8 Órai Ujság, 1944. január (30. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-03 / 1. szám

HITLER: Egy háború sem tart örökké! A német jelszó: Szemet szemért, fogat fogért A f­ihrer mérlege a háborús helyzetről Berlin, jan. 3. Az új esztendő alkalmából hitler Adolf, valamint a harmadik birodalom vezető államférfiai kiáltvánnyal, illetve beszédben fordultak a német néphez és körvonalazták a német kormány és a német hadvezetőség terveit és állás­pontját a háború további folytatására és a békére vonatkozóan.­ A Führer újévi kiáltványában rámutat, hogy több mint négy esztendő múlt el ama nap óta, amikor „a nemzetközi uszí­tók, akik már jóval előbb szellemileg és anyagilag előkészítették a háborút Németország ellen, végre átnyújthatták hadüzeneteiket.. .De rámutat arra is Hitler, hogy az imperialista politikusok ezúttal figyelmen kívül hagyták a hely­zetben beállt változást, vagy tudniillik teh­­á nem Anglia lehet haszonélve­­zőji­ tíz erők „elméleti egyensúlya“ hely­reállításának, mint a háború eredmé­nyének, hanem csak a bolsevizmus. Ennek következtében az európai erők úgynevezett egyensúlya nincs már meg, hanem szükségessé vált, hogy Európá­nak a bolsevista veszéllyel szemben való megtartása érdekében egy ural­kodó kontinentális hatalom léte kerül­jön előtérbe. A Führer ezután meg­állapítja: mindegy, hogy ez a háború hogyan végződik, a brit hatalmi állás a háború végén kétségtelenül gyen­gébb lesz, mint annak kezdetekor volt. Ismét leszögezte Hitler, hogy ebben a harcban nincs szó győztesekről és le­győzőitekről. Ez a harc figyelmen kí­vül hagyja mindazokat a korábbi kor­látozásokat, amelyek tiszta emberi hu­manizmusból származnak, mert a végén nem lesznek győztesek és legyőzőitek, hanem csak­­ háborút túlélők és megsemmisültek. Itt a létéért vagy nem létért való irgal­matl­an harcról van szó, amelyre tehát — mondotta a Führer — sajnos, nekünk is ugyanolyan irgalmatla­nul kell válaszolnunk és válaszo­lunk is. Mert bármilyen nagy legyen is ma a borzalom, „nem lehet összehasonlítani azzal a szörnyű szerencsétlenséggel, amely népünket és egész Európát érné, ha a gonosztevők e koalíciója valami­kor is győzne. A német nép számára tehát csak az a határozott parancs lehetséges, hogy ezt a háborút minden körül­mények között és minden eszközzel győzelmessé alakítsa ki. A világon minden háború véget ért egyszer, ez a háború sem fog tehát örökké tartani. De a német nép ezúttal nem fog áldozatul esni, úgy, mint 1918- ban az amerikai elnök hazug frázisai­nak, mert az ellenség gyűlöletében a hadicélokat is elsietve, nyíltan és nyer­sen kikürtölte terveit. Ezzel a gyűlö­lettel szemben azonban ma nem a gyenge polgári Németország áll, hanem a nemzetiszocialista népa­lam. A nyers támadásra nem szólamok­kal, hanem annak a fajnak az egészséges és fanatikus gyűlöletével válaszoló német népközösség, amely tudja, hogy létéért harcol és amely — legalábbis ebben az eset­­­ben — a régi mondáshoz tartja magát: szemet szemért, fogat fogért! „Európa megsemmisítésének zsidó célja tehát — folytatja Hitler — végezetül magával hozza a zsidóság biztos kiirtását Euró­pában, s hogy az angolszászoknak az a kísérlete, hogy Európát és Németorszá­got a bolsevizmus által megsemmisít­sék, csak az ellenkezőjét éri el, vagyis magának az angolszász világnak a bol­­sevizálását. Hitler ezután rámutatott, hogy sem az angolszászok által remélt belső lázadás, sem „Tél tábornok“, sem „Iszap tábornok", sem „Éhség nem tudta legyőzri­ a német népet. Több mint négyesztendei háború után a Német birodalom területéből egyetlen négyzetkilométernyit sem vesztett, az ellenség azonban volt birtoka nagy ré­szét ma már nem mondhatja sajátjá­nak. A Führer megállapította, hogy­a legsúlyosabb visszacsapást ebben a harcban az 1943-as esztendő jelentette a németek számára. Beszélt Olaszország kapitulációjáról s ennek következményeiről a Balkánon és a keleti hadszíntéren,­­beszélt a francia tengernagyok, tábornokok és tisztek szószegése következtében lehe­tővé vált északafrikai partraszállásról és hálát adott