8 Órai Ujság, 1943. december (29. évfolyam, 271-296. szám)

1943-12-04 / 275. szám

„Személyes kérdésben" (BOCSÁNAT, HOGY AZ OLVASÓT MAGÁNÜGYEIMMEL TERHELEM) Nos? Imrédy Béla alvezérének, vitéz Jaross Andornak Nemzetőr c. lapja borzasztó erőfeszítéssel fellendült a mozgalmi szarkazmus pegazusi nyergébe s a tőle telhető legdinamikusabb iróniával támad­ja azt a cikkemet, amelyet a költségvetési vita során írtam. (Azon derültem abban a cikkben, hogy a Magyarság Jarass és Baky pártszövetségi eszmetársak beszé­deit ruházta fel a „legerősebb visszhang“ díszes jelzőjével... No, kellett ez nekem, tessék, itt van mi a visszhang, még­pedig a hűhade vaderős echo, a hejjába, ké­rem, így jár az, aki tollát meri emelni vitéz Jaross és társaira, úgy is, mint vissz­hang-rekorderekre ...) A mozgalmi szarkazmus csúcs-elméssé­­gekre is képes és így teljes hadipoten­­ciáljának gúny-apparátusa totális neki­­feszüléssel zavaros írásműnek, meg zava­ros cikkecskének nevezi soraimat. Nem mondom, ez fájt. Ez aztán mellbetrafált Nehéz elviselni az ilyen fol­trefferes tar­kólövést. Mármár porba hulltam e fulmi­­nánsan lenyűgöző és korszerűen gyilkos gúny mázsás súlya alatt, amikor figyelmes lettem még valamire. Jaross Andor lapja idézőjelben említi a „világ leghitelesebbszavú propaganda szakértőjének könyvét“, amelyből én idézni­ bátor voltam előző cikkemben. Jaross Andor lapja közli mind a négy idézetemet s azután így folytatja: „Eze­ket az idézeteket mintha mi is ismernénk, de nem így! Az a gyanúnk, hogy Szveto- bár barátunk „hű közlés“ címén hamisít, ferdít, szándékosan rosszul fordít idegen nyelvből, tehát „ nem mond igazat. Ehhez a sajtóerkölcshöz csak gratulálni tudunk“. Ez már kissé komolyabb eset. Én ugyanis nem szeretem, ha engem hazug rágalmakkal illetnek, még akkor sem, ha egy mozgalmi hetilapban történik is a rá­galmazó vádaskodás. Ki nem állhatom az ilyesmit s ezért nemcsak ígérem, hanem nyomban foga­natosítom is a szükséges megtorló lépése­ket, jelen esetben azt, ami legjobban fog fájni: bebizonyítom, hol az igazság? Így aztán azon nyomban kiderül: ki ha­misít, ki ferdít, ki fordít rosszul, ki ha­zudik? Közölni fogom ezért az előző cikkem­ben szerepeltetett idézeteket (— pontosan ugyanazt a szöveget, amelyet a Nemzetőr is közölt és amelyet hamisítványnak ne­vez —), de utánuk nyomban közlöm az eredeti idegen nyelvű szöveget is, szíves összehasonlítás és elbíráltatás céljából. Személyes megtámadtatás visszautasítá­sáról lévén szó, kedves olvasóim megbo­csátanak, ha eféle magánügyemet a nyil­vánosság elé viszem, dehát a támadás is a nyilvánosság előtt történt ugye, s nem veszik rossznéven, ha pontosan, kínos precizitással közlöm a két szöveget Az eredetit „a világ leghitelesebb szavú pro­paganda-szakértőjének ismert könyvéből“ közlöm. A birtokomban lévő könyv a Zentralverlag der NSDAP Frz. Eder Nach­folger 1936. évi müncheni kiadása, még­pedig 213—217-ik kiadása. (Ungekürzte Ausgabe, vagyis a teljes csonkítatlan szö­veg.) Hát lássuk most, miért ismerik Nemzet­őrök másként ezeket az idézeteket, hol ha­misítottam, ferditettem-forditottam? I. sz. idézet Az én fordításomban: ,Minden propaganda szellemi színvo­nalát a közönség legkorlátoltabb tagjának a felvevőképességéhez kell alkalmazni.“ Az eredeti szöveg (a könyv 197. olda­lán): „Jede Propaganda hat ihr geistiges Niveau einzustellen nach der Aufnahme. Fähigkeitde« Beschränktesten unter denen, aut 4jh *»*■. jsteli rm «tahién gedenkt." Itt tálalom a II. sz. idézetet. Az én fordításomban így hangzik: „Minél kevesebb a propaganda tudo­mányos ballasztja, annál átütőbb lesz a sikere.“ Tessék az eredeti szöveg (198. oldal): „Je bescheidener dann ihr wissen­schaftlicher Ballast ist, umso durch­­schagender der Erfolg.“ Máris tessék a 111. sz. idézet. Szerin­tem: „A propaganda alapelve legyen: minél kevesebbet mondani, de azt aztán örökké ismételni.” És hogyan hangzik az eredeti szöveg (202. oldal): „Fundamentaler Grundsatz: sie hat sich auf wenig zu beschränken und dieses ewig zu wiederholen.