8 Órai Ujság, 1941. november (27. évfolyam, 248-271. szám)
1941-11-11 / 255. szám
1941 november 11, kedd XXVI. évfolyam, 255. szám 1941 november 12-én, szerdám I A nap kel 7.44 ó., nyugszik 17.12 ó. I A hold kel 24.35 ó., nyugszik 13.49 ó. Főszerkesztő: Bethlen András tgwm>Főmunkatárs: Dr. Kertész Róbert ÉLÉNK OLASZ-ANGOL HARCOK A FÖLDKÖZI-TENGEREN Kinyomozták a franciaországi merényletek értelmi szerzőit Differenciák London és Washington között A StaiftiSAG berlini tudósítójának telefonjelentése Berlin, nov. 11. A keleti harctérről érkező hírek közül a legérdekesebbek azok, amelyek a krimi félszigeten legújabban történtekről számolnak be. Szebasztopolnál és Keresnél is most játszódik le az olyan színjáték „utolsó felvonása“, amilyet az angolok a nyugati tengerparton, Norvégiában és Görögországban, a bolsevisták pedig Reval városánál már átéltek. A németek mindjobban a tenger felé nyomják az ellenséget, amelyet az egyre jobban megszűkülő térségben minden fegyvernem addig támad, míg megsemmisülése teljessé lesz. Különösen súlyos veszteséget szenvedett a szovjet a kercsi keskeny földszorosban, ahol a német légihaderő nagymennyiségű bombát dobott le az összetorlódott bolsevista csapatok és járművek tömegére. Berlinben nem tartják valószínűnek, hogy az ellenségnek sikerül idejében a kercsi földszoroson át a Fekete-tenger keleti partjára eljutnia, hogy legalább az ottani csapatainak utolsó maradványait átmentse. A német csapatok itt a bolsevisták sarkában vannak és stukák szakadatlanul bombázzák a visszavonuló bolsevistákat. Tichnin városának elfoglalását azért tartják igen fontosnak német részről, mert e város a legjelentékenyebb közlekedési csomópontja Északoroszországnak a Lagoda-tótól kelet- és délkelet felé vivő úthálózatban. A Leningrádban körülzárt bolsevistáknak most már az a reményük sem lehet, hogy víziúton, a Ladoga tavon át eljuthassanak a Tichnintől tovább kelet felé vivő utakra és ily módon helyreállítsák a zavartalan összeköttetést a Szovjetunió többi részével. Hitler beszédének még ma is igen nagy visszhangja van. Megerle, az ismert német publicista azt fejtegeti cikkében, hogy már 1939 ősze óta Anglia számításba vette a szovjet tényezőt és éppen Churchill volt az, aki miniszterelnöki kinevezése előtt többször megtámadta Chamberlain akkori kormányelnököt, hogy nem tanúsít megfelelő baráti magatartást a Szovjetunióval szemben, holott Sztálin aktív részvétele nélkül Nagybritannia nem nyerheti meg a háborút. Churchill azután ebben a vonatkozásban igyekezett pótolni azt, amit Chamberlain elmulasztott. Churchill annyira bizonyosra vette a szovjet belépését a háborúba, hogy Cripps moszkvai nagykövetnek azt az utasítást adta: nyugodtan vágjon zsebre minden megalázást, amely Angliának Sztálinék részéről kijut és „ha az ajtón kidobják a Kremlből, úgy az ablakon másszon vissza. Az 1940-ik évben azután létre is jött London és Moszkva összeesküvése Európa ellen. A német sajtó még ma is foglalkozik Sztálinnak a német veszteségekről szóló hazug állításaival. Berlinben megállapítják, hogy ha a veszteségek már augusztus 31-ig is általában igen csekélyek voltak, ez időpont után még inkább csökkentek, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy a szovjet haderő tűzereje a rengeteg hadianyagveszteség következtében jelentékenyen csökkent. O. B. A ámtisisi milánói tudósítójának telefonjelentés Milánó, nov. 11. Soha annyi érdekességet még nem mondott Hitler, mint három nappal ezelőtt a müncheni Löwenbräu pincében. Pénteki beszédéről még ma is sokat idéznek a lapok és méginkább emlegetik az emberek. A Gazzetta del Popolo a Führer néhány célzásából arra következtet, hogy , katonai téren újdonságok lesznek". Az olasz főhadiszállás tegnap kiadott közleménye beszámol a Földközi-tenger közepén lefolyt angol—olasz tengeri csatáról, amelybe később eredményesen beavatkoztak az olasz repülők is. A Corriere della Sera rámutat arra, hogy a jelenleg igen viharos és mindig