A 7 napról, 2004. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
2004-06-24 / 26. szám
Haboskávé Közérzeti szonda «dj B. E.: 1943-ban születtem Hódmezővásárhelyen. Első házasságomból van egy 27 éves lányom, aki Pesten él. Második házasságomból két gyermekem van: Endre a napokban államvizsgázik, Renáta pedig elsőéves Szarvason. Engem minden Vásárhelyhez köt, iskoláimat is itt végeztem, kivéve a főiskolát, amit Pesten, és a levelező tagozatú tanárképzést, amit Nyíregyházán. Első munkahelyem a Csanyteleki Általános Iskola volt, onnan 1975-ben átkerültem Székkutasra, ahol 6 csodálatos évet töltöttem. Óriási élmény, ha valamilyen apropóból Székkutason járok, és találkozom egykori tanítványaimmal. A legtöbben a mai napig kitűnő sportemberek. Székkutas után kerültem Vásárhelyre, a Szántó Kovács János Általános Iskolába. Azóta is itt dolgozok, bár már betöltöttem 61. évemet, ezért kértem a nyugdíjazásomat. A e jövő zenéje, hogy elfogadják- SMS Hogyan került kapcsolatba a kézilabdával? B. E.: ...hogy miért pont kézilabda? A főiskolán tornász voltam, de amikor kikerültem Csanytelekre, egy év múlva a kollégám elment, és a tanítványai kérték, hogy folytassam helyette a kézilabda oktatást. Megtetszett a dolog. Ahogy a gyerekek fejlődtek, én is úgy javultam szakmailag. Elvégeztem a segédedző iskolát, később a testnevelési főiskolán a középfokú edzőit. Ezután nem volt megállás, végig ezt csináltam és nagyon szeretem. Soha nem fárasztott, egy napot sem hagytam ki betegség vagy más okok miatt, kizárólag a továbbképzések tarthattak távol az edzésektől. 27 évig foglalkoztam a Porcelán csapatával, majd mikor az megszűnt, az NB I-es ifjúsági csapatot is edzettem. Remélem ezt később sem kell feladnom, hiszen fizikailag még bírom, a gyerekeket nagyon szeretem. SMS Mi volt a legnagyobb eredménye a csapataival? B. E.: Egyértelműen az, amikor Székkutasra kerülésem után Miskolcon, az Országos Döntőben Székkutas csapatával megvertük Budapest bajnokát. Felejthetetlen pillanatok ezek... Aztán mikor idekerültem a Szántó Kovács János iskolába, még kétszer voltunk döntősek, valamint 1980-ban bajnokságot nyertünk az NB 11-ben. Sok olyan gyereket edzettem, akik felnőve kitűnő sportolóvá váltak, erre nagyon büszke vagyok. SMS Mi a titka egy jó csapat összeállításának? B. E.: Elsősorban az, hogy a “gyerekanyag” jó legyen. Ez a “Szántóban” mindig gondot okozott, mert kevés gyerek jár ide, és még kevesebb akar kézilabdázni. Amikor ide kerültem, még 515 gyereket írattak be hozzánk a szüleik, most 240-et. A kézilabdában is előny a magasság, mint sok más sportágban, de a csekély létszám miatt mi nem válogathattunk széles skálán, ezért olyan taktikát kellett kidolgozni, ami leginkább illett a meglévő gyerekekhez. Rugalmasnak kellett lenni, de így is szép eredményeket érhetünk el. Fontos, hogy rendszeresen játszanak a gyerekek bajnokságokon, versenyeken, mert ez edzi a szellemet és a fizikumot egyaránt. Ha nincs cél, amit elérjenek, lanyhul az érdeklődés és ez rávetül a teljesítményre. Ha már az eredményeknél tartunk: Nem panaszkodhatok, tényleg megkaptam az elismeréseket régen is és most is. Számos kitüntetést kaptam, szakvezetőként tevékenykedek, és a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének Hódmezővásárhelyi Csoportjának titkára vagyok. A munkám kitölti az életem. htbUH Sok testnevelő panaszkodik, hogy a gyerekek teljesítőképessége rengeteget romlott az utóbbi években. Önnek mi a véleménye? B. E.: Kétségtelen tény, hogy a gyerekekkel mostanában nehezebb bánni, de meg lehet mindegyikkel találni a hangot. Elmondhatom, hogy engem vagy a csapzatot még soha gyerek azért ott nem hagyott, mert nem értettünk egyet. Pedig vannak igazi nehéz fajsúlyú gyerekek is manapság... Tehát fegyelmileg nagy a romlás, de fizikailag sajnos még inkább. Éppen most készítettem el az éves felmérést, és alig van olyan gyerek, aki a közepesnél jobbat ér el. Sok a nullpontos gyakorlat, olyan feladatok, amiket a mai gyerekek legtöbbje egyszerűen képtelen teljesíteni. SMS Mi az oka ennek? B. E.: Nagyon sok olyan dolog van, ami elvonja a figyelmüket a mozgásról és ez rontja a fizikai teljesítőképességüket. Televízió, számítógép, videojátékok... ezek a szobához láncolják a gyerekeket egész kicsi koruktól. rrnt Említette, hogy kérte nyugdíjazását. Miért? B. E.: Amit szeretek csinálni, az soha nem fáraszt, így nem ez az oka a visszavonulásnak. Az edzéseket, az edzősködést soha nem éreztem tehernek, de egyre nehezebb kitölteni a kötelező tanári óraszámokat, és teret kell hagyni a fiataloknak is. A nyugdíj közeledtével az ember visszatekint életpályájára, őszintén mondhatom, hogy semmit nem bántam meg. Majoros Orsolya Amit szeret, az sosem fárasztja Kitört a nyári vakáció, gyerekeknek és tanároknak egyaránt. Banga Endre, a Szántó Kovács János Általános Iskola legendás testneveléstanára kihasználta a kínálkozó alkalmat, és elutazott egy csábító külföldi útra. Jól megérdemelt pihenése előtt azonban még időt szakított egy Haboskávéra. Néhány technikai jellegű probléma megvitatása után — például a műszaki cikkek árának változása az Uniós Csatlakozást követően, és a kávé ízesítésének fortélyai — rátértünk életének sarkalatos pontjainak tárgyalására. Vannak még optimisták Feleslegesből hasznosat — ez is lehetne a mottója annak a gyűjtési akciónak, amelyet az Optimista Klub szervezett június 19-én a Kertvárosban. A reggel nyolc órától déli tizenkét óráig tartó akció célja — mint Juhász Nagy Bálintnétől, az Optimista Klub tagjától megtudtuk, hogy a város külterületén élő rászorulókon segítsenek. Évente kétszer, tavasszal és ősszel szervezik a gyűjtést. A Máltai Szeretetszolgálattal a közelmúltban az árvízkárosultaknak is gyűjtöttek. Legutóbbi akciójuk során mindent elfogadtak, az alsó- és felsőruházattól kezdve egészen az asztalokig és székekig bezárólag. Optimisták vagyunk — mondta Juhász Nagy Bálintné a civil szervezet nevében —, hisz az életben szükség van optimizmusra, arra hogy segítsünk a nehéz helyzetben lévőkön. (diviki)