8 Órai Ujság, 1943. december (29. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-07 / 277. szám

1943 december 7, kedd XXIX. évfolyam, 277. szám 1943 december 8-án, szerdán: 1 A nap kel 7.19 ó., nyugszik 15.53 ó. | A hold kel 18t27 ó, nyugszik 3.17 ó. | Főszerkesztő: Bethlen András 3Ai/^egmun|cat<j|r$; Qr Kertész Róbert A TEHER AM HÁRMAS NYILATKOZAT V Berlin a török-angolszász értekezletről A­­ teheráni hármas találkozásról teg­nap kiadták az első részletes kommü­nikét, és­pedig egyidejűen Londonban, Washingtonban és Moszkvában. A Ma­gyar Távirati Iroda lisszaboni távirat, illetve londoni rádiójelentés alapján kö­zölte a hivatalos jelentés lényegét Eszerint a három nagyhata­­lom vezetői vezérkaraik bevonásával tartott négynapos tanácskozásukon, — mely november 28-án, vasárnap kezdő­dött és szerdán, december 1-én ért vé­get, — megegyeztek a Németország ka­tonai leveréséhez szükséges intézkedé­sek, valamint az azt követő korszak biztonságának és békéjének tekinteté­ben. Teljes megegyezésre jutottak az elkövetkező katonai akciók koordiná­ciójára, méretére és időpontjára nézve s ez a megegyezés, mint a jelentés hangs­úlyozza, „a győzelem záloga". A szövetséges haderők keletről, délről és nyugatról együttműködve, ,,megsemmi­sítő csapást fognak mérni Németor­szágra“­. A három nagyhatalom a bé­kében is együtt fog működni, hogy az emberiség hosszú korszakokon keresz­tül a háborútól és az elnyomástól való félelemtől mentesen élhessen. Ebben az együttműködésben részt vehet minden kis és nagy nép, amely „hajlandó a zsarnokság, a rabszolgaság, az elnyo­matás és a türelmetlenség ellen küz­deni“. A három nagyhatalom támadá­sa olyan erejű lesz, hogy a német véd­erő „szárazföldön, tengeren és levegő­ben is megsemmisülhessen“. A közle­mény megállapítja, hogy a­ három nagyhatalom vezetői mint barátok tár­gyaltak és így is válnak el, határozot­tan és bizakodva, egyek a cselekedet­ben, a szellemben és a célok tekinteté­ben. A konferenciákról a hivatalos közle­mény közzétételével egyidejűen nyilat­kozott Cordell Hull washingtoni kül­ügyminiszter is. Hangoztatta, hogy a két konferencián elfogadott és koordinált katonai tervek vala­­mennyi szövetséges hadierejét a legnagyobb mértékben igénybe fogják venni. A szövetséges nemzetek, mondotta, örömmel üdvözlik, hogy sikerült tel­jes megegyezésre jutni a katonai ope­ráció kérdésében. A három államfő tanácskozása még szilárdabbá tette a szövetségesek harci közösségének szel­lemét. Természetesen a szövetségesek saj­tója is hasonló hangnemben méltatja a teheráni konferencia jelentőségét. A Times különösen a hivatalos nyilatko­zatnak azt a pontját emeli ki, amely essát ii­sa» hoes a népek nn kóadesésebe a háború után minden olyan nemzet beléphet, amely testestől-lelkestől haj­landó beilleszkedni a szabadságszerető, demokratikus nemzetek sorába és haj­landó küzdeni a „zsarnokság, rabszol­gaság, elnyomatás és türelmetlenség“ ellen. A Times hozzáfűzi, hogy számítanak a németek belépésére is, mert senkit sem akarnak kizárni önkényesen a népek családjából, a németeknek azonban a jövőben be kell bizonyítaniuk, hogy ők is azokat az eszményeket akarják szolgálni, mint a szövetséges nemzetek. Roosevelt, Churchill és Sztálin nyi­latkozatán kívül London­­ közölte még tegnap azt a nyilatkozatot is, amelyet a három nagyhatalom kormányfője Iránra vonatkozóan adott ki. Eszerint a három nagyhatalom köszönetet mond Iránnak, amiért a szállítás terén se­gítséget nyújtott a szövetségeseknek, ígérik, hogy továbbra is minden lehető gazdasági segítségben részesítik az iráni népet. Garantálják Irán függet­lenségét és területét és számítanak közreműködésére a jövőben is az At­lanti Charta alapján. Ma reggel adott első ízben hírt Lon­don -Izmet Inönü és az angolszász kor­­mányférfiak találkozójáról. Nem mint hivatalos angol jelentést adták ezt hírül, hanem külföldi hírfor­rásokra hivatkozva s mindössze annyit közöltek, hogy meg nem erősített kül­földi jelentések szerint Churchill, Roosevelt és Inönü török köztársasági elnök Észak-Afrikában tanácskozást tartottak. E tanácskozásról még semmi közelebbi nem szivárgott ki, egyelőre még az sem bizonyos, hogy valóban Kairóban, vagy pedig, — mint az első híradások szóltak,­­­ Adanában tör­­tént-e meg a találkozás, amely állító­lag Roosevelt kezdeményezésére jött létre. Nagyjelentőségű politikai nyilatko­zat hangzott el tegnap Turkuban is, ahol Ryti finn államelnök mondott beszédet a finn függetlenség visszaszerzésének 26-ik évfordulója alkalmából. Rámuta­tott, hogy a jelenlegi fejlemények nagy változásokkal fenyegetnek, főleg a kis­államok helyzetében. Ezek a kisállamok az utóbbi évti­zedekben mindig a békéért és a bizalmon alapuló nemzetközi együtt­működésért dolgoznak. Katonai gyengeségük­ ellenére a kis államok gyakran igazi szellemi nagy­­'infladimi Usg.