“ No még egyet. íme a IV. sz. idézetem: „Nem feladata a propagandának, hogy tárgyilagosan felderítse az igazságot, amennyiben az más számára volna elő­nyös, hanem szakadatlanul csak a saját igazát hangoztatja.“ Az eredetiben az idézett műben (pag. 200) ez így áll: „Sie (t. i. die Propaganda) hat nicht objek­tív auch die Wahrheit soweit sie den ande­ren günstig ist, zu erforschen (um sie dann der Masse in doktrinärer Aufrichtigkeit vorzusetzen), sondern ununterbrochen der eigenen zu dienen.“ Nohát nemzetőri testvérkék, mi a nagy helyzet? Már megint egyszer bele tetszettek pottyanni a zsitty­­g- valamilyen kelle­metlen kelepcébe? Tessék nagyítókkal, lupokkal és mikro­szkópokkal vizsgálgatni a szövegeket, rá kell jönniök, hogy — hű, de kínos! — „Szvetozár barátunk“ közlése hű volt, hí­vőbb, mint a Magyarságé a Jaross- és Baky-beszédek echojáról írt cikkében. Szvetozár (— aki szívből és őszintén el­­hárítja magától a mozgalmista uraságok barátjainak jelzőjét —) igen, azt a bizo­nyos „idegen nyelvet“ meglehetősen bíró Szvetozár — jajde bosszantó, ügyi? — nem hamisított, nem ferdített, nem for­dított szándékosan rosszul. Én megsúgha­tom, mit csinált szerény szvetozári sze­mélyem: óvatosan, gondosan, szándéko­san hűségesen igyekeztem lefordítani a szöveget, mert mintha sejtettem volna, hogy ebbe a csapdába még belehull va­laki a testvérkék közül... ! És jön, hogy belehill­­anok. És jön,­­ hogy rájuk borogathatom most a vizes lepedőt és felháborodva kérdem tőlük: mi az, kérem, mit jelentsen az, hogy ilyen belstoni élmozgalmi élpropagandis­ták saját vallomásuk szerint, „nem így“ ismerik ezeket az idézeteket, „a világ leghitelesebb szavú propaganda-szakértő­jének ismert könyvéből“ merített mondá­sokat? Hogy lehet az, hogy pont ők, pont ezt nem tudják, mi az, uraim, az alap­fogalmakkal sem vagyunk tisztában? Szvetozárnak kell eljönnie ahhoz, hogy megismerjék az igazi, eredeti, hiteles szöveget? Nahát, mondhatom... Igen, mondhatom és mondom is: csú­nya blamázsi volt, hiszen kiderült, hogy a Nemzetőr volt az, aki rágalmazott és hazudott. És ezek után is tetszenek még sajtó­­erkölcsöt emlegetni? Nem ajánlom... Rettenetes haragom azonban megenyhül, amikor látom, hogy a Nemzetőr közli Vasi mester ihletett tollából fakadt karikatú­rámat (— csak úgy mellesleg: maestro Vasi köszöni szépen a reklámot—) és de­rűs mosolyra fakadok, amikor „sokat­mondó“ portrémmal kapcsolatban bizo­nyos — ugye kérem, ne kerülgessük a forró kását? — zsidózási velleitásokat vélek felfedezni a nemzetőri sorok között. Mosolyom azért oly derűs, mert minden okom megvan erre. Hiszen, ugye, ezek a sokat sejttető sor­közi velleitások és burkolt célozgatások szerény szvetozári csekélységemben egy olyan embert érintenek, aki soha (furcsa, de így van) sohadesoha nem hirdette hordóról származása érinthetetlen árja vagy turáni, szóval: nemzsidó privoltot, aki etekintetben azonban ugyancsak soha­desoha nem revideálta véleményét s nem került abba a helyzetbe, hogy egy szép napon (szép? na...) közölje, hogy hát azért mégis akad néhány makula, némely idegen petty, speciális beütési fok­ozat az ükszülő-ősfa-ürlapon, aki azt sem tette meg, hogy még későbben újra visszaszívja az egész időközi nyilatkozatot, mert hát­­hogy kiderült: nincs itt semmi baj, Szveti tiszta gaj, sehol semmi „faj“, ihajlárom haj, — nem kérem, velem, egyszerű szür­ke kis emberrel semilyen eféle extrava­gáns dolgok nem történtek, nem volt kontra-rekontra-szubkontra ősbe­vallásom, szimplán, szolidan, egyszerűen rendben voltak az ügyek, tudom, hogy ez nem az­ én speciális érdemem, aminthogy megér­tem, ha másvalaki mindent megtesz, hogy kiláboljon némi korszerűtlenül kellemet­len slamasztikákból, — igen, befejezem a mondatot úgy, ahogy kezdtem, derűsen mosolyogva, bizony