A 7 napról, 2002. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-03 / 1. szám

Égető Gyula újévi köszöntője Kedves olvasóink! Gerincpróbáló év áll mögöttünk, és nem az ünnepi szónok kötelező túlzása, ha azt mondom: a majdani történészek az emberiség sorsfordulójaként is feljegyezhetik a 2001 -es évet, az új évezred első háromszázhatvanöt napját. Minek is tagadnánk, hogy ez a sorsüldözött, és a saját maga kételyeivel is folyamatosan harcoló nemzet most is aggódva pillant a most elkezdődött évre. Mit hoz a magyarnak, és mit hoz az emberiségnek ez az új év? Lesznek-e otthonokat elsöpörve áradó folyók, biztonságérzetünkkel együtt összeroskadó tornyok, közéletünk becsülni vágyott szereplőinek mocskos bűneit felköhögő választási botrányok? De miért nem nézünk először magunk köré, sőt inkább önmagunkba? Ott is van éppen elég összegezni, értékelni és lezárni való. Itt van egy város, talán most már túl egy illúzióit elrabló „polgárháborún”. Én remélem, hogy ezen sorok írójához hasonlóan soha senki nem felejti el, hogy amikor színt kellett vallani, kiből hogyan bújt elő barát vagy ellenség, angyal vagy ördög. Ki hogyan számol el a tetteivel, a lelkiismeretével most, amikor—egy másik hadjárat előtt — elhalkul az előző csatazaja. Szeptember 11-e óta tudjuk, érezzük csak igazán: folyamatos félelemben lehet ugyan, de nem érdemes élnie az embernek! A test és a lélek megtörése nélkül nem lehet minden nap úgy ébredni, hogy háborúba indulunk, és nem építeni. Eljött az építés ideje! Mert rom, az van elég. Romokban áll bizakodásunk vára, reményünk kastélya, és mégis! Mégis mondhatjuk, hogy recsegve-ropogva, de fordul a szekér, amelyre talán egyre többen kapaszkodhatunk fel. Az út vége Európában van, mert máshol nem is lehet. Hogy ezt történelmi szükségszerűségként vagy nagyhatalmak ránk kényszerített akarataként éljük meg, mindegy. Mit tehet hozzá ehhez az építkezéshez egy lap, egy rádió? Fogalmazzuk át gyorsan a kérdést, hogy érdemben legyen megválaszolható: mit tehet egy helyi lap, egy helyi rádió? Miért is tagadnánk, hogy mindannyian félünk attól, ami Európában vár ránk. Félünk attól, hogy elveszítjük azt a keveset is, amit meghagyott nekünk a szűkmarkú történelem. Féltjük az elmúlt tízegynéhány évben nehezen összekapart hagyománykincsünket, nyelvünket, pénzünket, munkánkat, megbecsülésünket. Tartunk attól — nem szégyen ez, én legalábbis nem szégyellem kimondani —, hogy tartunk a nagy, gazdag és néha olykor gőgös Európában való feloldódástól. Ahol — csatlakozás ide vagy oda, mi még sokáig csak auslandok — külföldiek leszünk! Ha igazak a diplomáciai nyilatkozatokba rejtett jóslatok, akkor a most elkezdődő év az utolsó esély az értékmentésre és a felkészülésre. Ebben segíthetünk mi, és hitünk szerint segítettünk eddig is. Soha annyi köszönő szót, meleg kézszorítást, aggódó szeretetet, tettekben is megnyilvánuló elismerést nem kapott a Rádió 7, aznap hetilap, mint az elmúlt esztendőben. Mintha a mi küzdelmes, és támogatás nélküli, sőt támadások gonosz kereszttüze ellenére is megvalósult talpon maradásunkban itt, „kicsiben” benne lenne az egész ország sorsa. És a Sárga Újság, hétről hétre 24 oldalon örökítve meg az utókornak, hogy mi mindent csinált jól-rosszul ez a néhány tízezer ember. Szól a rádió, egymás után magához ölelve a helyi hír és az igényes, magyar szórakoztatás nélkül maradt települések lakóit. Sőt, érezve a korszellemet, ma már az egész világra kitártuk a kaput, hogy mindenki sétálhasson internetes újságunkban, a vásárhelyi híres promenádon! Mi ez, ha nem győzelem, amit persze nem adtak ingyen, sőt néha úgy érezzük, túl nagy az ár... Gerincpróbáló év áll előttünk, de hát volt-e valaha is olyan évünk, amikor azt mondhatjuk, a jóisten nem állít több próbatétel elé bennünket? Éljük meg tehát kihívásként az új esztendőt is, bízva abban, hogy egészségben, családi körben, gyarapodva köszönhetünk el 2002-től is. Sikeres, boldog új évet kívánok a Rádió 7 hallgatóinak és aznap hetilap olvasóinak, bízva abban, hogy 2002-ben is együtt építhetjük tovább álmainkat. - ^ „ _ , Égető Gyula cég- és szerkesztőségvezető Megyei közgyűlés Kulturált együttműködés A 2002-es költségvetés elfogadásával vette kezdetét a megyei közgyűlés december 21-én. Stabil, megalapozott és tartható költségvetést fogadott el a testület - értékelte a döntést dr. Frank József elnök, aki kiemelte: folytatódnak a megkezdett beruházások, valamennyi intézményben igyekeznek biztosítani a munkafeltételeket, s a legnagyobb tehertétel a megemelt minimálbér fedezete volt a büdzsé összeállításakor. Az egész éves munkát értékelve dr. Frank József rámutatott: Csongrád megye szerencsés helyzetben van, hogy itt a kormányzati és ellenzéki pártokhoz tartozó képviselők kulturáltan meg tudják vitatni elképzeléseiket, együtt dolgoznak a megyéért, és nem csak a pártpolitikai érdekek vezérlik a döntéseket, mint ahogy azt számos más, megyei önkormányzatnál tapasztalta. A ciklus eddigi tevékenységéről az elnök kijelentette: a biztonságos gazdálkodás miatt a parlamenti és helyhatósági választások után felálló új megyei önkormányzat egy biztos alapokon nyugvó, nem eladósodott megyei vezetést vehet át, s arról, hogy folytatja-e a megyei közgyűlésben vállalt feladatait, dr. Frank József kijelentette: a választások eredményeitől teszi függővé e döntését. A közgyűlés ünnepélyes pillanatai során megyei elismerést vehetett át Héjja Antal, a Hódiák SE vezetőedzője és Talmácsi György, a megyei önkormányzat balatonszárszói üdülőjének vezetője tevékenységük elismeréseként. Arnay