8 Órai Ujság, 1942. augusztus (28. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-06 / 177. szám

Ting ii­a nem adja át a tatalmat az indiaiaknak Csirájában igyek is szibt elfojtani az ellene készülő f­arcot • „Cser évre" döntenek az indiai vezérek Bombayban London, aug. 6. (NST) A Reuter-iroda new-derhii je­­lntése szerint a pánindiai kongresszus lfogadott egy javaslatot, amely lénye­gben a következőket mondja: „A brit hatalom visszavonásával India a szö­­etséges nemzetek sorába lép és min­­en támadóval szemben fölveszi a har­­ot." London, aug. 6. (NST) A brit kormány minden körül­­mények között elutasítja a kongreszus­­párt követelését, hogy azonnali hatállyal adja át Nagy­britannia a hatalmat az indiaiak­nak. Ezt a hivatalos állásfoglalást a kon­gresszuspárt munkaügyi bizottságának az állásfoglalásával kapcsolatban kö­zölték szerdán este. A nyilatkozat rá­mutat még, hogy Sir Stafford Cripps indiai útja alkalmával mindazokat a lehetőségeket megvitatták, amelyek­hez a brit kormányzat hozzájárulhat. Amennyiben a kongresszuspárt általános harcot hirdet a jelenlegi kormányzat ellen, úgy a brit kormány gondoskodni fog, hogy még az előkészületeket csírájuk­ban elfojtsák. Bangkok, aug. 6. (NST) Negyvennyolc órán belül ös­­­szeülnek India vezérei Bombayban és döntenek az ország sorsáról az elkövet­kezendő ezer évre, — jelentette ki Ras Behari Bőse, az indiai független­ségi mozgalom elnöke egy rádióbeszé­dében, amelyet India népéhez intézett. Bőse ismételten rámutatott, hogy Keletázsiában az indiaiak az indiai szabadságért akarnak harcolni és a jövőben csak azokat a parancsokat fogadják meg, amelyet az indiai nép adott és nem olyanokat, amelyek ide­gen hatalmaktól erednek. Indiának nem szabad elfogadnia az angoloktól a függetlenséget, amennyi­ben annak az az ára, hogy részt kell venniök a háborúban a szövetségesek oldalán. Egéssz Indiában megkeszdik a­ssztrúfbot, egy napra beszúrják asz üszleteket London, aug. 6. (NST) A­ k­ongresszusi párt munka­­bizottsága szerdai ülésén teljhatalommal ruházta fel Gandhit a polgári engedetlenség keresztülvite­lének­ végrehajtására. A munkabizott­ság megbízatása még megerősítésre szorul a párt részéről, amely pénteken ül össze. A szerdai ülés után a munkabizott­ság tagjai nyilatkoztak az engedetlen­ségi mozgalom keresztülvitelének módjáról. Nyomban­­ a párt határozata után Gandhi közli elhatározását az al­­királlyal. Egy héttel később a had­járat azzal veszi kezdetét, hogy egész Indiában egy napon keresztül zárva tartják az üzleteket, utána pedig az egész országban megkezdik a sztrájkot azzal a célzattal, hogy megzavarják a brit közigazgatást és akadályozzák a hadfelszerelési ipar működését. Az orissai tartomány volt minisz­terelnökét, aki tagja a kongresszusi pártnak, a védelmi törvények ellen való vétség miatt szerdán három­­hónapi fogházra ítélték. A volt mi­niszterelnököt július kezdetén tartóz­tatták le egyik beszéde miatt. Sanghaj, aug. 6. (NST) Mint Bombayból jelentik, az indiai kongresszuspárt munkabizott­sága csütörtök reggel újabb felhívást intézett Nagybritanniához. A felhívás­ban hangsúlyozzák, hogy a munka­­bizottság nem érzi magát feljogosítva arra, hogy elnyomja az indiai nemzeti függetlenség kihívására irányuló kí­sérleteket. Éppen ezért a bizottság el­határozót szándéka, hogy