nyugtalan Földközi-tengeren teljes élénkséggel folyik a tengeri háborúskodás, amelyben Itália bátran áll szemben Anglia minden erejével. Annak ellenére, hogy a politikai hírek mindenünnen a javában tartó, sőt még fokozódó feszültségről számolnak be, a Gazzetta del Popolo, gróf Ciano lapja azt írja, hogy „nem jött még el a tengely és az Egyesült Államok közti végső szakítás, sem pedig a távolkeleti események döntő pillanata". Györgyi Miklós MAGYAR KÖSZÖNTÉS Családi ünnepe van ma az olasz népnek: hódoló szeretettel övezett uralkodója, III. Viktor Emánuel ma töltötte be 72-ik életévét. Ha van uralkodó, aki valóban népszerű, az olasz király és császár kétségkívül a legnépszerűbb uralkodó ma Európában. Találóan írja róla a Messaggero, hogy egyesíti magában az olasz nép minden erényét s hogy Itália mai nagysága elsősorban az 5 uralkodói bölcseségének köszönhető, amely nyomban felismerte a feketeinges forradalom, Mussolini nagy művének jelentőségét. A többi olasz lap is hódolattal emlékezik meg a jubileum alkalmából III. Viktor Emánuelről és a Savoyai-házról, amelynek tagjai csodálatosan értettek ahhoz, miként segítsék elő a nemzeti fejlődést és a nemzet törekvéseit. Az olasz nép azt a szeretetet, amellyel jóságos, puritán életű, tudós uralkodóját övezi, átruházta a király és császár hitvesére is, ennek a szeretetnek a sugarai övezik Umberto trónörököst is, Itália jövendő nagy reménységét, aki az uralkodóház többi hercegével együt hősiesen részt vesz Itália mai dicsőséges küzdelmében. De nemcsak Olaszország népe hódol ma a 72 éves Viktor Emánuel előtt, a magyar nép is szeretettel és hódolattal gondol ma a baráti és bajtársi olasz nemzet ősz uralkodójára, aki épp oly hűséges barátja Magyarországnak, mint a Duce , akit a magyar főváros népe szíve őszinte lelkesedésével vett körül emlékezetes és felejthetetlen budapesti látogatása alkalmával. A magyar nemzet nem felejtette el III. Viktor Emánuel látogatását, hozzánk intézett baráti szavait s most magyar hűséggel, szívbeli szeretettel vesz részt az olasz testvérnemzet bensőséges családi ünnepén és Itália népével együtt kiáltja: „Viva il Re Imperatore Vittorio Emmanuelel" Vichy, nov. 11. (Búd. Tud.) Platón tengernagy, gyarmatügyi miniszter hétfőn tért vissza Vichybe, Dzsibutiban tett látogatásáról. A miniszter repülőgépen utazott Dzsibutiba, hogy a helyzetről tájékozódást szerezzen. Észleleteiről tett közlései megdöbbentő képet festenek az ottani állapotokról. Elmondotta, hogy a dzsibuti kis francia kolónia hónapok óta a legnagyobb nélkülözésekkel küzd. Az angolok 1940 június 17-ike óta tartják blokád alatt a francia Szomáli-földet. Azóta a helyzet egyre rosszabbodott s ma már borzasztó viszonyok uralkodnak ott. A 45.000 lakosból, akik közül 2500 fehér ember, igen sokan skorbutot és más betegséget kaptak az éhezés és vitaminhiány miatt. Júliusban a halálozási arányszám hétszerese volt a normális arányszámnak. A blokád éretbbeléptetése óta csak három ízben sikerült némi gyógyszert és élelmiszert juttatni Dzsibutiba. Közölte még a miniszter, hogy dzsibuti parancsnoka felajánlotta az angoloknak Dzsibuti kikötőjének és vasútjának használatát, az angolok azonban az ajánlatot elutasították és a francia gyarmat teljes kapitulációját és csatlakozását a Gaulle-féle mozgalomhoz követelte. A miniszter nyilatkozatából bizonyos körökben arra következtetnek, hogy a francia szomáliföld lakossága érdekében felhagynak a további erőfeszítéssel. Ottawa, nov. 11. (OFJ) Mackenzie King miniszterelnök a képviselőház ülésén kijelentette, hogy Kanadában továbbra is illegális szervezetnek tekintik a kommunista pártot, mert ez szembehelyezkedik Kanada háborús erőfeszítéseivel. A miniszterelnök ezzel válaszolt annak a kis politikai csoportnak és néhány lapnak, amely a német—szovjet háború kitörése óta a Szovjetunió elismerését követelte a kormánytól Kanadának jelenleg ugyanis nincsenek sem diplomáciai, sem konzulátusi kapcsolatai a Szovjetunióval. (MTI)