A DUNÁNÁL - 2003. MÁRCIUS (2. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM)

Várnay Sándor: Kossuth, mint műfordító

KOSSUTH MINT MŰFORDÍTÓ VÁRNAY SÁNDOR (RÉSZLETEK a magyar szalon 1894. augusztusi számának 982-991. o.) Aki Kossuthnak csak egyetlen cikkét olvasta, teljes képet alkothat magának az első magyar pub­licista páratlan stílusa, gondolatainak egészen sajátos és utánozhatatlan eredetisége felől. Kossuth talán az egyetlen publicista, aki mint szónok is éppen oly nagy mint amilyen nagy hírlapírónak. Kétségkívül, a március előtti idők retorikája, az a teatrális stílus, melyben a költői trópusok és alakzatok ezer röppentyűje szórja színes sugarait, ma már nem mindenben felel meg mo­dern ízlésünknek s nem egy helyi idegenszerű dagály benyomását teszi ránk. Oly kifejezések, mint: „szeretném kivetni a remény utolsó horgonyát a mérséklet kötelein,” vagy „Erdélynek karjait kinyújtják az anyahon kebele felé” - ma egy divatját múló iskola fakó pathoszával hat­nak. De aki a gondolatok tömött és korrekt csoportosítását, a történeti és jogi tudás roppant labirintusába biztosan vezető logikus elme iránytűjét keresi, az olvassa el Kossuthnak, az elsza­kított részek visszakapcsolása tárgyában mondott nagy beszédét, vagy idézze fel emlékeze­tében a veszélyben forgó haza megmentésére a nemzetet fegyverbe szólító sirály kiáltást, mely a velőkig megrendít. De nemcsak mint a szónoklás és a hírlapírás művészét, hanem mint szépírót is csodálnunk kell Kossuthot. Szelleme fejlődésének legérdekesebb emlékei azok a kísérletei, melyeket az esztétika, az irodalmi kritika, a műfordítás terén tett ifjabb éveiben s melyeknek eddig ismeretlen töredékeit van alkalmunk most, a Vörös-féle gyűjtemény iratai közt levő saját fel­jegyzései folytán napfényre hozni. Eperjesre Kossuth 1816 szeptemberében jött a sátoraljaújhelyi gymnasiumból, s a retori klasszisba iratkozott be, melynek osztályát rendesen járta megszakítás nélkül, s kitűnő osztály­zattal végezte, minek következtében 1817. július 2-án nyilvánosan átbocsáttatott a philoso­­phiai-theologiai osztályba. Itt két éven át mindent hallgatott az előírás szerint, kivéve a theologiai morált. Tantárgyai voltak: mathezis, tapasztalati lélektan, logika, metaphisica, természettan, Magyarország törté­nete, egyháztörténelem, Európa és Magyarország statisztikája, természetjog, köz- és nemzet­közi jog, etnika, politika, paedagogia, bölcsészet története. Mindezekből, úgy a latin fogal­mazásból is, jó osztályzatot nyert. Elbocsáttatásáról szóló rovata ezeket tartalmazza: a tudo­mányok encyclopédiájában: eminens a primis; erkölcs és magaviselet: eminens. Aláirva: Mayer András, rector és igazgató, Greguss Mihály professor. Az eperjesi gymasium végeztével Kossuth két évig maradt még Eperjesen ügyvédi praxison, melyet Kardoss Sámuel hites ügyvéd irodájában töltött, ki 1821. június 27-én vált meg Kossuthtól, szintén különösen hangsúlyozva Kossuth irodalmi tehetségét, a­mint következő latin nyelvű bizonyítványa tanúsítja. Két év múlva, 1823­ szeptember 26. napján elnyerte Kossuth az ügyvédi diplomát is. Sajnos, irodalmi foglalkozásáról ez időből nincsenek adataink, ezek az emlékek nem ter­jednek túl Kossuth budai fogságának időszakán. Eszméit töredékesen, vázlatokban veti papírra, néha azonban belemelegedik tárgyába, s csodálatos olvasottságának, roppant látkörének és memóriájának egész tárházát nyitja fel. A dramaturgiai társaság üléseire például, melyeket anyja élénk figyelemmel kísér, kedvet kap egy egész disszertációhoz azon kérdés felett, hogy miért oly szegény drámai litteraturánk? és elfogulatlan szemmel ismeri föl az elérendő célt abban, hogy igyekezzünk ne csupán ha­­zafiságból, hanem valódi lelki gyönyörűségből menni a játékszínbe. Majd Jósika Abafi­át elemzi magasztalólag, melyet remekműnek mond, de ebben is leginkább a Rása-ház s különösen a füge-jelenet s a fejedelemnek apródjához intézett utolsó szavai nyerik meg tet- 40 A DUNÁNÁL2003. március

Next