A 7 napról, 2004. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
2004-06-24 / 26. szám
A vásárhelyi népélet megörökítő Szőnyi Benjámin nyomdokában A vásárhelyi néprajzi, népköltészeti kutatás elején ugyanaz a Szőnyi Benjámin református lelkész áll, mint aki a vásárhelyi irodalom és történetírás elején. Elbeszélő költeménye (Nova Thessara homagii et fidelitatis) egyszerre szépirodalom, történelem és történeti néprajz: nemcsak a város földesurairól ír, hanem népéről, népéletéről is. Az első tudatos “népismertető” Matók Béla ügyvéd, városi főügyész, író és költő. 1856- ban a Budapesti Visszhang hasábjain mutatta be az ország olvasóközönségének szülővárosát, történelmét, földrajzát, népéletét. A legismertebb azonban Török Károly. Greguss Ágost 1863. évi hírlapi fölhívására látott negyedikes korában gyűjtőmunkájához, és hamarosan kötetnyi népdalt, népmesét, találós mesét gyűjtött. Arany János a Koszorú 1864. július 24-i számában közölt belőle mutatványt. Ugyancsak a Koszorúban jelent meg Magyar lakodalmi szokások az Alföldön leírása. Török Károly közölte először a katonadalok sajátos válfaját, az Alföldön azóta kihalt, a székelyek közt továbbélő keservest. Szeremlei Sámuel várostörténete egyszersmind a történeti néprajz forrása is. A vontató sajátos használatát levéltári adataival a 16. századig vetítette vissza. Nélkülözhetetlenek településtörténeti leírásai, mind a vásárhelyi betelepülőkről, mind az innen kirajzókról. A háziipar, kisipar néprajzához is nyújt fontos történeti fogódzókat. A hitélet sajátosságai, a hiedelemvilág adalékai, a boszorkánypörök sem kerülték el figyelmét. Noha nem volt céhbeli néprajzkutató, hatalmas műve a vásárhelyi népélet történeti adatainak máig kikerülhetetlen kincsestára. Garzó Imre 1862 és 1874 közt tanított a vásárhelyi református gimnáziumban, 1867-68- ban, a kiegyezés lázában, igazgató is volt. Presbiter, városatya, a kérészéletű Hód- Mező-Vásárhelyi Szemle szerkesztője, a körtöltés szorgalmazója. Kálmány Lajos Vásárhelyre a gyűjtés szándékával, papírral, ceruzával érkezett, s két vagy talán több mesélőjétől szó szerint jegyezte le, amit hallott. “Bámulatos, hogy bénult jobbjával nemcsak az élőbeszédet tudta követni, hanem a nyelvjárást is megörökítette; ez ad különös értéket Kálmány Vásárhelyt feljegyzett meséinek és mondáinak" — állapította meg a Kálmányhagyaték legjobb ismerője, Kovács Ágnes. Vásárhely népéletének megörökítésében és az egyetemes magyarsággal való megismertetésében kétségtelenül a legtöbbet Kiss Lajos tette. A város szülötte szülővárosa kultúrájára áldozta életét. Noha csak 1904 és 1912 között dolgozhatott a vásárhelyi múzeumban, egész életét ihlette szülővárosának népe, levegője, hagyományvilága. Első néprajzi közleménye (A kenyérsütés Hódmezővásárhelyen) 1908-ban a Néprajzi Értesítőben látott napvilágot. Több dolgozatban tárta föl a vásárhelyi fazekasok, tálasok munkáját, életformáját, hiedelemvilágát. Kiss Lajos későbbi művei (Vásárhelyi híres vásárok, 1956; Vásárhelyi művészélet, 1957; Emlékezések a hódmezővásárhelyi múzeum alapításáról, 1958; Vásárhelyi hétköznapok, 1958; Vásárhelyi kistükör, 1964) szintén értékesen gazdagították a szülőváros néprajzi és művelődéstörténeti tanulságait. Péczely Attila 1929 őszén került Vásárhelyre. Már 1932-ben megjelent 60 népdalt közlő Vásárhelyi népdalok című füzete. Tanulmányai közül említésre érdemes: Hódmezővásárhely népzenéje, Dallamformáló erők működése Vásárhelyen, Egy népdal útja, Csongrád megye népzenéje, Régi népdalok Csongrád megyében. Vásárhelyi gyűjtésének 1941. évi anyagából 278 dalt a vásárhelyi könyvtár őriz. Mintegy ötszáz vásárhelyi dal szövegét, kottáját kartonokon a Móra Ferenc Múzeum Szegeden, a Tornyai János Múzeum Vásárhelyen őrzi. Kálmány Lajos gyűjtötte népi dalok dallamainak anyagát a család. 1949-ben elüldözték Vásárhelyről; a szegedi múzeum adott neki kenyeret. Az 1953. évi olvadás után nem kellett már naponta ingáznia, a vásárhelyi múzeumban dolgozhatott népzenei anyagán. 1959-ben vonult nyugállományba. Tálasi István tanító nénje révén már gyermekkorában megfordult a városban, amely később munkahelye és kutató tárgya lett. Vásárhelyi kutatásairól összefoglalóan egyetlen dolgozatot írt a Kiss Lajos emlékkönyvben, ám ez alapműve a város történeti néprajzának: Vásárhely helye a magyar népi kultúra fejlődésében címmel, Nagyrelictum — nagy mezőváros alcímmel. Nagy Gyula első nagyszabású önálló munkája: Paraszti állattartás a Vásárhelyi-pusztán (1968). Fő műve a 682 lap terjedelmű monográfiája: Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán (1975). Ajánlása is megható: A Vásárhelyi-puszta népének ajánlom. A Vásárhelyi-puszta 1947-ig Hódmezővásárhely külterülete volt. Keleti felének és északi csücskének önállósulási törekvései 1949-ben teljesedtek be: megszületett rajta két önálló község, a Csongrád megyében maradt Vásárhelykutas (1950 őszétől Székkutas) és a Békés megyéhez csatolt Kardoskút. Tárkány Szűcs Ernő szülővárosát szolgálta Vásárhelyi testamentumok című munkájával.Számos címszót írt a Magyar néprajzi lexikonba, többek közt a Hódmezővásárhely népe szócikket. Dömötör Jánossal szerkesztette a Kiss Lajos emlékkönyvet. A Kiss Lajos emlékkönyvben érdekes dolgozata jelent meg A vásárhelyi szegény ember háza földjének díszítményei címmel. Az 1992-ben Herder-díjjal kitüntetett Barabás Jenő mint a hazai néprajzi muzeológia irányítója ismerte meg Vásárhelyt, és támadt kedve a vele való alaposabb kutatómunkához. Jelentős történeti néprajzi érdekű dolgozatot írt Népi építkezés Hódmezővásárhelyen a XVIII. században és Népi viselettörténeti adatok Hódmezővásárhelyről címmel. (szenti)