a független­ség és szabadság kivívása érdekében kihirdesse az engedetlenségi hadjáratot. A felhívás tovább szó szerint a kö­vetkezőket írja: “ Az engedetlenségi hadjárat Ma­hatma Gandhi irányítása alatt áll és a munkabizottság felkéri Gandhit, hogy ezekben a sorsdöntő órákban vegye át a nemzet vezetését. A közélelmezési ügyosztály felhívása a hadbavonultak hozzátartozóihoz A főváros közélelmezési ügyosztálya felhívja a hadbavonult katonák hozzá­tartozóit, valamint a hadirokkantakat, hadiárvákat és hadiözvegyeket, hogy a közellátási miniszter utasítására rendszeresített és a jegyhez nem kö­tött élelmiszereknek (jelenleg a hús, vaj, sajt, tojás és burgonyának) soron­­kívül való kiszolgáltatására jogosító és a jövőben az arcképes igazolvány mellékletét képező betétivókért je­lentkezzenek annál az élelmiszerj­egy­­fióknál, amely részükre a soronkívüli­séget biztosító arcképes igazolványt legutóbb kiállította. Felhívja a közélelmezési ügyosztály a kereskedők figyelmét, hogy augusz­tus 10-től, hétfőtől kezdve a jegyhez nem kötött élelmiszereket soron kívül kiszolgáltatni csakis az arcképes iga­zolványnak és a betétívnek együttes felmutatása ellenében szabad, olyan­képpen, hogy a bevásárláskor a keres­kedő a betétívnek a vásárolt árunak megfelelő és a vásárlás napjával azo­nos számú kockáját köteles átlyukasz­tani. Szerelmes levelek Romantikus szépségű svájci film mámi a Jládius&CU* Négyhónapi hajsza után elfogták Jókai Mór arany­órájának tolvaját Az órát már szétszedték és beolvasztották Megdöbbenéssel vette tudomásul a magyar közönség, hogy húsvét másod­napján ellopták Jókai Mór aranyóráját a Bajza­ utcai Petőfi-házból. A rendőr­ség mindent elkövetett, hogy elfogja a tettest, mielőtt a nagybecsű ereklye el­tűnne, eredmény azonban csak most, négy hónap múlva jelentkezett. Tegnap délután elfogták a tolvajt, aki beval­lotta, hogy ő vitte el a meseköltő óráját, ékszerészeknek adta el. Azóta már be is olvasztották az anyagi ellenszolgáltatással nem mér­hető kincset. Április 7-én, húsvét keddjén jelen­tette a rendőrségnek özvegy Licskó Györgyné, a Petőfi-ház felügyelőnője, hogy a második emeleti Jókai-teremből elvitték a meseköltő duplafedelű aranyóráját és láncát. A gondnoknő elmondta, hogy hús­vét hétfőjén sok látogatója volt a múzeumnak. Diákok jöttek csapatostul a Petőfi-házba. Mégis, emlékszik arra, hogy egy pe­­pitanadrágos, kövérkés arcú, közepes korú férfi ólálkodott hosszabb időn keresztül a vitrin körül, amelyben a Jókai-ereklyét tartották. Mégsem gon­dolt akkor rosszra, álmodni sem mert arról, hogy valaki a nagybecsű órához nyúljon. Hiszen táblácska figyelmez­tette arra a látogatókat, hogy milyen kincset rejt magában az üvegszekrény: „Jókai Mór aranyórája. Az utolsó földi tárgy, amelyre a nagy író végső tekin­tete esett. Halála előtt pár másodperc­cel húzta fel­ Hegedűs Lóránd adomá­nya:“ A pillanat, amelyről a múzeumi cé­dula megemlékezik: 1904. május 5-én délután 5 óra 30 p. Ekkor hunyta le szemét, 79 éves korá­ban a fáradt meseköltő. Az órát Jókai özvegye ajándékozta az író halála után Hegedűs Lórándnak, aki a Petőfi­ Házban helyezte el. A főkapitányság a lopás felfedezése után azonnal érte­sítette az ország összes zálogházait, ékszerészeit, aranyműveseit, aranyol­vasztó üzemeit, hogy eltűnt a Jókai­­ereklye, az eddiginél is