- időt Es&aítiaa. A szövetségesek, folytatta Ryti,, most feltétlen megadást ajánlanak ne­künk. A feltétlen kapituláció példája azonban, amit tapasztaltunk, nem ösz­tönz bennünket annak követé­sére." A finn nép ki fog tartani, mondotta, és harcával az egész világ előtt bebizo­nyítja, hogy a kis népek továbbra is megérdemlik a szabadságot és a füg­getlenséget, amelyet a nyugati kultúra részükre elismert. Roosevelt és Churchill Kairóban alkalmasint Péter királlyal is tár­gyalni fog a helyzet tisztázása céljából. A teheráni hivatalos nyilatkozattal, valamint az idegháború legújabb pro­­pagandahíreivel szemben Németországban a legnagyobb hideg­vérrel és nyugalommal foglalnak állást. Németország álláspontját a legtömö­rebben Himler belügyminiszter fejtette ki, aki hangoztatta, hogy defetiznms­­ne­k Németországban nics semmi esélye s ma egyáltalán nem tapasztalhatók azok a jelenségek, amelyek 1917—18- ban Németország összeomlását elő­idézték. A hadszíntereken a rossz időjárás ellenére, tovább folyt a súlyos küzdelem. A keleti hadszíntéren, mint a német véderő főparancsnoksága közölte, a Krím-félszigeten, a nagy Dnyeper-ív­­ben, Krivoj Rog, Kremencsug, továbbá Cserkasszi térségében, Gomel és Nevel környékén voltak heves harcok­.. A szovjet csapatok Znamenkától 30 nm­­nyire, Alexandriánál vívtak heves har­cot a németekkel. Kievtől nyugatra Csernyagovnál különösen súlyos német ellentámadások voltak, amelyeket pán­célos és gyalogos erők hajtottak végre sikeresen. A Dnyeper-övben a harco­kat igen megnehezíti a heves hóvihar. Fehéroroszországban a szovjet Gomel­­től északnyugatra fejtett ki nagy nyo­mást. A­ délol­aszországi hadszíntéren is még mindig rossz az idő. Ez a kö­rülmény erősen befolyásolta a hadmű­veleteket. Csak kevés helyen került sor komolyabb harcokra. A 8. brit had­sereg a Moro folyó torkolatáig tapoga­­tódzott előre, amely 20 km-nyire van délre Pescarától. Itt a 19. berlini pán­célgránátos ezred intézett heves ellen­­támadást az angolok ellen. Az 5. ame­rikai hadsereg a Monte Camino egyes magaslati állásait rohamozta, de igen heves német ellentámadásba ütközött. A nyugati légiháború tegnap ellanyhult. Franciaországi cél­pontok fölött járt egy brit-amerikai repülőkötelék, de erős német vadász­­elhárításba ütközött. Légipárbajt vív­tak 11 német vadászgéppel. A harcok során 11 szövetséges bombázó és 1 va­dászgép elveszett. Best dr. nyilatkozata dán újságírók előtt Stockholm, dec. 7. (Bud. Tud.) Best dr., a német biroda­lom dániai főmegbizottja, fogadta a dán sajtó képviselőit és kijelentette előttük, hogy német részről a legeré­­lyesebben folytatják a harcot a szabo­táló ellen mindaddig, amíg a rend nem áll teljesen helyre. Egy hadviselő állam, amely támadásokra , enyhe in­tézkedéssel válaszolna, számíthatna arra, hogy a csatát elveszítsük. Ha dán körök­ben panaszkodnak, hogy a szabotá­lók elleni harc annyi áldozatot követel, akkor a felelősség azokat terheli, akik a szabotálókat utasításokkal látják el, valamint a lakosságnak azokat a köreit, geetelyik semmit sem tesznek a szabo­tázsok megakadályozása végett. Csu­pán a dán lakosság akaratától és fele­lősségtudatától függ, hogy mennyi ál­­dozatot fognak követelni a jövőben a szabotázsok és robbantások.­­ A dán sajtószolgálat Best nyilatko­­zatával kapcsolatosan­­ rámutat arra, hogy november hó folyamán Dániában 300-nál több szabotázs-cselekmény történt. A merényletek 65 százalékát ipari üzemek és áramátalakító-telepek ellen követték el. A merényletek 15 százaléka vasúti berendezések ellen irányult, míg a merényletek körülbelül 20 százalékát úgynevezett „műkedvelő szabotálok“ mag­án­vállalatok és ismert nemzetiszocialisták ellen követték eák

Next