépük elvesztése után felhagytak a támadásokkal a La Manche partján, mert a szovjetnek tel­jesített ez a baráti szolgálata a Royal Air Force-nak elvérzéséhez vezethetett volna. Ugyanakkor azonban megkísé­relték a britek, hogy a németekre egy másik helyen, Norvégiában, mérjenek súlyosabb csapást, mert úgy vélték, hogy a németeknek itten csak igen csekély a légi hadereje. A norvégiai hadművelet jól volt ki­tervezve és London és Moszkva sikert remélt együttes, kombinált támadásá­tól. A hadművelet lényege az volt, hogy mialatt Murmanszk felől nehéz szovjet bombavetőgépek kelet felől tá­madják Kirkenest, a fontos északnor­­végiai kikötővárost, ahonnan a mur­­manszki szakaszon küzdő német csa­patokat hadianyaggal ellátják, azalatt angol könnyű zuhanó- és torpedó­­bombázók, a­melyek egy repülőgép­­anyahajóról szálltak fel, nyugat felől, a tenger felől indítanak légi offenzí­vát a kikötő ellen. A támadással lé­nyegesen meg akarták könnyíteni a szovjet csapatok helyzetét a Leningrá­­dot védő murmanszki szakaszon. Az offenzíva azonban a német légi­erő éberségén és ügyességén össze­omlott: az eredmény az volt, hogy a támadó angol repülőgpeknek ke­­reken 75 százalékát lelőtték, amely olyan magas veszteségi arány­szám, hogy meghaladja még a Csa­torna partján vivőtt leghevesebb légi harcok brit veszteségét is. A szovjet bombázók, amelyek egyenként repültek, sehol sem ju­tottak abba a helyzetbe, hogy le­dobják rakományukat és nyomban visszafordultak, mihelyt a német légelhárítás működésbe lépett. Az angoloknak és keleti barátjuk­nak meg kellett győződniük arról, hogy a német északi front védelmében sincsen gyenge pont. A német propagandaszázad hos­­­szabb közleménye részletesen leírja a kombinált angol­szovjet légitámadást Északnorvé­­giában. Elmondja többek között, hogy alig hogy nagy magasságban megjelentek az orosz gépek a német állások fölött, a német vadászgépek rögtön felszáll­tak elűzésükre és ugyanakkor megin­dult a német légelhárító ütegek hatá­sos tüzelése. Ugyanakkor a tenger fe­lől a könnyű brit bombázó repülőgé­pek egész rajai jelentek meg, hogy megtámadják és megsemmisítsék a kirkenesi kikötőben horgonyzó német hajókat. A németek nyomban felismer­ték az ellenség haditervét. A szovjet nehéz repülőgépeinek az volt a rendeltetésük, hogy el­vonják a németek figyelmét a ten­ger felől, míg a főtámadás éppen erről az oldalról indult volna meg a norvég öböl ellen. Mihelyt a láthatáron feltűntek az el­lenséges légierők, működés­be lépett a német légi védelem, amelynek sikeré­ben közrejátszott egy érdekes vélet­len is. A szovjet bombavetők, amelyeket néhány Messerschmidt-raj kelet felé elűzött, útjukon találkoztak német stukákkal, amelyek éppen visszatérőben voltak ellenséges földön végrehajtott akcióról. Gyors elhatározással a stukák is részt­vettek a szovjet gépek üldözésében és elvágták útjukat Szovjetoroszország belseje felé. Ugyanakkor azonban több Messer­­sch­midt-raj a tenger fölött szemb­e­szállt az angol gépekkel és erőteljes harcba bocsátkozott velük. A stukák, alighogy sikeresen részt­vettek a szovjet gépek elűzésében, földreszáltak, új bombarakományo­kat vettek föl és most már az ané­gol haditengerészeti egységek ellen startoltak, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy őrködjenek a repülőgép anyahajó biz­tonsága fölött, így történt azután, hogy néhány percen belül a támadókból megtámadottak lettek, akik nem találtak más kivezető utat, mint a gyors menekülést. Visszavonu­lási útjukon német Messerschmidtek és stukák adták meg a briteknek a kí­séretet ennél a furcsa offenzívánál. A keleti katonai hadműveletek meg­felelő jellemzésére Berlin félhivatalos köreiben érde­kes megállapítást tettek. Ebben rámutatnak arra, hogy a német haderő a keleti offenzíva megkezdése óta akkora területet foglalt el, amely jelentékenyen na­gyobb, mint a Nagy német Biroda­lom és háromszor akkora, mint egész Anglia Írországgal együtt. Ez a terület 40 harci nap alatt meg­felel kb. napi 20.01­0 négzetkilo­­méteres térnyereségnek, teh­át igen tekintélyes teljesítmény, mert figyelembe kell venni, hogy ezt­ a napi 20.000 km-es átlagot a legkemé­nyebb harcban egy fanatikus és ázsiai ellenséggel szemben kellett elérni. A keleti arcvonal déli szakaszán igen előnyösen fejlődik a nagy ül­dözési csata, és, amint az OKW is jelentette, német gyorscsapatoknak sikerült benyom­ulniok a vörös seregek hátsó összeköttetéseibe. Hopkins moszkvai látogatását Ber­linben vállvonogatással intézik el. Roosevelt elnök bizalmasának moszk­vai tárgyalásai — mondják német tá­jékozott helyen, — csak azt bizonyít­ják az egész világ előtt, hogy „Ame­rika azonosítja magát a gyilkosokkal és ugyanannyira bűnös volna, mint maga a tettes Berlinben senki sem hiszi, hogy Amerika abban a helyzetben lenne, hogy effektív segítséggel megment­hesse a Szovjetuniót. Azt hiszik, hogy az angol-amerikai tömb és a Szovjetunió közötti barát­ság csak további „szájoffenzívákra“ fog szorítkozni London és Washington részéről,­­ amint ma a német sajtó írja. O. B Torlaszok Szentpétervár utcáin Helsinki, aug. 1. (St­efani) A szentpétervári lázió J to­vábbra is beismeri, hogy a város hely­­zete kitsé'b”ejtő, főleg a t’é'í I ü’városok • ban. Pétervár minden utcája ! — mondja a rádió — torlaszokat cincin­k. (MTI.) * London, aug. 1. (NST) Az angol fővárosban feszü­lt ér­­­­deklődéssel figyelik a S­ . >1­is­k mel­letti csatáig A Reuter-iroda közleménye­­ szeri­t a csata mérete olyan óriási, hogy angol katonai kü.ö.­ben fel­e­zi , c i . ha tarthat myír tovább, min' Iczjeljvich m­ég egy-két hé­tLehetsége­n ' nionn 'á hogy az ülke e­rre 'm nye­l ö i ••••? z háború sor­án. A ront­ott > s­z_­­értők véleménye szerint ugyanis szinte elképzelhetetlen. Liogx i ve i h >»,,­ú­jra­­vonalon állóháborúra kell’Vís en sir. Egyébként a Reut"r­ i oda is din­e i 1­a­n­ c'­­’ Szmolenszkné­­k"Icáié fék a szovjetrőket.

Next