8 Órai Ujság, 1941. november (27. évfolyam, 248-271. szám)

1941-11-11 / 255. szám

1941 november 11, kedd XXVI. évfolyam, 255. szám 1941 november 12-én, szerdám I A nap kel 7.44 ó., nyugszik 17.12 ó. I A hold kel 24.35 ó., nyugszik 13.49 ó.­­ Főszerkesztő: Bethlen András tgwm>Főmunkatárs: Dr. Kertész Róbert ÉLÉNK OLASZ-ANGOL HARCOK A FÖLDKÖZI-TENGEREN Kinyomozták a franciaországi merényletek értelmi szerzőit Differenciák London és Washington között A StaiftiSAG berlini tudósítójának telefonjelentése Berlin, nov. 11. A keleti harctérről érkező hírek kö­zül a legérdekesebbek azok, amelyek a krimi félszigeten legújabban történ­tekről számolnak be. Szebasztopolnál és Keresnél is most játszódik le az olyan színjáték „utolsó felvonása“, amilyet az ango­lok a nyugati tengerparton, Norvé­giában és Görögországban, a bolse­visták pedig Reval városánál már átéltek. A németek mindjobban a tenger felé nyomják az ellenséget, amelyet az egyre jobban megszűkülő térségben minden fegyvernem addig támad, míg megsemmisülése teljessé lesz. Különö­sen súlyos veszteséget szenvedett a szovjet a kercsi keskeny földszoros­ban, ahol a német légihaderő nagy­­mennyiségű bombát dobott le az ös­­­szetorlódott bolsevista csapatok és jár­művek tömegére. Berlinben nem tart­ják valószínűnek, hogy az ellenségnek sikerül idejében a kercsi földszoroson át a Fekete-tenger keleti partjára el­jutnia, hogy legalább az ottani csapa­tainak utolsó maradványait átmentse. A német csapatok itt a bolsevisták sarkában vannak és stukák szakadat­lanul bombázzák a visszavonuló bol­sevistákat. Tichnin városának elfoglalását azért tartják igen fontosnak német részről, mert e város a legjelentékenyebb közle­kedési csomópontja Északoroszország­­nak a Lagoda-tótól kelet- és délkelet felé vivő úthálózatban. A Leningrádban körülzárt bolsevis­táknak most már az a reményük sem lehet, hogy víziúton, a Ladoga tavon át eljuthassanak a Tichnintől tovább kelet felé vivő utakra és ily módon helyreállítsák a zavarta­lan összeköttetést a Szovjetunió többi részével. Hitler beszédének még ma is igen nagy visszhangja van. Megerle, az ismert német publicista azt fejtegeti cikkében, hogy már 1939 ősze óta Anglia számításba vette a szovjet tényezőt és éppen Churchill volt az, aki miniszterelnöki kinevezése előtt többször megtámadta Chamber­lain akkori kormányelnököt, hogy nem tanúsít megfelelő baráti magatartást a Szovjetunióval szemben, holott Sztálin aktív részvétele nélkül Nagybritannia nem nyerheti meg a háborút. Churchill azután ebben a vonatkozásban igyeke­zett pótolni azt, amit Chamberlain el­mulasztott. Churchill annyira bizonyosra vette a szovjet belépését a háborúba, hogy Cripps moszkvai nagykövet­nek azt az utasítást adta: nyugod­tan vágjon zsebre minden megalá­zást, amely Angliának Sztálinék ré­széről kijut és „ha az ajtón kidob­ják a Kremlből, úgy az ablakon másszon vissza­. Az 1940-ik évben azután létre is jött London és Moszkva összeesküvése Európa ellen. A német sajtó még ma is foglalkozik Sztálinnak a német veszteségekről szóló hazug állításaival. Berlinben megálla­pítják, hogy ha a veszteségek már augusztus 31-ig is általában igen csekélyek voltak, ez időpont után még inkább csökkentek, még­pedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy a szovjet haderő tűzereje a rengeteg hadianyagveszteség következ­tében jelentékenyen csökkent. O. B. A ámtisisi milánói tudósítójának telefonjelentés Milánó, nov. 11. Soha annyi érdekességet még nem mondott Hitler, mint három nappal ez­előtt a müncheni Löwenbräu pincében. Pénteki beszédéről még ma is sokat idéznek a lapok és méginkább emlege­tik az emberek. A Gazzetta del Popolo a Führer né­hány célzásából arra következtet, hogy , katonai téren újdonságok lesznek".