A DUNÁNÁL - 2003. JÚNIUS-JÚLIUS (2. ÉVFOLYAM, 6-7. SZÁM)

Szőcs Géza: Napló, avagy egy emlékmű története

Apropó Marosvásárhely. Csiky Boldizsárral és Varga Laci bácsival beszélgetünk az emlékműről Vásárhelyen az Apolló épületében, a Pro Európa Liga irodájában. Az élet nem szépségverseny, de Csiky Hamlet-szerű megjelenése ma is felidézi azokat az időket, amikor évről évre legalább félszáz csitri, fruska és bakfis vásárolt magának hangverseny-bérletet, hogy hetente egyszer közelről bámulhassák meg férfi-ideáljukat. Varga Laci bácsi leszögezi: az emlékmű-tervezethez senki olyannak nem szabad elfogadni a támogatását, aki bármikor is 56 ellen írt, szólt vagy tett bármit is. Ez teljesen érthető is Varga Lászlótól, aki 56 után - és miatt - súlyos éveket töltött börtönben (meg a Deltában), de végül Csiky érvelése és rábeszélő képessége lassan lecsillapítja az egykori politikai elítéltet. Mert hogy is lehetne másként értelmezni azt, hogy valaki - íme - felülvizsgálta hajdani véleményét? Csakis mint főhajtást szabad fölfognunk. Főhajtást azok előtt, akiknek e főhajtás - ha nem is jóvátételt, de - igazságtételt jelent. „Lám, nekünk volt igazunk...” A Duna közepére a mederhez (vagy egy hídhoz) rögzíteni az emlékművet: ingatag dolog, véli Varga László. Miért ne lehetne a Margit-sziget csücskére helyezni: a Margit-híd oldalába, a híd közepénél...?! Eláll a lélegzetem. Igen, ez megoldana sok mindent. Igaz, hogy nem a ferencvárosi és Cor­­vin-közi harcok helyszínéhez közel emelkedne, de mégis, itt a Bem tér közvetlen a közelben, és nem messze a Parlament és a Kossuth tér... A folyó közepén lenne és mégis a szilárd földön megvetett lábakkal; kétoldalt azok a ha­­jóorr-szerű részek a szárnyas szoboralakokkal... Hajóorr. Hogy lehet, hogy erről sem jutott eszembe a legkézenfekvőbb gondolat? Amire az­­ említet­tem, ugyancsak marosvásárhelyi­­ Jakabffy Andrea egyből rákérdezett. Miért ne hordozná azt a magasan repülő angyali emlékművet egy hajó?! És tényleg. Egy hajó járkálna éjjel-nappal az Árpád-híd és a Lágymányosi híd között, egy hajó, mely ma­ga is műalkotással érne föl, mint a történelem mélyéből előúszó látomás. Egy olyan hajó, amely már Mátyás királlyá választását is megérhette a két part közé fagyva, és amelynek árnyé­ka ott sötét lett - ott sötétlhetett? sötételhetett? - Mohácsnál, ahol a Csele patak szakad a Du­nába, mondjuk... Vitorlás is lehetne, meg lapátkerekes is; hasonlíthatna csatahajóra is meg a víz alól felbukkant történelemelőtti képzetekre... Egyszóval, Komp-ország Komp-Hajóját kel­lene megrajzolni, mely fölött ott röpköd és őrködik a Szabadság, a Győzelem, a Forradalom, egyben az Egységes Európa angyala. Talán nem azé az Európáé, amelybe egy év múlva a magyar nemzet nagyobb része és a magyar ország be fog lépni, de mindenképp azé, amelynek angyala Nándorfehérvár, Szigetvár, Kőszeg, Eger fölött tárta ki szárnyait. A Margit-híd egyik pillére . A DUNÁNÁL 2003. június-július

Next