fokozottabb gonddal vizsgáljanak meg minden el­adásra kínált vagy beolvasztásra szánt aranyórát és láncot. Annál is inkább körültekintően intézkedett a rendőr­ség, mert néhány évvel ezelőtt ha­sonló körülmények között vitték el Deák Ferenc óráját a parlamenti mú­zeumból. A haza bölcsének órája nem került meg többé. Valószínű, hogy be­olvasztották az ereklyét. Kereken négy hónap múlt el a fel­háborító lopás óta. A személyleírás alapján az alvilágban keresték a tet­test, míg most, tegnap délután Licskó Györgyné a Podmaniczky­ utca 36. számú ház előtt megpillantott egy pe­­pitanadrágos férfit. — Ez a tolvaj!­­— gondolta az öz­vegyasszony és majdnem felsikoltott izgalmában. Odaszaladt a rendőr­őrszemhez és elfulladtap közölte vele: — Azt a pepitanadrágos férfit azon­nal el kell fogni! Ő lopta el Jókai óráját! A rendőr megindult az álldogáló férfi felé. A pepitanadrágos észre­vette, hogy hozzá jönnek. Futásnak eredt. A rendőr utána! A gondnoknő még az utca közönségét is segítségül hívta: — Tolvaj, tolvaj! Fogják meg! Néhány percnyi hajsza után elfogták a pepitanadrágost. A rendőr igazoltatta, kiderült, hogy Mártás Ferencnek hívják. Ötvenöt esztendős órásmester, a Visegrádi­ utca 26/b. számú házban lakik. Az órást bekísérték a főkapitány­ságra. Eleinte nehezen beszélt, később beismerte, hogy ő vitte el Jókai Mór aranyóráját. — Mi lett az órával? Hol van most? — kérdezték mindenekelőtt a detektí­vek. — Két részre szedtem ... — vála­szolta bizonytalan hangon Vártás Fe­renc.­­— S aztán mit csinált vele? — Eladtam... — Kinek? — Ékszerészeknek, de már aligha lesz meg. Beolvasztották, — hajtotta le fejét a tolvaj órás. — Mondja el részletesen, mit csi­nált az órával? — faggatták Vártást a detektívek.­­y­ Miután szétszedtem az órát, el­mentem két Wesselényi­ utcai éksze­részhez, — vallott most már folyama­tosan a megtévedt órásmester. — Az aranytokot és az óralánc felét 160 pen­gőért adtam el az egyik ékszerésznek. A lánc megmaradt részét 190 pengőért a másik ékszerésznek. Mindketten be­írták szabályszerűen a vételt az úgy­nevezett aranykönyvbe. Az óra szer­kezetét azután elvittem a Teleki­ térre és 8 pengőért adtam el. Az óra szive, amely addig ketyegett, amíg gazdája szive dobogott, 8 pen­gőért kelt el a zsibáruspiacon. Az egyik ékszerész pecsétgyűrűt csinált az óra fedeléből, a másik beolvasz­totta a láncot. Semmi sem maradt meg az erek­lyéből ... Az ékszerészeket is beidézték a fő­­kapitányságra ma reggel. Egyelőre az­zal védekeznek, hogy jóhiszeműen jár­tak el, mert szakembertől, órástól vá­sároltak. Szerepük még nem tisztázó­dott. Mindenesetre mulasztást követ­tek el, hiszen tudniok kellett arról, hogy a rendőrség közölte az összes ék­szerészekkel, tehát velük is, hogy le­gyenek óvatosak, eltűnt Jókai Mór aranyórája. Mindez azonban nem vál­toztat a lesújtó tényen: az óra, amelyre a meseköltő megtört pillantása esett, nincs többé. — Díszpolgárválasztás. Rábéy Rabéi Dániel belügyminiszteri számvevőségi igazgatót Zágon község díszpolgárává vá­lasztotta. A kitűnő belügyminisztériumi vezető tisztviselőt számosan üdvözölték ebből az alkalomból. ÚJDONSÁG! ! RENÉ VINCENT LEON CORNILLE : A MÁSODIK EURÓPAIARCVOHAI LEVEGŐBEN (vitéz BARABÁS EMIL altábor­nagy fordítása) STÁDIUM KIADÁS! A német—angol légiháború ese­ményeivel és eredményeivel

Next