­­ Az olasz főhadiszállás tegnap kiadott közleménye beszámol a Földközi-tenger közepén lefolyt angol—olasz tengeri csatáról, amelybe később eredményesen beavat­koztak az olasz repülők is. A Corriere della Sera rámutat arra, hogy a jelenleg igen viharos és mindig nyugtalan Földközi-tengeren tel­jes élénkséggel folyik a tengeri háborúskodás, amelyben Itália bátran áll szemben Anglia min­den erejével. Annak ellenére, hogy a politikai hí­rek mindenünnen a javában tartó, sőt még fokozódó feszültségről számolnak be, a Gazzetta del Popolo, gróf Ciano lapja azt írja, hogy „nem jött még el a tengely és az Egyesült Államok közti végső szakítás, sem pedig a távolkeleti események döntő pillanata". Györgyi Miklós MAGYAR KÖSZÖNTÉS Családi ünnepe van ma az olasz nép­nek: hódoló szeretettel övezett ural­kodója, III. Viktor Emánuel ma töl­tötte be 72-ik életévét. Ha van ural­kodó, aki valóban népszerű, az olasz király és császár kétségkívül a leg­népszerűbb uralkodó ma Európában. Találóan írja róla a Messaggero, hogy egyesíti magában az olasz nép min­den erényét s hogy Itália mai nagy­sága elsősorban az 5 uralkodói bölcse­­ségének köszönhető, amely nyomban felismerte a feketeinges forradalom, Mussolini nagy művének jelentőségét. A többi olasz lap is hódolattal emlé­kezik meg a jubileum alkalmából III. Viktor Emánuelről és a Savoyai-ház­­ról, amelynek tagjai csodálatosan ér­tettek ahhoz, miként segítsék elő a nemzeti fejlődést és a nemzet törekvé­seit. Az olasz nép azt a szeretetet, amellyel jóságos, puritán életű, tudós uralkodóját övezi, átruházta a király és császár hitvesére is, ennek a szere­tetnek a sugarai övezik Umberto trón­örököst is, Itália jövendő nagy re­ménységét, aki az uralkodóház többi hercegével együt hősiesen részt vesz Itália mai dicsőséges küzdelmében. De nemcsak Olaszország népe hódol ma a 72 éves Viktor Emánuel előtt, a magyar nép is szeretettel és hódolattal gondol ma a baráti és bajtársi olasz nemzet ősz uralkodójára, aki épp oly hűséges barátja Magyarországnak, mint a Duce , akit a magyar főváros népe szíve őszinte lelkesedésével vett körül emlékezetes és felejthetetlen bu­dapesti látogatása alkalmával. A ma­gyar nemzet nem felejtette el III.­ Vik­tor Emánuel látogatását, hozzánk in­tézett baráti szavait s most magyar hűséggel, szívbeli szeretettel vesz részt az olasz testvérnemzet bensőséges csa­ládi ünnepén és Itália népével együtt kiáltja: „Viva il Re Imperatore Vit­torio Emmanuelel" Vichy, nov. 11. (Búd. Tud.) Platón tengernagy, gyar­matügyi miniszter hétfőn tért vissza Vichybe, Dzsibutiban tett látogatásáról. A miniszter repülőgépen utazott Dzsi­­butiba, hogy a helyzetről tájékozódást szerezzen. Észleleteiről tett közlései megdöbbentő képet festenek az ottani állapotokról. Elmondotta, hogy a dzsibuti kis fran­cia kolónia hónapok óta a legnagyobb nélkülözésekkel küzd. Az angolok 1940 június 17-ike óta tartják blokád alatt a francia Szomáli-földet. Azóta a hely­zet egyre rosszabbodott s ma már bor­zasztó viszonyok uralkodnak ott. A 45.000 lakosból, akik közül 2500 fehér ember, igen sokan skorbutot és más betegséget kaptak az éhezés és vitamin­­hiány miatt. Júliusban a halálozási arányszám hétszerese volt a normális­­ arányszámnak. A blokád éretbbelépte­­tése óta csak három ízben sikerült némi gyógyszert és élelmiszert juttatni Dzsi­­butiba. Közölte még a miniszter, hogy dzsi­buti parancsnoka felajánlotta az ango­loknak Dzsibuti kikötőjének és vasút­­jának használatát, az angolok azonban az ajánlatot elutasították és a francia gyarmat teljes kapitulációját és csat­lakozását a Gaulle-féle mozgalomhoz követelte. A miniszter nyilatkozatából bizo­nyos körökben arra következtetnek, hogy a francia szomáliföld lakossága érdekében felhagynak a további erő­feszítéssel. Ottawa, nov. 11. (OFJ) Mackenzie King miniszterelnök a képviselőház ülésén kijelentette, hogy Kanadában továbbra is illegális szervezetnek­ tekintik a kommunista pártot, mert ez szembehelyezkedik Ka­nada háborús erőfeszítéseivel. A mi­niszterelnök ezzel válaszolt annak a kis politikai csoportnak és néhány lapnak, amely a német—szovjet háború kitö­rése óta a Szovjetunió elismerését kö­vetelte a kormánytól Kanadának je­lenleg ugyanis nincsenek sem diplomá­ciai, sem konzulátusi kapcsolatai a Szovjetunióval. (MTI)

Next