8 Órai Ujság, 1942. december (28. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-01 / 273. szám

1942 december 1, kedd XXVIII. évfolyam, 273. szám . 1942 december 2-án szerdán: 1 A nap kel 7.27 ó., nyugszik 16.11 ó. J A hold kel 0.19 és nyugszik 13.23 6. j Főszerkesztő: Bethlen András­­/lA Főmunkatárs: Dr. Kertész Róbert KEMÉNY HARC HÓBAN - FAGYBAN havazás, hótorlaszok és jégkéreg a keleti fronton A faunisia berlini tudőatójának telefonjelentése Berlin, dec. 1. Az a rendkívüli érdeklődés, amelyet az egész világ az utóbbi hetek állandó témája — Franciaország — iránt tanú­sít, arra késztet, hogy röviden megem­lékezzünk Berlin vélekedéséről ebben a kérdésben. A helyzet Franciaországban — jelentették ki német tájékozott he­lyen, — az utolsó napokban nem válto­zott meg lényegesen és a több oldalról várt kormányátala­kítás eddig nem következett be. A német részről változatlanul fő­­hadszintérnek minősített keleti frontról a sajtó egyöntetűen megállapítja, hogy a téli időjárás nagyon megnehezí­tette a küzdelmet. ■ „Kemény harc hóban és fagyban“ — ez a címe a Völkischer Beobachter cik­kének, amelyben kommentálja a keleti harctéri eseményeket és kifejti, hogy főképen a rzsev—kalinin—toropeci szaka­szon hatalmas változáson ment át az időjárás amennyiben a hirtelen beállott nagy hideg jégkéreggel vonta be az előző hó­esésektől le­ázott, latyakos talajt és ez a síkos jég erősen akadályozza a gépe­sített járművek és a lófogatok menete­lését. E­mellett sokszor hózivatarrá erősödik a ha­vazás és égés hótorlaszokat alkot, úgy, hogy alig találhatók meg az utak és időt rabló kitérésekkel vagy új utak nyitásával kell a fronttal való közleke­dést lebonyolítani. Nem kell bővebben rámutatni arra, hogy mit jelentenek e nehézségek az utánpótlási osztagok számára. Berlini illetékes helyen a bolsevisták támadásainak mostani állásáról és ará­nyairól megállapítják, hogy a moszkvai hadvezetőség eddigelé nem aratott lényegesebb sikert és nem érte el a hadműveleti célját. A hideg még nem érte el azt a mély­pontot, amelyet a tavalyi tél hasonló időszakában már feljegyeztek. A német hadvezetőség azonban minden óvóintézkedést megtett és emberileg minden lehetőt elköve­tett, hogy csapatait átsegítse a most következő súlyos időszakon. Áll ez elsősorban az élelmezésre, ame­lyet a zord időnek megfelelően szabá­lyoznak, továbbá a ruházatra és nem utolsósorban fokozott orvosi segédletre. A német hadsereg félhivatalos heti­lapja, a Militär-Wochenblatt, legújabb számában három pontban foglalja ősz­­­l­ a keleti helyzetről vázolt képet. Az első pontban megállapítja, hogy észre­vehetően ellanyhult a szovjet kötelékek támadóerje az offenzíva két főszaka­szán. Az offenzív erőnek e csökkenését a katonai szakíró nemcsak a német vé­delmi intézkedések erőteljesebb kifej­tésére vezeti vissza, hanem azzal is ma­gyarázza, hogy a bolsevistáknál most már az embertartalékok hiá­nya is észlelhető. Ezt bizonyítja az a tény, hogy ismétel­ten ugyanazokat a hadosztályokat in­dítják támadásra, anélkül, hogy előzően veszteségeiket pótolták, vagy pihenést engedélyeztek volna neki. A második fontos körülmény a német légifegyvernem fölénye a legjelentősebb szovjet támadási sza­kaszokon, a rzsev—kalinini térségben és a nagy Don-kanyarnál. A német re­pülők hatásosan zavarják a szovjet utánpótlását a front mögött, am­i lénye­gesen befolyásolja az ellenség támadó erejét, nem is szólván arról, hogy a csatarepülőgépek és zuhanóbombázók eredményesen avatkoznak be a földi harcokba is. Harmadiknak fölemlíti a katonai szaklap, hogy a szovjet belső, lélektani okokból kürtöl világgá az utóbbi napokban ..különjelentések­ben“ ol­yan sikereket, amiket egy­általán nem ért el. Az afrikai helyzetet továbbra is ,,megszilárdultnak“ minősítik berlini tájékozott helyen. A 8. brit hadsereg még mindig nem küz­dötte le az offenzíváját gátló akadá­lyokat, amit német részről utánpótlási zavarokra, a kirenaikai kikötőberende­zések elpusztítására, valamint a tengely légi fegyvernemének tevékenységére vezetnek vissza. Tunéziában még csak a felderítő osz­tagok jutottak harci érintkezésbe. Az angolok és amerikaiak előre meghirde­tett nagy támadása még nem indult meg, amit a Völkischer Beobachter ér­tesülése szerint, annak kell tulajdoní­tani, hogy az amerikaiaknak nincsenek hadi tapasztalataik és előbb a front mö­gött alaposan ki kell képezni őket. Churchill beszédére vonatkozóan a német sajtó csak a Wil­­helmstrasse ismert állásfoglalását és az olasz lapok válaszait közli. A német illetékes hírmagyarázó a beszédet „ot­romba manővernek“ tartja, mert Itália minden műemlékénél magasabbra érté­keli a maga nemzeti becsületét, ame­lyet továbbra is minden áron megvéd. O. B.