A DUNÁNÁL - 2002. SZEPTEMBER (1. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM)

Kerényi Frigyes: Petőfi Sándornak

inkább absztraktnak mondható: férfi-nő problémák, mint oly sok balettben. Amikor a premier után elhagytuk a színházat, két fiatal lány sétált előttünk. A balettről beszélgettek. Nem igazán értették a cselekményt.­­ „Nyugodjatok meg” - mondtam nekik. - „Én vagyok a balett zene­szerzője, de én sem tudom pontosan, mi történt a színpadon.” Az évforduló alkalmából egy szerenádot is komponáltam zenekarra XVI11. századi gráci kontratáncok alapján. Az ősbemutató Balázs Frederik vezényletével Cincinnatiban volt, Euró­pában pedig Rupert Doppelbauer vezényletével Oberschützenben. 1968-ban a cincinnati első unitárius egyház arra kért föl, hogy komponáljak ünnepi zenét a tordai országgyűlés nevezetes határozatának négyszáz éves évfordulójára. Erdély a reformá­ció korában önálló fejedelemség volt, magyarok, székelyek, szászok, románok lakták. Akkori­ban Erdély volt az egyetlen ország Európában, amely minden felekezetet azonosan bírált el. Ez a világ első ökomenikus manifesztuma, a vallási türelem példa nélkül álló megnyilatkozása. A Toccata mistica ősbemutatója május 6-án volt Cincinnatiban, az ottani unitárius templom­ 1568. január 6-13. napjain Tordán TARTOTT országgyűlés határozatot hozott a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság biztosítására: „A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéli­umot, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kény­szerítse, az ő lelke azon meg nem nyugodván, de tarthasson olyan prédikátort, akinek tanítása őneki tetszik. Ezért pedig senki a superintendensek közül, se mások a prédiká­torokat meg ne bánthassák, a religióért senki se szidalmaztassék, az előbbi konstitúciók szerint. Nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is fogsággal vagy helyétől való megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, az hallásból lesz, mely hallás Isten igéje által van. ”­­ A tordai országgyűlésnek eme végzése alapján szerveződött meg az erdélyi unitárius egyház­­ban, Ausztriában 1975. június 29-én mutatták be a Bécsi Zenegimnázium kórusának előadá­sában, Friedrich Lessky vezényletével. Néhány diák azt kérte tőlem, hogy segítsek nekik disszertációjuk megírásában. Európával ellentétben Amerikában minden nagyobb zeneiskolában lehetőség van arra, hogy a hallgatók doktori címet is szerezzenek, mégpedig nemcsak zenetudományból, hanem hangszeres tár­gyakból is. Lehet például doktori címet szerezni zongorából, hegedűből és csaknem minden más hangszerből is. A diáknak egy elméleti vizsgát is le kell tennie, melynek során bármit kérdezhetnek tőle a zenéről. A vizsgák rendkívül nehezek, különösen, amikor a XX. század ele­jétől napjainkig tartó kortárs zenéről kérdezik a hallgatót. Feladatom az volt, hogy lehetőség szerint minél több kortárs művet tanulmányozzunk és elemezzünk. Egyik diákom három év múlva be tudta fejezni tanulmányait. Nevét más összefüggésben már említettem: Walter Mays, a Kansas állambeli Wychita University professzora. Mays és köztem kiváló tanár-diák kapcso­lat alakult ki: éppen annyit tanultam, mint ő tőlem. Mays rendkívül eredeti zeneszerzővé nőtte ki magát. Idestova tizenhat év telt el Amerikában. Eljött az ideje, hogy átgondoljuk, továbbra is itt akarunk-e maradni, vagy visszatérünk Európába. 1967-ben új, korszerű épületet emelt az egyetem a zeneiskola számára. Az első emeleten volt a stúdióm két Baldwin-zongorával, tele­fonnal, légkondicionáló berendezéssel, hangszigetelt falborítással. Nyolcszáz főt befogadni képes koncertterem is épült, tágas előadók, hat, gyakorló orgonával felszerelt stúdió, valamint egy rádióállomás és egy lemezeket, mikrofilmeket is tartalmazó könyvtár. Mindezt egy művészetszerető házaspár, Ralf és Patricia Corbett, adományából építették. Vagyonuk felét, mintegy 20 millió dollárt áldoztak hasonló célokra. Később még operaház is épült, a Patricia Corbett Theatre. Iskolánk egy akár száz tagra bővíthető szimfonikus zenekarral, egy negyven­tagú kamarazenekarral, három nagy és kisebb kórussal rendelkezett. Az ismert Lasalle Kvartett is gyakran lépett föl itt. Meg kellett fontolnom, hogy hátat fordítsak-e egy ilyen rangú és méretű intézménynek, vagy folytassam a nyugdíjkorhatárig, amelyet csak hat-hét évvel múlva értem volna el. A DUNÁNÁL 63 2002. szeptember

Next