A DUNÁNÁL - 2003. JÚNIUS-JÚLIUS (2. ÉVFOLYAM, 6-7. SZÁM)

Szőcs Géza: Napló, avagy egy emlékmű története

Nándorfehérvár. Vajon ki tartja számon Kapisztrán János személyének és 56 októberének szimbolikus kapcsolatát? A forradalom ugyanis Kapisztrán halálának - 1456. október 23. - pontosan ötszázadik évfordulóján robbant ki. A megelőző nap estéjén, 1956. október 22-én pedig Tamás Alajos Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát játszották a Belvárosi plébánia­­templomban. Mihályi Gézával beszélgetünk római lakásában, Kapisztránról is, de főleg Leo Valeriano éne­kesről. Mihályi az 56-ban nyugatra szakadt magyar diákok szövetségének vezetője volt, később a római rádió szerkesztője, innen ment nyugdíjba. Mikor megtudta, hogy 1956-al kapcsolatos nyomozásra érkeztem Rómába, magától értetődően kérdezett rá: a Magyar Akadémián vagy megszállva? Jaj, dehogy­­ szabadkoztam - az Akadémián! nem vagyok én halhatatlan, digitálisan is csak amolyan földönfutó, még a kultuszminiszter úr sem áll szóba velem... Ígyhát csak Erdődy Gábort kerestem, a vatikáni nagykövet urat, s még ő sem hívott vissza, pedig bizony annak ide­jén, de ez már nem tartozik ide. Vajon miért növekszik bennem, ahogy öregszem, az ingerültség emiatt a dölyfös magyar nem­ hívlak­ vissza társasjáték miatt? Leo Valeriano, a magányos énekes, akiről Sárközy Péter múlt számunkban közölt írásából szereztem tudomást, egyetlen telefonhívásra motorbiciklire ült és feljött vidékről Rómába, hogy találkozzék „velem”. Még a nevemet sem tudta. Csak azt, hogy egy magyar ember keresi. Azért keresem az énekest, mert ő volt az, aki a hatvanas években Budapest című dalával végigjárta Olaszországot, hogy felrázza az olaszok lelkiismeretét. Azért keresem, mert szeret­nék ezért köszönetet mondani neki, s mert érdekel, hogy kicsoda. S hogy milyen volt az élete, s hogy meghívta-e bárki azóta is - legalább az utóbbi másfél évtizedben - Magyarországra. (Nem hívta meg.) - 2003. június-

Next