A 7 napról, 2003. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
2003-07-03 / 27. szám
Gondolatok a kórháztörvényről Nem akarják szétszedni... Június elsejétől lép hatályba a kórháztörvény, amelyet több hónapos vita előzött meg. Az ellenzék elutasította, a kormánypárt egyhangúlag elfogadta. Mádl Ferenc köztársasági elnök újbóli megfontolásra visszaküldte az országgyűlésnek és indoklásként három okot sorolt fel. Ezek szerint a privatizáció lehetővé tenné, hogy a közkórházakat nyereségorientált gazdasági vállalkozások vegyék át. A privatizációban részt vehetnek majd úgynevezett szakmai befektetők, gyógyszereket, egészségügyi segédeszközöket gyártó cégek is, ezáltal előfordulhat, hogy ugyanaz lesz az eladó, mint a vevő. A harmadik indok: nem készült átfogó esettanulmány. Dr. Hamvas Ödönt, a hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház főigazgatóját és dr. Kassai Miklós főigazgató helyettest a kórháztörvényről és annak hatásairól kérdeztük. Mit takar valójában a kórháztörvény? dr. H. Ö.: A kórháztörvényt sokan privatizációs törvénynek nevezik. Ez a törvény lehetőséget ad a szerkezeti változtatásra, a privatizációra, de ugyanakkor megvan a megfelelő garancia a törvényben. Ez a törvény azért keltett ilyen nagy visszhangot, mert a világon mindenütt az egészségügyi ellátás az állam feladata. Állami garanciák kellenek. Félő, hogy ha az állam kivonul, a garanciák megszűnnek, akkor ez a betegellátás minőségét rontja. A másik probléma az, hogy a dolgozók félnek, hogy a vállalkozásban az ő jogi státuszuk hogyan változik. A harmadik dolog az, hogy a betegek ellátása hogyan fog változni. Erától Holgyan érinti a dolgozókat a törvény? dr. K. M.: Az eddigi példák mutatják, hogy ami magánszektorrá vált, ott mindenhol csökkent a munkaerő nagysága. Meggyőződésem, hogy az egészségügyben is csökkeni fog a munkaerő. Kevesebb emberrel próbálják majd elláttatni azt a munkát, amit a jelenlegiekkel végeztetnek. Mi szerint fognak válogatni? Milyen arányú lesz a felszabaduló munkaerő? Ezek nem könnyű kérdések. Ezek miatt lehet azt mondani, hogy nem kiszámítható ma még a törvény hatása. dr. H. Ö.: A törvény szerint a dolgozók jogállása megváltozik, ha szerkezeti átalakulás történik a kórházban. Megváltozik a munkaügyi státuszuk: nem közalkalmazottak lesznek, így nem a közalkalmazotti, hanem a munka törvénykönyve vonatkozik majd a dolgozókra, de a munka törvénykönyve ugyanakkor azt is kimondja, hogy nem érheti hátrány a dolgozókat. Ha megváltozik a státuszuk, akkor a dolgozókkal ezt írásban kell tudatni, és választhatnak, hogy maradnak, vagy sem. Ha nem maradnak az új cégnél, akkor ki kell fizetni a végkielégítést. Fontos hogy ha egy műszakban dolgozott, akkor továbbra is egy műszakban kell dolgoznia. Ha úgy gondolja, hogy több pénzért vállalja a több munkát, akkor azt megteheti. Ezt kizárólag a dogozó határozza meg, nem a munkáltató. Ugyanúgy kell foglalkoztatni, mint korábban, így a jogi státusza ugyan változik, de veszíteni nem veszíthet semmit, tehát a nyugdíj és végkielégítés szempontjából a jogfolytonosság megmarad. RímAz emberekben felmerül a kérdés, hogy a betegellátás vajon javul-e? dr. H. Ö.: A kormánypárt szerint a betegek ellátása nem fog romlani, mivel vállalkozás formájában történik, ezért javulni fog. Minden ingyenes lesz, ami ingyenes volt. A vállalkozó továbbra is az OEP-pel fog vállalkozásban állni és a külsősöket a vállalkozó fizeti majd, tehát senkinek nem kell attól félnie, hogy bizonyos szolgáltatásokért fizetni kell, amelyek ingyenesek voltak. Az más kérdés, hogy lehetséges, bizonyos szolgáltatásokért fizetni kell, de nem azért mert a törvény változott. ftikUJj A vállalkozónak miért éri meg? dr. H. Ö.: Ha 1000 milliárd forint hiányzik az egészségügyből, akkor nehéz elhinni, hogy ezt egy vállalkozó beinvesztálja. