8 Órai Ujság, 1942. július (28. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-03 / 148. szám

Churchill [UNK] az afrikai vereségről 475: 25 arányban­­ Huzalítotja az alsóház a bizataatjanégi Indítványt Stockholm,, július 3. (NST) Churchill miniszterelnök az­­ alsóház nagy vitájában csütörtök dél­­­után mondotta el első nyilatkozatát az Egyesült Államokból­­ való vissza­térése óta. Ezt a nyilatkozatot s Angliá­ban és az Egyesült Államokban egy­aránt feszült érdeklődéssel várták. Churchill beismerte, hogy a brit csapatok Egyiptomban igen súlyos veszteségeket, szenvedtek emberben és hadianyagban egyaránt. Több mint ötvenezer emberük elesett v­agy fog­ságba került. A tengelyhatalmmak csa­­­patai nagy hadianyagkészleteket zsák­­­mányoltak, noha a brit csapatok rom­­­bolásokat is hajtottak végre.­­ Egyiptomban jelenleg óriási és rendkívül kritikus csata folyik. Minden pillanatban komoly hírek érkezhetnek. A továbbiakban Churchill rám­uta­­tott arra, hogy az alsóház vitáján ■ min­dent előhoztak, ami csak megrendil­­íteti a kormányba vetett bízalmat. A vitát arra használták ki, hogy megren­dítsék a hadiipari munkások bizalmát az angol fegyverek iránt, amelyek elő­állításánál olyan kemény munkát vé­geztek. Éppen ezért felszólítja a Há­zat, hogy ennek az állapotnak vesse­nek véget. Az egyiptomi­ helyzetre való tekintettel nehezére esik, — mondottad — hogy gondolatait a parlamenti vi­­­tákra összpontosítsa. — Az elm­últ két hét alatt Kyrenai-­­kábárt és Egyiptomban elszenvedett­ kalóriás vereségek alapvetően megváltoztatták a hely­zetet nemcsak ott, hanem az egész földközitengeri térségben, — hangsúlyozta Churchill. — Ezeknek az eseményeknek Angliá­ra nézve hátrányos hatását Törökor­szágban, Spanyolországban, Francia­­országban és Francia-Északafrikában még nem lehet felbecsülni, — folytatta az­ angol miniszterelnök. — Közel­­keleti reményeink és kilátásaink oly­an összeom­lásával állunk szemben, ami­lyenhez hasonló Franciaország össze­omlása óta nem fordult elő. A továbbiak során Churchill rámu­tatott árta, hogy a legfájdalmasabb vo­nás Anglia helyzetének szomorú képén az a tény, hogy minden olyan hirtelen »«akadt Angliára. Többük egyetlen nap alatt történt el­vesztése a parlamentet, a közvéle­ményt, a háborús kormányt, a brit ve­zérkart és a közelkeleti brit főparancs­­nokságot egyaránt teljesen váratlanul érte. Közvetlenül Tebruk elestének elő­estéjén — mondotta Churchill. — Anehirtleck tábornok még távirati úton azt jelentette, hogy felfogása szerint kielégítő helyőrséget ha­gyott Tebru­kban, az erőd védelmi berendezései jó álla­potban vannak és 90 napra elegendő készleteket halmoztak fel. —• Hogy váljon Tobruk tartható volt-e, vagy sem, — mondotta Szó sze­­rint Churchill, — nehezen megítélhető kérdés, amit utólag könnyebb meg­ítélni, mint ahogy előzőleg eldönteni lehetett volna. . Churchill véleménye szerint ezt a kérdést csak akkor lehetett volna el­nöklen­i, ha pontosan ismerik az út­nak indított, erősítések nagyságát. A háborús kormány és tanácsadói előre hozzájárultak Auchinleck tá­bornok döntéseihez. Ha Auchild­ieck­­nnek nem volt igaza, akkor a hábo­­­­rús kormánynak sem.­­ A kormány nevében teljesen kész vagyok arra, hogy viseljem a felelős­­­ség egész rám eső részét, — mondotta­­Churchill. — A líbiai csata kezdetén, — mon­dotta Churchill, — a brit csapatok több mint százezer, a tengelycsapatok pedig több mint kilencvenezer emberrel rendelkez­tek. Az angolok harckocsik tekinte­tében 7:5, tüzérség tekintetében pedig csaknem 8:5 arányú fölény­ben voltak. Az angol tüzérség a legújabb tarackok­kal rendelkezett. Az angol légierő is fö­­lényben volt ekkor. Az­ angol kormány tehát jogos bizalommal tekinthetett a július elejére tervezett offenzíva elé, ha az ellenség előbb meg nem indította volna támadását. Összefoglaló jelen­tést erről adni