A DUNÁNÁL - 2003. AUGUSZTUS-SZEPTEMBER (2. ÉVFOLYAM, 8-9. SZÁM)

Gömöri György: Az Európa-eszme és a magyarok

bég és Hunyadi János „egész Európa” hősei. Ami Eneas Sylviust illeti, ő Mátyásba, a „fehér vitéz” fiába veti bizalmát - Mátyás lesz az a király, aki megfékezi a törököt, s talán kiűzi azt Európából. Nem így történt; ekkor pártolt el Vitéz János is Mátyástól. Vitézzel szinte egy időben használja az „Európa” szót tág, kulturális értelemben a vára­­di humanista unokaöccse, Janus Pannonius. 1454-55 táján írta azt a panegirikuszát, amely­nek címe „A veronai Guarinóhoz írt dicsőítő ének”; ebben azt mondja, az utókor azért fog­ja őt becsülni, mert „én hívom először a Pó mellől a Dunához / Phoebus Apollót és vele a Múzsák koszorúját”, majd elképzeli, hogyan épít a Dráva partján templomot mesterének, Guarinónak, ahol „majd áldoz egész Európa virága előtted”­ (Csorba Győző fordítása). Itt „Európa” a nemzetközi humanista közösség szimbóluma lesz, hiszen ahogy Itáliába minde­nünnen jönnek az ifjak tanulni Guarinóhoz, ugyanúgy ünnepüik őt majd a különböző nem­zetiségű, de a latinitás és a tudományok szeretetében egyesülő humanisták. Ugyanez a humanista hagyomány él tovább a török elleni harcokat megörökítő XVI. szá­zadi újlatin költőknél, például az erdélyi szász Christian Scheseneusnál. Ruinae Pannonicae (Pannónia romlása) c. tizenkét énekből álló műve „a magyarországi humaniz­mus java alkotásaihoz tartozik”.­ Ennek tizedik könyve foglalkozik Szigetvár ostromával és elestével, s itt olvassuk a 328-29- sorban, hogy Szigetvár „útját állja erős akadályként majd a töröknek/ mely dúl szerte vadul, fenyegetve egész Európát”­ (Muraközy Gyula fordítása). Ugyanebben a „török szövegkörnyezetben” fordul elő a század végén egy olyan utalás, ami a magyarországi későhumanizmus egyik kiváló képviselőjének, Rimay Jánosnak Justus Lipsiushoz írt levelében bukkan föl. Rimay 1592 augusztusában beszámol a legújabb hadi eseményekről Lipsiusnak, s a többi közt ezt írja egy egri tisztről, aki elesett a kállói ütközet­ben: „ki Egerben, ebben az egész Magyarországon, sőt Európában is híres végvárban...nagy hírnévre tett szert”­ (Eckhardt Sándor fordítása). Valóban híre volt Egernek, a Rimay által „Európánk legnagyszerűbb védőbástyájának” (Európae nostrae luculentissimum... Propugnaculum) nevezett várnak elestéről számos korabeli jelentés tudósít, köztük egy krakkói lengyel kiadvány már 1596-ban és egy, csak néhány évtizeddel később közzétett an­gol követ-szemtanú beszámolója.10 „Európa” csak a XVIII. század végére tud annyira­ amennyire megszabadulni a vele szem­beállított „barbár Ázsia” fogalomtól. A felvilágosodás Európájában a hangsúly a kereszténység és a keresztény értékek védelméről az ész uralmának megalapozása felé tolódik el. Csokonai Vitéz Mihály ismert versében, a „Konstancinápoly”-ban, amely ezzel a két sorral kezdődik: „Amint a Bosporus Európát mossa/ Másfelől Ázsia partjait csapdossa”11 a török főváros pom­pájában nem marad el Európa hasonló nagyvárosaitól, de más tekintetben nagyon is elítélen­dő. Hiszen: „Óh, e népre, óh mely sűrű felhőt vona / A szentség színével bémázolt babona!” - majd később így folytatja: „Egy paradicsomot magának így tetet/ Minden nemzet s abból ki­zár más nemzetet”12. Más szóval Csokonai üzenete minden kirekesztő vallás ellen szól, az „ál­dott emberiség” elképzelt testvériségének és a vallás nélküli szeretet jegyében. De Csokonainál másutt is feltűnik „Európa”, érdekes jelzőkkel. Belefogott például egy Árpádról írandó honfoglalási eposzba, amelyet „élete fő művének szánt”13, de amelyből csak 51 hexameteres sor és egy vázlat készült el. Ebben „a szörnyű Árpád” letelepíti a ma­gyarokat a Kárpát-medencében, nemzetet alapít és „a megrettent Európa határt / Megrázá­sával nagy lelkű nemzete fényét / A ragyogó napnak méltóságáig emelte”14. Itt az Ázsiából kijött „magyarok istenéről” is szó van, aki csak mostanában kezdi pártolni azt, hogy a köl­tők magyar nyelven énekeljenek. Csokonai ekkor a magyar nemzeti öntudat építése érde­kében magasztalja Árpádot (s annak „nagy maradékait”, a magyar nemességet), s tételezi, hogy a honfoglalás-kori Európának jót tett a magyarok bejövetele Pannóniába. S hogy mennyire összekapcsolja a honfoglalás mítoszát az újabbkori magyar harci erényekkel, ta­nú rá a nem sokkal az „Árpád” vers után írt „A mostani háborúban vitézkedő magyarokhoz” írt költeménye, ahol a franciákkal hadakozó magyar huszárokról ezt találja írni: „Rettegj már Párizs, s az egész Európa csudálja Ritka vitézséged, nincs oly szöge a kerek égnek, Mely nagy tetteidet ne beszélné, óh hadi nemzet!”15­ 60 A DUNÁNÁL2003. augusztus-szeptember

Next