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a nagy pesti kórházak lesznek a célpontok. A félelem minden újtól megvan és ez a félelem jogos is. Ha körülnézünk a világban, azt tapasztaljuk, hogy általában állami egészségügy van Európában. Van privát egészségügy, de nem úgy, hogy az államit privatizálják. Amerikában vannak magánkórházak szinte egyedül. Érdekes, hogy Amerikában, ahol 4200 dollárt költenek egy-egy betegre nem sokkal jobb az egészségügyi ellátás, mint ahol 2000-t. Ez mutatja, hogy az egészségügyben nem annyira a pénz dominál, mint a szervezés és a humánus megfontolások. Érdekes módon megállapították, hogy a teljesen privát kórházakban rosszabb az egészségügyi ellátás, mivel egy privát befektetés jövedelemorientált. Mindent megtesz, hogy a lehetőleg legolcsóbb dolgozókat foglalkoztassa. Az olcsó orvos pedig a kezdő orvos, vagy a nyugdíjas orvos, aki már nem olyan aktív. Privát nem privát, meg van a veszélye, ha magánkézbe kerül az egészségügy egy része, akkor lesznek nagyon fejlett, kiemelt egészségügyi ellátások, amelyek luxuskörülményeket teremtenek, a gazdag embereket látják el és lesznek szegény kórházak. Nagy a veszély, hogy nem mindenki kapja meg az egyenlő ellátást. Az egészségügyben dolgozók félnek, hogy piacvásárlás történik majd. A törvény ugyan kimondja, hogy az átalakulással nem szűnhet meg az egészségügyi tevékenység, de mégis megvan ez a félelem, hiszen eldöntötték, hogy területi ellátási kötelezettség lesz. Ugyanakkor többleti egyeztetés is lesz, vagyis ha például én megveszek egy kórházrészt és a területi egyeztető bizottság úgy dönt, hogy ott nem kell egészségügyi ellátást folytatni, akkor a megvásárolt épületek üresen állnak, mint most a csepeli kórház. dr. K. M.: Vannak aggályaim. Az egészségügybe pénzt kell invesztálni ha azt akarjuk, hogy minőségi változás legyen, és ezt az állam teljes egészében nem tudja finanszírozni. A magántőkét, hogy milyen gyorsan fekteti be és azt milyen gyorsan akarja visszakapni a tulajdonos... Itt vannak az aggályok. A diagnosztikai szakmákban van már példa az egészségügy privatizálására, ott a betegek nagyon jól jártak, mert azok a magáncégek évtizedek alatt szeretnék visszakapni azt a nagy mennyiséget, amit beinvesztáltak. Érdekes módon az sem kap a társadalombiztosítástól többet, mint az állami keretek között működő, például dialízis osztály. Mégis megéri neki. Hogy ezt az ütemet ki mennyire szeretné gyorsítani, ez bizonytalansági tényező. hihfiV Minden kórházat privatizálni kell? dr. H. Ö.: Nem. A törvény szerint nem kötelező a privatizáció. Ez csak egy lehetőség. hi AiV A köztársasági elnök egyik okként azt említette, hogy a privatizáció során elképzelhető, hogy ugyanazok lesznek az eladók és vevők. dr. H. Ö.: Igen. A másik aggodalom, hogy a gyógyszergyártók, a különböző műszerforgalmazók teszik rá a kezüket a kórházakra és a saját műszereiket akarják majd eladni... Ez valóban veszély, hiszen senkit nem lehet kizárni a vásárlói körből. Viszont, talán a legaggasztóbb, ez a nagy sietség. Miért kellett ezt mindenáron átpréselni ezen a határidőn belül? A napokban Lendvai Ildikó azt nyilatkozta, hogy a magyar egész(folytatás a 6. oldalon)