lehetetlen. Míg a Bír Hac­eim­nél vívott harcokban mindkét­­ fél egyenlő arányú veszteségeket szen­vedett, június 18-én a helyzet hirtelen megváltozott. E nap reggelén az angol hadsereg háromszáz pán­célost vetett harcba. Ezekből az éj­szaka beálltáig már csak hetven maradt. Az ellenség viszont közel sem szenvedett ilyen veszteségeket. „Nem tudom, hogy ott m­i történt, csu­pán a tényeket közölhetem", — mon­dotta Churchill szó szerint. Az angol miniszterelnök ezután ame­rikai látogatására tért át és kijelen­tette, hogy Ugyanazzal a meggyőződés­sel indult útnak, amely a birodalmi vezérkar meggyőződése is volt, hogy a sivatag nyugott részén a helyzet ugyan­olyan ernyedt állapotba kerül, mint a múlt év őszén. Az északafrikai brit hadsereg segédeszközök tekintetében ugyanúgy fölényben volt a tengelycsa­patok fölött, mint a Líbiába küldött angol erősítések. „Amidőn július 21-én, vasárnap, Roosevelt szobájába léptem, — mondotta Churchill szó sze­rint, — végsőkig megrendített Tobruk élestének hite. Nehezen tudtam elhin­ni. Kemény csapás volt ez. Hangula­tom a következő napokon még jobban rosszabbodott az Angliában uralkodó hangulatról érkező zavaros hírek kö­vetkeztében, amelyeket abban a jel­szóban lehetett összefoglalni, hogy az alsóház Churchill visszatérését kí­vánja“. Az ilyen kívánságok sértőek Nagy­­britannia képviselőjére nézve, — mon­dotta Churchill a továbbiakban, — aki fontos államügyekről tárgyal. Kijelen­tette, hogy ezekben a napokban csak rendíthetetlen bizalma adott erőt neki, hogy az angol nép tömegei vele van­nak. A Roosevelt elnökkel folytatott meg­beszélései elsősorban a további háló­­térveszteségek megakadályzására irá­nyuló intézkedésekről és az elvesztett hálótér pótlásáról folytak. A Rörne­­velttel kötött összes megegyezések Szofiban titkosak, északafrikai harctérre­­ szánt indiai csapatokat kénytelenek voltak In­diában­­ visszatart­eni. Nagybritannia és csekélyebb mérték­ben az Egyesült Államok közel egy­millió embert, áOCO repülősgépet, 5000 ágyút és 4500 tankot küld­tnk a közel-­ keletre. Ugyanakkor­ azonban a szövet­ségesek kénytelenek voltak a Szovjet­unióba is nagy menny­iségű­ hadianyagot küldeni. A Dünkirchen eleste,után Angliában épített tankok a keleti­ és norfolki te­repviszonyok számbavételével készül­tek és nem az afrikai viszonyokhoz al­kalmazták azokat. Ennek következté­­ben a tankoknak fájdalmas tech­nikai hiányosságai voltak. Ezzeket a hibákat azonbant kiküszöbölik, és újabb, gyor­sabb tanktípusok terhei vannak már készen, — mondotta­ Churchill. Az angol had­vezetőséggel szemben hangoztatott szemrehányásokra, hogy a zuhanóbombázók építését elhanya­golta, Churchill azzal válaszolt, hogy a brit légierő tábornokainak többségi véleményére hivatkozott. A táborno­koknak igazat kelllett adni, amikor a zuhanóbombázók ellen foglaltak állást, mert a zuhanóbom­kázókra vonatkozó angol tervek ugyanazon a rajzlapon készültek, mint a nyolc ágyúval fel­szerelt vadászrepülőgép lehetetlen ter­ve. Hangoztatta, hogy ezer szállítógép­ből álló repülőflottát sem lehet építeni, tekintve, hogy a légierőnek bor­ba vető repülőgépekre van szüksége, mivel az­ angol légierő még távolról sem felel meg a követelményeknek. A Németor­szág ellen irányuló bombatámadások­ Anglia legerősebb offenzív eszközei az ellenséggel szemben — mondotta Chur­chill. A továbbiakban hangoztatta, hogy a­ líbiai csata kezdetén felszólította Auchinleck tábornokot, hogy személye­sen vegye át a­ parancsnokságot Auchinleck azonban ezt az ajánlatot elutasította. Befejezésül Churchill kijelentette, sohasem jó­solta azt, hogy a háború 1942-ben végetér. Sokkal valószínűbb, hogy a háború sokáig tart. A szövetségesek győzelmi reményeinek legfőbb támasza a Szovjetunió ellen­állása. Sajnálatos, hogy Anglia nem eléggé méltányolta az Egyesült Álla­mok teljesítményeit a korálltengeri csatában. Anglia saját életéért küzd. — mondta Churchill — és az alsóház­inak csak egy választása van: vagy kor­­­lalanul engedi tovább dolgozni a kor­­­­mányt, vagy felváltja. Középút nem­­ lehetséges. Éppen ezért döntést kíván valamilyen irányban. Churchill beszámolója után szava­zásra került sor Wardlatv Milne bioda­­lmatlansági indítványa fölött.