­ ­­­ — • • , ^ . Stockholm, dec. 1. (Bud. Tud.) A Svenska Dagbladet berlini jelentés­e szerint német katonai részről kijelentik, hogy a Szovjet har­madik támadást is előkészít, a német felderítő repülőgépek ugyanis erős szovjet csapatösszevonásokat figyeltek meg Voronyestől délkeletre. Gyalogos és tüzérségi hadosztályok, valamint erős páncéloskötelékek vonulnak fel a szovjet arcvonal mögött. Úgy vélik, hogy ezeket az erőket fogják felhasz­nálni a tervbe vett harmadik nagy tá­madásnál. A Stefani-iroda visszautasítja az olasz különbéke gondolatát Róma, dec. 1. A Stefani-iroda írja: Háromesztendei háború után Chur­chill változatlanul megmaradt tévesz­méi mellett Olaszországot és az olasz népet illetően. Churchill ezt mondja: Különbéke vagy légi bombázás a vég­letekig. Churchill zsarolása teljesen cél­ját téveszti. Olaszország megvetéssel visszautasítja az ilyen szembeállításo­kat. Az olasz nemzet sajnálkozik törté­nelmi városainak bombázásán, de a brit barbárság, amely az egész emberi­ség kultúrkincseit rongálja meg, nem ijeszti. Amikor az olasz nép háborúba lépett, jól tudta, hogy városait bom­bázni fogják, de vállalta ennek kocká­zatát. Az olasz nép sok háborút élt át és mindenkor vitézül harcolt. Háborút nyert és háborút vesztett, de minden­kor nemes vitézséggel és áldozatkészég­gel állta a harcot. Churchill és minden angol meggyőződhetik majd arról, hogy ha Olaszországnak a k­ülönbéke és a háború elvesztése között kellene v­á­­lasztania, akkor is inkább a második eshetőséget választaná. Bernből, Lisszabonból vagy másun­­nan Churchill talán azt az értesítést kapta, hogy az olasz nép mielőbbi bé­két akar. Ez igaz, az a béke azonban, amelyet Olaszország óhajt, az olasz győzelmet követő béke, nem pedig olyan béke, amely az angol győzelmet követi. Churchill talán azt hiszi, hogy Olasz­ország még messze van a győzelemtől, az olaszok azonban meg vannak győ­ződve, hogy az angolok még távolabb állnak tőle, vagyis, hogy a­ győzelem Olaszországé lesz. Churchill beszéde megmutatta a világnak, milyen sürgős szükségük van az angolszászoknak va­lami nagy sikerre. Evégből Anglia le­veti álarcát és minden terrorjellegű támadásra kész. Az olasz nép csak komoly és súlyos okokból és érett megfontolás után nyúl kardjához. Olaszország sok háborúban harcolt, de mindegyikben­ nagy igazsá­gok vezérelték. Egyetlen Olasz háború sem volt azonban annyira igazolt, mint amelyet az olasz nép most végigküzd, hogy megvédje felemelkedését Anglia ellen, amely azt mondja Olaszország­nak: Százados munkád hiábavaló volt,­ én parancsolok neked is. Vagy engedel­­meskedel, vagy elpusztítlak. Churchill beszéde megmutatta a mai és a holnapi világnak, miért harcol Olaszország s miért fog harcolni Anglia­ ellen a végsőkig európai és ázsiai szövet­ségeseink oldalán. (MTI) A Corriere della Sera az angol terror­­támadásokról Milánó, dec. 1. (Stefani) Az angolok által tervezett légitámadások, amelyeknek az a cél­juk, hogy félelmet keltsenek az olasz városokban, — írja a Corriere della Sera. — Anglia európaellenes szelle­mét árulják el és megerősítik azt a té­telt, hogy Anglia ma inkább, mint valaha, zsarnokoskodni akar a többi nép fölött. A világ leggazdagabb népe, a nagy vagyonok nemzete az éj leple alatt repülőgépeket küld az Alpokon keresztül, hogy tüzet és borzalmat okozzon s félelmet és pánikot keltsen. Anglia nem akarja megengedni, hogy Európa újjászervezze magát és új rendbe tömörüljön, hanem elpusztítja az európai tűzhelyeket, hogy vala­mennyi európai népet gazdasági és szellemi rabigába döntsön. A légitá­madások okozta sebek azonban nem tudják megtörni az olasz nép szelle­mét és akaratát. Az ellenséges bom­bák okozta pusztítások nem fogják tudni visszafordítani az olaszokét a megkezdett útról. (MTI)

Next