A 7 napról, 2003. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

2003-07-03 / 27. szám

Gondolatok a kórháztörvényről Nem akarják szétszedni... Június elsejétől lép hatályba a kórháztörvény, amelyet több hónapos vita előzött meg. Az ellenzék elutasította, a kormány­párt egyhangúlag elfogadta. Mádl Ferenc köztársasági elnök újbóli megfontolásra visszaküldte az országgyűlésnek és in­doklásként három okot sorolt fel. Ezek szerint a privatizáció lehetővé tenné, hogy a közkórházakat nyereségorientált gaz­dasági vállalkozások vegyék át. A privatizációban részt ve­hetnek majd úgynevezett szak­mai befektetők, gyógyszereket, egészségügyi segédeszközöket gyártó cégek is, ezáltal előfor­dulhat, hogy ugyanaz lesz az eladó, mint a vevő. A harma­dik indok: nem készült átfogó esettanulmány. Dr. Hamvas Ödönt, a hód­mezővásárhelyi Erzsébet Kór­ház főigazgatóját és dr. Kassai Miklós főigazgató helyettest a kórháztörvényről és annak ha­tásairól kérdeztük. Mit takar valójában a kórháztörvény? dr. H. Ö.: A kórháztörvényt sokan privatizációs törvénynek nevezik. Ez a törvény lehetősé­get ad a szerkezeti változtatás­ra, a privatizációra, de ugyan­akkor megvan a megfelelő ga­rancia a törvényben. Ez a tör­vény azért keltett ilyen nagy visszhangot, mert a világon mindenütt az egészségügyi el­látás az állam feladata. Állami garanciák kellenek. Félő, hogy ha az állam kivonul, a garanci­ák megszűnnek, akkor ez a betegellátás minőségét rontja. A másik probléma az, hogy a dolgozók félnek, hogy a vállal­kozásban az ő jogi státuszuk hogyan változik. A harmadik dolog az, hogy a betegek ellá­tása hogyan fog változni. Erától Holgyan érinti a dolgo­zókat a törvény? dr. K. M.: Az eddigi példák mutatják, hogy ami magán­­szektorrá vált, ott mindenhol csökkent a munkaerő nagysá­ga. Meggyőződésem, hogy az egészségügyben is csökkeni fog a munkaerő. Kevesebb emberrel próbálják majd ellát­tatni azt a munkát, amit a jelen­legiekkel végeztetnek. Mi sze­rint fognak válogatni? Milyen arányú lesz a felszabaduló munkaerő? Ezek nem könnyű kérdések. Ezek miatt lehet azt mondani, hogy nem kiszámít­ható ma még a törvény hatása. dr. H. Ö.: A törvény szerint a dolgozók jogállása megvál­tozik, ha szerkezeti átalakulás történik a kórházban. Megvál­tozik a munkaügyi státuszuk: nem közalkalmazottak lesz­nek, így nem a közalkalmazot­ti, hanem a munka törvény­­könyve vonatkozik majd a dol­gozókra, de a munka törvény­­könyve ugyanakkor azt is ki­mondja, hogy nem érheti hát­rány a dolgozókat. Ha megvál­tozik a státuszuk, akkor a dol­gozókkal ezt írásban kell tudat­ni, és választhatnak, hogy ma­radnak, vagy sem. Ha nem maradnak az új cégnél, akkor ki kell fizetni a végkielégítést. Fontos hogy ha egy műszak­ban dolgozott, akkor továbbra is egy műszakban kell dolgoz­nia. Ha úgy gondolja, hogy több pénzért vállalja a több munkát, akkor azt megteheti. Ezt kizárólag a dogozó határoz­za meg, nem a munkáltató. Ugyanúgy kell foglalkoztatni, mint korábban, így a jogi stá­tusza ugyan változik, de veszí­teni nem veszíthet semmit, tehát a nyugdíj és végkielégí­tés szempontjából a jogfolyto­nosság megmarad. RímAz emberekben felme­rül a kérdés, hogy a betegel­látás vajon javul-e? dr. H. Ö.: A kormánypárt szerint a betegek ellátása nem fog romlani, mivel vállalkozás formájában történik, ezért ja­vulni fog. Minden ingyenes lesz, ami ingyenes volt. A vál­lalkozó továbbra is az OEP-pel fog vállalkozásban állni és a külsősöket a vállalkozó fizeti majd, tehát senkinek nem kell attól félnie, hogy bizonyos szol­gáltatásokért fizetni