­­ Az alsóház a kormány ellen benyúj­tott bizalmatlansági indítványt 47­5 szavazattal 25 ellenében elutasította. Málta, Ausztrália, India Stockholm, július 3. (NST) Londonból érkező jelentések újabb részleteket közölnek Churchill alsóházi nyilatkozatából. Churchill be­szédében kiemelte, hogy a Málta ellen irány­ló állandó légitámadások lehe­tetlenné tették az angol flotta számára a tengelyhatalmaknak Tripolisz és Bengázi felé irányuló utánpótlását megakadályoznia. A továbbiakban hangoztatta, hogy közben erősítéseket küldtek Egyiptomba és olyan reménye­ket ébresztett az alsóházban, hogy a har­c még nem dőlt el. Az újzélandi kormány — annak ellenére, hogy japán invázió fenyegeti . Csapatait teljesen rendelkezésre bocsátotta az Egyiptomba való harcbavetésre. Breyberg tábornok, az Egyiptomban harcoló újzélandi csa­patok főparancsnoka e harcok során ismételten megsebesült. Churchill ezután rámutatott arra, hogy az Ausztráliát és Indiát fenyegető invázió miatt ausztráliai egységeket haza kellett szállítani, míg az A protektorátusban megszüntették a kivételes állapotot Prága, július­­ 3. (TP) A cseh és morva protektorátus ügyeinek vitelével megbízott Daluege félidős­ vezérezredes 1042 július 13. ha­tállyal a protektorátus területire el­rendelt kivételes állapotot megszün­tette.,. A Beydrieh elleni merénylettel kapcsolatban­ ítélet előtt álló ffoglyok ügyébért azonban továbbra is­ a ren­d­­kívüli bíróságok illetékesek. Prága, júl. 3. (NST) A Cseh- és Morvaország terü­letére május 27-én elrendelt kivételes állapot július 3-án 19 órakor megszű­nik. Mindazok a bűnperek azonban, amelyek Heydrich SS-főcsoportvezető gyilkosságával összefüggésben vannak, továbbra is változatlanul a rögtönítélő bíróság hatáskörébe tartoznak. A továbbiakban a birodalmi Protek­tor az államcséd­es magatartás megtor­lásául rendkívül súlyos büntetéseket helyezett kilátásba, így különösképpen a következő ese­tekben: Halállal kell büntetni­ mindazon személyeket, akik tudtak vagy pedig a körülmé­nyekből megállapíthatták volna, hogy államellenes Bűncselekmén­yekkel fog­lalkozó személyeknek menedéket vagy segítséget nyújtanak. De halállal bűnhődik az is, aki ilyen személyeket nem jelent fel. Különös súlyosbító kö­rülmény az, ha a tettes r­in­csen beje­lentve, illetőleg nem rendelkezik sza­bályszerű polgári személyi lappal. Halállal bünhődik továbbá az, aki polgári sze­mélyi lapot számláit, vagy ilyent hami­sított igazolványokét forrgalomba hoz, ldlétől­eg közvélit.. Nem súlyos esetek­ben a halálbüntetés fegyházra is átvál­­toztatható. — „Olyan nincs“. Marsányi Gréte regényében az úgynevezett jó társaság tükörképében gyönyörködhet az olvasó. Kellemesen könnyed, szórakoztató regény, de sokkal mélyebb, Mint amilyennek a felületes Olvasó gondolná. Aki akarja, ki­­érzi belőle a keserű értelmét, hogy az asszony, ha meg akarja tartani a férfi szerelmét, hazudni, tettetni kénytelen, mert aki egyszerűen jó, tiszta, átlátszó, az „Uffah­tías“. A Szerelmes asszony szen­vedése sokszor elérzékenyíti az olvasót, a paffogóan érr­ és párbeszédek. a ..barát­nők“ eSálaft fifáSágát fhégítéséttetik. Mind­végig érdekes, ötletes, mulatságos könyv. Agyongázolt a vonat egy süket lányt Orosháza, július 3. Az Orosházáról Tótkomlós felé ha­ladó motorosvonat Tótkomlós vasúti állomás közelében elütötte a nagyot­halló Motyovszky Zsuzsanna 15 éves tótkomlósi lányt. A vonat kerekei agyonroncsolták. Tomboló siker! és 18 világszám a hWimpiiMM Filléres helyink! FiMftS tumsi

Next