A 7 napról, 1998. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

1998-07-02 / 27. szám

Ötvenkét név a listán • Háttérbeszélgetések Vezető szerepre vágynak Sajtótájékoztatón ismertette új vezetőségének névsorát a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt vásárhelyi szervezete múlt hét szerdán délelőtt a Városi Irodaházban, ahol egyebek mellett elhangzott: Hódmezővásárhelyért néven választási szövetséget hoznak létre, melyben fő pozícióra törekszenek. A formációban a Fidesz is tag lehet. A június 19-i tisztújító taggyűlésen nem volt ellenjelölt az elnöki posztra, így két tartózkodás mellett Imre Bélát erősítették meg ebbéli pozíciójában, titkárnak dr. Sebők Máriát választották. Pál János, Balog Norbert, Csáki László és Mátyus Károly személyében ezentúl négy alelnök vesz részt a munkában, míg Csontosné Kiss Katalin gazdasági vezető, Mérges István és Kruzslicz István pedig szervezőtitkári funkciót kapott. Imre Béla szerint az eddigi megfelelő munkájuk predesztinálja őket a tisztségek megtartásában, s ebben nagy szerepe van a PSZH-ból történt kilépésnek is, amely helyes döntés vél – hangzott el. Az utóbbi idő választási összefogáskra célozva kiemelte, ezek jó csak kár, hogy mindenhol dr. Rapcsák Andrásé a „vezéri “szerep, amely miatt egypólusúvá válnak a szövetségkötések. Dr. Sebők Mária úgy véli, az FKgP-nek kellő hangsúlyt kell majd kapnia a helyi képviselőtestületben, hogy felülvizsgálhassa a szerződéseket, konkrétan megemlítve a csatornakérdést és a szemétdíjakat is, hiszen eddig a nyilvánosságot kizárták ezen döntésekből. Többet kell törődni a kisvállalkozókkal, s emellett rendbe tennék a piaci bérleteket, s áttekintenék a helyi adóózás. Elhangzott az is, hogy Hódmezővásárhelyért néren választási szövetséget bíznak lére, s mint Imre Bék közölte, már van egy 52 nevűtartalmazó lista, amelyben sok értelmiségi, diplomás ember is megtalálható, tekintet nélkül a párthovatartozásra. Ebben a szervezetben természetesen vezető szerepre vágyik az FKgP. A 7napnak a Fideszhez való viszonyt firtató kérdésére válaszolva Imre Béla elmondta, tudomása szerint Rapcsák András nem tagja a pártnak, a helyi Fidesz-csoporttal pedig történtek háttérbeszélgetések. Herczegh Sándor Elveszett évek, megtalált bajtársak Hódmezővásárhely és Környéke Volt Leventék és Hadifoglyok Baráti Köre és a Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák helyi szövetségének tagjai június 29-én tartották szokásos, havonkénti összejövetelüket. Tárkány-Szűcs Imre, a szövetség mutatta be Bien György Zoltán: Elveszett évek című könyvét. A Budapesten született, zsidó származású, de katolikus hitre áttért fiú 16 és fél éves volt, amikor jóhírű szívspecialista édesapjával együtt 1945. januárjában a szovjet NKVD-s tisztek elvitték. Szibéria távol-keleti Gulág lágereibe, a hírhedt kolimai körzetbe került. Jelenleg az Egyesült Államokban vegyészként dolgozik. A földi poklokat megjárt férfiak folyamatosan tartják egymással a kapcsolatot, ennek nyilvános kerete lesz az a találkozó, amelyet augusztus 10-én és 11- én tartanak majd. Nikolaj Ivánovics German a Gulágon találkozott Bien György Zoltánnal és Rózsás Jánossal. A most 82 éves festő vásárhelyi művészekkel fog találkozni, s a tervek szerint megmutatják neki Hódmezővásárhely képzőművészeti látnivalóit. Vörös Sándor a nemzeti gyásznapra, 1920. június 4-ére, a trianoni diktátum aláírására emlékezett, Schlosszer Miklós pedig elmondta e nap tiszteletére írt versét. A találkozó hivatalos részét a megjelentek baráti beszélgetés követte. J. M. KCKÁS TAXI ÉJJEL NAPPAL 221-221 Fiatalság és nemzeti öntudat A magyarság kötelesség — mondta Balog Norbert azon előadás kezdete előtt, amelyet a Független Magyar Ifjúság vásárhelyi egyesülete szervezett június 26-án „Vásárhely mint a nemzeti szellemiség központja” címmel, amelynek előadójaként dr. v. Endrey Antalt hívták meg. Az egyesület elnöke elmondta, hogy az egyesületet 1997-ben abból a felismerésből fakadó hiányérzet hozta létre, hogy a fiatalok többsége erkölcsileg, szellemileg, fizikailag leromlott. Ebben az állapotban nehezen képzelhető el, hogy képesek lesznek hosszútávon részt venni a magyar jövő építésében, a nemzeti öntudat és értékeinek megőrzésében. A fiatal elnök úgy gondolja, hogy valahol mélyen ott bujkál a fiatalokban a nemzeti gondolat, a hazáért való aggódás, csak felszínre kell hozni, meg kell erősíteni, felébreszteni és megjelölni a célt. Jelenleg még 25 tagú az egyesület, de szeretnék, ha számuk gyarapodna és minél több fiatal érezné a szükségét annak, hogy részese legyen a nemzet, a magyarság megtartásának, a jövő építésének. Ennek érdekében kezdetnek elhatározták, hogy ilyen irányú, tárgyú rendezvényeket, előadásokat szerveznek. Ennek egyike a jelen előadás. Dr. Endrey Antal előadásában arra kívánt rávilágítani, hogy a nemzeti érzés a szűkebb pátriában gyökerezik, az a lokálpatriotizmus, amely a magyarságtudatot táplálja. Ennek lényeges része ismerni a történelmünket, értékeinket, ezen belül is a közvetlen környezetünket, városunkét. Az előadás elején már utalt arra, hogy a cím valós igazságot takar, csak még, vagy már nem ismerjük a hozzá vezető utat. Keserűen jegyezte meg, hogy a városi múzeum keveset mutat a város történelméből, pedig a föld és a kövek, — ha már az írásos emlékek a török időkben megsemmisültek — arról beszélnek, hogy ez a település valamikor az európai kultúra központja lehetett. Az ősi magyar település jóval régebbi lehetett, mint amit az írásos emlékek megőriztek. Az előadó egyebek között utalt a székely jelenlétre, mint például a város címerének Székelyföldön ismerős színeire, gyakran használt ábráira. (ocsovszky) Néha a törvény kevés „A sérültek és a munka világa” címmel tartott előadást Bakné Tóth Andrea, a szegedi Munkaügyi Központ munkatársa június 24- én az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonában Hódmezővásárhelyen. „Minden ember joga a munka” — kezdte előadását Bakné a sajnos kevés számú érdeklődő előtt. A bevezetőben elhangzottak a munkavállaló jogai és kötelességei, ám nagyon hosszú út vezet addig, míg a csökkent munkaképességű ember élni tud ezekkel. Hiába a törvény, amely kimondja: 20 foglalkoztatott után egy fogyatékos alkalmazottnak kell lenni, a pénzbüntetés még mindig kifizetődőbb, mint az átlagosan kicsit több problémával járó ember dolgoztatása. A versenyszféra könyörtelen íratlan törvényei mindennél erősebbek. Azért a remény és a fáradhatatlan emberi segítő szándék — hangzott el — egyszer megváltoztatja ezt az állítást. (per)