a Gondviselésnek, amely e súlyos megpróbáltatások közepette mindig lehetőséget adott arra, hogy gyors cselekvéssel leküzdjék a súlyos válságot és látszólag elveszett helyze­teket megint rendbehozzanak. A német hadvezetőség kénytelen volt az új hely­zetnek megfelelően, igen súlyos dönté­seket hozni. Hatalmas új hadtápvona­lak kiépítése, nagy vasútvonalak bir­tokbavétele, azok biztosítása és üzem­­bentartása, más arcvonalakon való kor­látozásokra kényszerítette­ a német hadvezetőséget). Az erőknek ezt az álta­lunk szándékolt kiegyenlítését, mon­dotta Hitler, ma már elértnek tekint­hetjük. Nem újság számunkra, hogy az an­golok nyugaton vagy a Balkánon, vagy Norvégiában, Hollandiában, Portugáliában, vagy valahol másutt partraszállást akarnak végrehajtani és hogy ezeket a partraszállásokat min­den rendelkezésükre álló eszközzel meg akarják valósítani. Kijelentette, hogy minde­zeket a terveket eleve számí­tásba vettük és felkészültünk, még­pedig nemcsak személyi vagy anyagi tekintetben, hanem mind­ama pontok kiépítésével is, ame­lyeket döntőnek vagy fontosnak tartunk az ilyen partraszállás szem­pontjából. Ez a kiépítés olyan mértékben történt, amely valószínűleg jobban meglepi majd ellenségeinket, mint minket az ő partraszállásuk. A kiáltvány ezután a német hadse­reg hősies teljesítményeit méltatja, majd ’­­ szól a német városok elleni bomba­­háborúról és ennek során Hitler újra leszögezi, hogy eljön a meg­torlás órája. A bomb­aháborúnak van azonban egy másik oldala is, mondotta Hitler, aki mindenét elvesztette, annak tudnia kell, hogy csak a győzelem adhatja vissza javait. Ha emberek millióinak semmi vesztenivalójuk nincs, akkor csak nyer­nivalójuk lehet. A nemzetiszocialista államvezetésnek éppen azért eltökélt szándéka, hogy ezt a harcot végső következményéig a legnagyobb fanatizmussal végig­­küzdi. Az 1944-es esztendő kemény és súlyos követelményeket támaszt majd min­den némettel szemben. A szörnyű há­ború ebben az évben közeledik majd a válsághoz. Szilárd meggyőződésünk, hogy ezt a válságot sikeresen leküzd­­jük. Hitler a véderőhöz intézett újévi napi­­parancsában is visszapillantást vet a háború eddigi eseményeire, összefoglalja Németország hadi helyzetének előnyeit, de nyílt lep­­lezetlenséggel tárja fel azt a súlyos vál­ságot is, amelyet 1943 folyamán oly hősiesen állt ki a német nép. A pozitív oldalakkal szemben — így szól Hitler napiparancsa — negatív ol­dalak is állanak. Az 1943 során szüksé­gessé vált hatalmas új feladatokat csak más helyeken való lemondás árán lehe­tett megvalósítani. A Kelet részére ter­vezett több újonnan felállított erőcso­port­ le van kötve és segíteni, kell a­ többi európai élettér megvédésében. Ez az oka a keleti arc­von­alon küzdő katonák sok gondjának és nehézségé­nek. A német ellenállás azonban nem lett és nem lesz kisebb, hanem 1944-ben még sikeresebb lesz. Ha átmenetileg a műszaki találmányok mérlege 1943-ban az ellenség javára billent is, a németek ezt ismét helyre fogják hozni. A tengeralattjáró háború látszóla­gos ellanyhulása, — folytatja Hitler napiparancsa, — csupán az ellen­felek egyetlen műszaki találmányán alapul. Ennek kiküszöböléséhez a német ten­geri hatalom nemcsak hozzálátott már, hanem meg is van győződve arról, hogy ez rövid időn belül sikerül. A Führer végül annak a reményének ad kifeje­zést, hogy bár az 1944. év igen ke­mény lesz, de végül is eljön az az óra, amelyben a Gond­viselés megadhatja a győzelmet annak a népnek, amely ezt legin­kább megérdemli. Újévi rádióbeszédet mondott Göbbels propagandaminiszter is. Ő is megálla­pította, hogy az elmúlt év ennek a há­borúnak eddig legsúlyosabb esztendeje volt.