egy kicsit fölényesen is, mert hát mégis csak mulattat, ugye, hogy éppen Nemzetőrök... Na igen. Maradjunk tehát annyiban: jól kössék fel odaát a rohamsisak állszíját, ha a jövőben netalántán megint egyszer mél­­tóztatnak­ fejjel a falnak szaladni. És ne tessenek máskor senkit se vádolni, se ift rágalmazni, pláne pedig nem hazugsággal illetni akkor, amikor ők leledzenek a ha­­zudósság csúf bűnében. Ejnye-bejnye,’Sdt sajtóerkölcsös nemzetőrök, inkább azon őrködnétek, hogy máskor bele ne pottyan­­jatok ilyen kínos kelepcékbe. A hazugságnak — így morndja egy né­met közmondás — rövid a lába. És egy másik német mondás szerint: Die Sonne bringt es an den Tag ... Ezért mondom, legyetek jó fiuk, derék kis nemzetőrök, akik őrizkednek a hazug­ságtól is. Részemről ezért nem is gratu­lálok az urak sajtóerkölcseihez, inkább jobb erkölcsöket kí­vánok Vasmacskakovácsy Szvetozár, propaganda szakművek tol­mácsa, mozgalmista dragomán és sokat­­mondó, főleg sok igazat mondó kelepcegyáros. U­NIÓ IFJÚSÁGI KÖNYVEI KARÁCSONYRA 1 ÁKOS MIKLÓS* NYARAL A VII/a tMb Egy vidám és eseménydús nyárd­­íj­án­lás története. Ára díszkötésben I* ÁKOS MIKLÓS: NYOMOZ A Vil­a Egy izgalmas nyomozás története sok vidámsággal. Ara díszkötés- 1­­ ga ben ................................................P ll-JM SCHENZINGER: ANILIN Egy korszakalkotó feltalálás re­­ti in­genyes története. Ara . . . P •»«•A HÁROM KÖNYV — HÁROM SIKER! Mevéni1 iettewv Ro&seveM eilen Lisszabon, dec. 4. Mint az angol hírszolgálat Detroit­­ból jelenti, pénteken közölték, hogy a szövetségi ügyészség ügynökei novem­berben R­oosevelt elnök ellen, irányuló merénylet tervét leplezték le. A rend­őrség letartóztatta a terv elkészítőjét, Walter Best harmincnyolc éves michi­­gani férfit. Megállapították róla, hogy nem épelméjű s ezért elmegyógyinté­zetbe utalták. Lisszabon, dec. 4. A szövetségi nyomozóhivatal tisztvi­selői, washingtoni híradás szerint, ki­jelentették, hogy Best, aki Roosevelt meggyilkolásának tervével foglalko­zott, egyetlen ízben sem jutott be a Fehér Házba a tíz nap alatt, amelyet Washingtonban töltött letartóztatása előtt. Ennek az időnek legnagyobb ré­szét az elnök házához vezető utat kör­nyező parkban töltötte. Bestét egy rendőr november 13-án tartóztatta le a közlekedési törvény megsértése miatt. Később kiderült, hogy ő az az ember, akit a nyomozóhivatal keresett detroiti kirendeltségének jelentésére. Best fe­lesége — a hivatalos nyomozás meg­­állapítása szerint — levelet kapott fér­jétől, aki közölte vele azt a szándékát, hogy elteszi láb alól Rooseveltet. (MTI) A szerzői jog szabályainak kiegészítése A kormány a hivatalos lap mai szá­mában rendeletet adott ki a szerzői jog szabályainak a háborús viszonyok foly­tán szükséges kiegészítéséről. A rende­let kimondja, hogy ha meghalt magyar író valamely művének vagy a mű egyes részeinek kiadása közérdek s a jogo­sult személy hozzájárulását azért nem lehet megszerezni, mert ismeretlen he­lyen, vagy olyan helyen tartózkodik, ahová neki a háború miatt vagy egyéb okból nem lehet ajánlatot elküldeni vagy az ajánlatra választ kapni, vagy pedig az ajánlat belátható időben való kézbesítése nehézségbe ütközik, a gyám­hatóság a miniszterelnök felhívására gondnokot rendel a jogosult személy részére. A gondnok képviseleti joga arra terjed ki, hogy az írói műnek, vagy egyes részeinek kiadása iránt tárgyalá­sokat folytasson és a kiadás tárgyában szerződést kössön; a szerződés érvényes­ségéhez a gyámhatóság hozzáj­árulása szükséges. Az új rendelkezéseket meg­felelően alkalmazni kell akkor is, ha a műnek vagy a mű egy részének rádió útján való közléséhez, mechanikai elő­adás céljára szolgáló készülékre leendő átviteléhez, mozgófényképészeti mű céljára való felhasználáshoz, színpadi vagy más nyilvános előadásához a szer­zői jogon alapuló engedély megadására van szükség. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék