A 7 napról, 2003. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-02 / 1. szám

Évzáró beszélgetés dr. Erdélyi Miklóssal Hódmezővásárhely politikai és gazdasági helyzete stabil Sorsfordító és korszakváltó évnek értékeli Hódmezővásár­hely történetében a 2002-es esztendőt dr. Erdélyi Miklós, aki ezúttal a város politikai és gazdasági közéletét egyaránt ala­pos figyelemmel fürkésző és elemző politológusként vállal­ta, hogy kérdéseinkre válaszolva véleményt formál a mögöt­tünk hagyott tizenkét hónap helyi eseményeiről. rö mvid Elég „sűrű” évet zá­runk. Dr. E. M.: Valóban, ez az év a város történetében sorsfordí­tó és korszakváltó volt, de úgy, hogy a folyamatosság változat­lanul érvényesült azokban a kihívásokra adott megújuló vá­laszokban, amelyeknek a város polgárai az elmúlt hónapokban tanúi lehettek. fo­ton. Amikor elkezdtük ezt az évet, a városban az volt a tét, hogy a dr. Rapcsák And­rás polgármester, országgyű­lési képviselő által az idősza­ki választás óta elindított megbékélési folyamat végig tud-e menni. Ön hogyan lát­ta ezt? Dr. E. M.: Nagyon egyszerű a válasz: én jól láttam. Valóban jól fogalmazott: 2000 decem­ber 3., az időközi önkormány­zati választások után a polgár­­mester úr egy új stílust és egy új kapcsolatrendszert valósított meg, amely megítélésem sze­rint jól funkcionált. Jól szolgál­ta 2001-ben a város politikai fejlődését, a kibékíthetetlen ellentétek egy részét feloldot­ta. Adva volt a város biztos po­litikai jövője, és ekkor óriási tra­gédiaként következett be dr. Rapcsák András halála. Fejet hajtva mondom ezt, hiszen ő, aki nekem személyes barátom is volt, az elmúlt 12 évben el­végezte azokat az infrastruktu­rális beruházásokat, amelyek biztosították a város fejlődését biztosító alapokat. Megkezdte azoknak a kibékíthetetlen el­lentmondásoknak a leépítését is, amelyek állandó feszültsé­get jelentettek ebben a város­ban. Mi irt Nagyon picit előre ugrunk a jelenbe. Ön szerint kiújulhatnak ezek az ellenté­tek? Dr. E. M.: Nem látom ennek veszélyét, mert a dr. Rapcsák András által megkezdett kon­fliktusleépítés egyre magasabb szinten folytatódott és folytató­dik. Úgy érzem, hogy dr. Lázár János személye garancia arra, hogy nem konfliktus-, hanem kompromisszumkereső politi­ka fog érvényesülni. Egy olyan demokratikus közélet fog ki­bontakozni, amelyben a pártok meg fogják találni a helyüket és a szerepüket, és attól függetle­nül, hogy hatalmon vagy ellen­zékben vannak, egyetlen célért fognak dolgozni: a városi pol­gárok életminőségének javítá­sáért. h/MiV Az év elején is nagy kérdés volt a városi gazdál­kodás állapota. Dr. E. M.: Én nem nevez­ném rossznak a pénzügyi hely­zetet. Nem azt mondom, hogy ez a város olyan bőségekkel rendelkezik, amely pazarló gaz­dálkodást tenne lehetővé. Na­gyon szeretnék a következők­re rámutatni: ez a város az el­múlt tíz hónapban működött. Működési költségeit fedezte, de emellett fejlesztési progra­mokat produkált. Nem került sor, mert nem volt szükség olyan drasztikus, drákói intéz­kedésekre, amelyek a város lakóit irritálták volna. Úgy ér­zem, hogy a polgármester úr halála és a választások között fennálló ex lex állapot alatt is érvényesültek a város célkitű­zései. Almási István alpolgár­mester tisztességesen helytáll­­va vezette a várost, mellette állt a saját frakció és a közgyűlés. Ezzel az összefogással sikerült a város működését biztosítani. Az év egyik legna­gyobb hatású eseménye dr. Rapcsák András halála