­ Hangoztatta, hogy ha az angolszászok inváziós fenye­getésüket be is váltják, Európa minden részében ütésre kész né­met véderőre akadnak. Kijelentette, hogy minden erőt össze kell fogni a bolsevizmussal szemben, de más, szintén veszélyeztetett népek és államok segítségére számítani cél­talan dolog. Ezek látják ugyan a ve­­­­edelmet, de nincs a világnak olyan hatalma, amely' cselekvésre 'bírná őket. Lényegében tehát, mondotta Göbbels, magunkra vagyunk utalva, hogy ered­ményesen álljuk meg ezt­ a harcot, ame­lyet a mi életünkért és a mi kontinen­sünk életéért folytatunk. Göbbels valószínűnek mondotta, hogy az angolok és amerikaiak tavasszal megkísérlik a nyugati inváziót s hogy a háborút az új esztendőben döntő stádiumba kerül. A német vezetés nagy nyugalommal tekint az eljövendő események elé. Mi, úgymond, az életünket védjük s ha ve­reséget szenvednénk, mindnyájan meg­­semmisülnénk. Ezzel szemben áll a győzelem, amelyet ki tudunk és ki is fogunk harcolni. Felhívást intézett még a német nép­hez Göring birodalmi tábornagy is és ugyancsak napiparancsot intézett a né­met légierőhöz. Göring szerint az új évben ez a német jelszó: „Minden erőt és minden áldozatot a szabadságért és a győzelemért!“ Napiparancsot adott ki újév napjain Dönitz vezértengernagy, a német hadi­­tengerészet főparancsnoka, Speer mi­niszter pedig kiáltványt intézett a né­met hadiipari munkássághoz. Újévi rádiószózatot mondott a finn miniszter­­­elnök, a bolgár miniszterelnök is s mindketten hangoztatták, hogy to­vábbra is minden erővel síkra kell szállni a haza szabadságáért és becsüle­téért. <tit>tŕ téi > 9 éi<iЯ é­i • * a > a a­t­ŕ t m­t > t­é­t­aiTt­a­y a 9 > r >>>*>* mir éi'TT ú Vasárnap rossz időjárás mellett támadták az angolok Berlint Berlin, jan. 3. (Interinf) A brit bombázók január 2-án a kora reggeli órákban megint támadták a Német Birodalom főváro­sát. A támadás tisztán megfélemlítő akciónak tekinthető, mert úgy vitték véghez, hogy a földet egyáltalán nem látták és a brit repülőgépek zárt felhő­­takarón át dobták le bombáikat. Főként lakónegyedeket találtak el megint, ahol a lakosságnak veszteségei is voltak. Az angolok már hoszabb idő óta elő­szeretettel választják ki a Német Biro­dalom területe ellen irányuló támadá­saik számára a rossz időjárást, nyil­vánvalóan abban a feltevésben, hogy a né­pet elhárítókat a köd, az eső és a felhőzet megbénítja. Ámde időközben az elhárítás eszközei annyira kialakul­tak, hogy a német éjszakai vadászok a legsúlyosabb időjárási feltételek köze­pette is eredményt érnek el. Az eddig rendelkezésre álló jelentések szerint bizonyos, hogy a Birodalom területe felett lelőttek 30 négymotoros bombá­zót. A valóságos veszteség azonban en­nél minden bizonnyal lényegesen ma­gasabb. Eljegesedés és egyéb rongáló­dás miatt 13 brit gép zuhant le az Északi-tenger felett. A legeredményesebb német éjszakai vadászok egyike, Saum-Wittgenstein herceg, őrnagy, egy órán belül hat négymotoros repülőgép lelövésével nö­velte meg sikereinek sorozatát. Ezzel most már 72. éjszakai vadászgyőzelmét érte el. (MTI) Páris ellen Berlin, jan. 3. (NT1) Brit—északamerikai repülőkö­telékek december 31-én megtámadták a megszállt nyugati terület több hely­ségét és jelentős számú bombát dobtak Nagypáris néhány városrészére; halot­takban és sebesültekben nagy vesztesé­gek támadtak a lakosságban. Légvé­delmi erők a támadó ellenséges repülő­gépek jelentős százalékát megsem­»misí­­tették. (MTI) Brit repülőveszteség a Páris elleni támadásnál Berlin, jan. 3. (MTI) A Páris és a megszállott nyu­gati területek más helységei ellen vég­rehajtott brit-északamerikai légitáma­dás során a német elhárítás lelőtt re­pülőgépek szám­a 19-ről 32-re emelke­dett. E 32 gép között 29 négymotoros bombázó, egyenként 10 főnyi legény­séggel, így az ellenség több mint 290 repülőjét vesztette el. Az angoloknak és amerikaiaknak e terrortámadások során elszenvedett veszteségei valószí­nűleg még súlyosabbak, mert, mint a tapasztalat mutatja, egész sor megsé­rült repülőgép pusztul el a hazarepü­lés, illetve a leszállás során. Az elkeseredett légiharcok után 8 né­met vadászrepülőgép nem tért v­issza támaszpontjára. (MTI) Légiriadó Londonban Stockholm, jan. 3. Mint az angol hírszolgálat jelenti, vasárnap délután London több negye­dében légiriadó volt, amely azonban csak néhány percig tartott. A riadót az okozta, hogy a város felett meg­jelent egy repülőgép, amelyet eleinte nem ismertek fel. (MTI)

Next