kell, ame­lyek ingyenesek voltak. Az más kérdés, hogy lehetséges, bizo­nyos szolgáltatásokért fizetni kell, de nem azért mert a tör­­vény változott. ftikUJj A vállalkozónak miért éri meg? dr. H. Ö.: Ha 1000 milliárd forint hiányzik az egészségügy­ből, akkor nehéz elhinni, hogy ezt egy vállalkozó beinvesztál­ja. Nyilvánvaló, hogy elsősor­ban a nagy pesti kórházak lesz­nek a célpontok. A félelem minden újtól megvan és ez a félelem jogos is. Ha körülné­zünk a világban, azt tapasztal­juk, hogy általában állami egészségügy van Európában. Van privát egészségügy, de nem úgy, hogy az államit priva­tizálják. Amerikában vannak magánkórházak szinte egye­dül. Érdekes, hogy Ameriká­ban, ahol 4200 dollárt költenek egy-egy betegre nem sokkal jobb az egészségügyi ellátás, mint ahol 2000-t. Ez mutatja, hogy az egészségügyben nem annyira a pénz dominál, mint a szervezés és a humánus megfontolások. Érdekes mó­don megállapították, hogy a teljesen privát kórházakban rosszabb az egészségügyi ellá­tás, mivel egy privát befektetés jövedelemorientált. Mindent megtesz, hogy a lehetőleg leg­olcsóbb dolgozókat foglalkoz­tassa. Az olcsó orvos pedig a kezdő orvos, vagy a nyugdíjas orvos, aki már nem olyan ak­tív. Privát nem privát, meg van a veszélye, ha magánkézbe kerül az egészségügy egy része, akkor lesznek nagyon fejlett, kiemelt egészségügyi ellátá­sok, amelyek luxuskörülmé­nyeket teremtenek, a gazdag embereket látják el és lesznek szegény kórházak. Nagy a ve­szély, hogy nem mindenki kap­ja meg az egyenlő ellátást. Az egészségügyben dolgo­zók félnek, hogy piacvásárlás történik majd. A törvény ugyan kimondja, hogy az átalakulás­sal nem szűnhet meg az egész­ségügyi tevékenység, de még­is megvan ez a félelem, hiszen eldöntötték, hogy területi ellá­tási kötelezettség lesz. Ugyan­akkor többleti egyeztetés is lesz, vagyis ha például én meg­veszek egy kórházrészt és a te­rületi egyeztető bizottság úgy dönt, hogy ott nem kell egész­ségügyi ellátást folytatni, akkor a megvásárolt épületek üresen állnak, mint most a csepeli kór­ház. dr. K. M.: Vannak aggálya­im. Az egészségügybe pénzt kell invesztálni ha azt akarjuk, hogy minőségi változás legyen, és ezt az állam teljes egészé­ben nem tudja finanszírozni. A magántőkét, hogy milyen gyor­san fekteti be és azt milyen gyorsan akarja visszakapni a tulajdonos... Itt vannak az ag­gályok. A diagnosztikai szak­mákban van már példa az egészségügy privatizálására, ott a betegek nagyon jól jártak, mert azok a magáncégek évti­zedek alatt szeretnék vissza­kapni azt a nagy mennyiséget, amit beinvesztáltak. Érdekes módon az sem kap a társada­lombiztosítástól többet, mint az állami keretek között működő, például dialízis osztály. Mégis megéri neki. Hogy ezt az üte­met ki mennyire szeretné gyor­sítani, ez bizonytalansági ténye­ző. hihfiV Minden kórházat pri­vatizálni kell? dr. H. Ö.: Nem. A törvény szerint nem kötelező a privati­záció. Ez csak egy lehetőség. hi­ AiV A köztársasági elnök egyik okként azt említette, hogy a privatizáció során elképzelhető, hogy ugyan­azok lesznek az eladók és vevők. dr. H. Ö.: Igen. A másik aggodalom, hogy a gyógyszer­gyártók, a különböző műszer­forgalmazók teszik rá a kezü­ket a kórházakra és­ a saját műszereiket akarják majd el­adni... Ez valóban veszély, hi­szen senkit nem lehet kizárni a vásárlói körből. Viszont, talán a legaggasz­­tóbb, ez a nagy sietség. Miért kellett ezt mindenáron átprésel­ni ezen a határidőn belül? A na­pokban Lendvai Ildikó azt nyi­latkozta, hogy a magyar egész­­(folytatás a 6. oldalon)

Next