volt. Emlékei és meglátása szerint a helyi politikai közélet sze­replői hogyan fogadták ezt a fordulatot? Helyesen visel­kedtek? Dr. E. M.: Azt hiszem, hogy minden tisztességes politikai erő kegyelettel és sajnálattal vette tudomásul az emberi tra­gédiát. Döbbenet volt ebben a városban, de ez egy fokozott tettkészséggel is párosult. A városvezetés ezeket a feladato­kat megoldotta, zökkenőmen­tesen tudta irányítani a város gazdálkodását és politikai köz­életét. Meg kell említenem Csorba Mihály alpolgármester úr és a közgyűlési frakció kima­gasló teljesítményét is. A fő hangsúlyt a város működőké­pességére és a demokratikus közélet folytatására helyezték, hisz a két választás is volt idén. Hogyan értékeli a tava­szi eredményt? Dr. E. M.: Az eredmények önmagukért beszélnek. Ami­kor a város polgárainak dönte­niük kellett az országgyűlési képviselőjelöltek között, akkor a legfelkészültebb, legráter­mettebb, politikai vénával, ve­zetői gyakorlattal rendelkező, fiatal, dinamikus Lázár Jánost választották. Nem is akárho­gyan, hanem a választások első fordulójában. Én ezt úgy érté­kelem, hogy a város bölcsen döntött. Tiszteletben tartom a más nézetrendszert vallók ál­láspontját is, de úgy látom, hogy Lázár úr realizálta a prog­ramját. Többen mosolyogták korábban azt a kijelentésemet, hogy szerintem Lázár Jánossal a vásárhelyi politikai életben egy kimagasló tehetség tűnt fel, aki gyakorlati munkájában is igazolta politikai vénáját. In­VM­ Hódmezővásárhelyen a polgári oldal győzött, de ez nem így volt az ország egé­szében. Ennek mi az oka? Dr. E. M.: Ez az irányzat kép­viselte a progressziót, a társa­dalmi fejlődést. Lázár János személye jelentette azt a XXI. századi kihívásoknak megfele­lő programot, amely ma a tár­sadalmi haladást jelenti. Hivat­kozom a programbeszédére: ő egy város országgyűlési képvi­selője és polgármestere, aki­nek úgy a baloldali, mint a pol­gári gondolkodású személye­ket egyaránt kell képviselnie. Az ideológiai, világnézeti sok­színűség együtt adja a várost. Ezt nagyszerűen megértette az országgyűlési képviselő, és eszerint politizált. EZEKMelyek voltak a legfon­tosabb feladatok? Dr. E. M.: Zökkenőmente­sen folytatódik például orszá­gos beruházásban a Hódmező­vásárhely és Szeged közötti 47- es út négysávosítása. Ám talán még ennél is fontosabbnak tar­tom azoknak a stílusjegyeknek az érvényesítését, amelyek pontosan azt a politikai progra­mot vannak hivatva megvaló­sítani, hogy ő az egész város képviselője legyen. Az ideoló­giai kérdéseken túl foglalkozik a város aktuális kérdéseivel is, független attól, hogy a felveté­sek milyen nézetrendszerű pol­gároktól származnak. KihUVSok vád érte a polgár­­mesterünket amiatt, hogy fi­atal. „Túl” fiatal. Dr. E. M.: Valaki a fiatal kora ellenére is lehet okos, és aki sok nyarat megélt, haja pedig ősz, lehet kevésbé bölcs. Én nem az életkorhoz kötném ezt a kérdést, hanem a gyakorlat­hoz. A gyakorlati politika­ fogja eldönteni, hogy valaki fiatal-e az adott stallumhoz, vagy sem. Az eltelt több mint fél év azt iga­zolja, hogy nem fiatal a felada­tához. Kapacitása és rutinja van hozzá. fib­.wH Érdemes-e szót vesz­tegetni a kampányokra? So­kan jobbnak tartják elfelejte­ni... Dr. E. M.: Parlamentáris de­mokráciákban nincs választás kampány nélkül, amelyben minden egyes jelölt igyekszik bebizonyítani, hogy ő sokkal ügyesebb, okosabb, rátermet­tebb. Én az országgyűlési kép­viselőválasztások kampánya­­(folytatás a 18. oldalon)

Next