A Falu, 1995 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1995-03-01 / 1. szám
1995. TAVASZ X. ÉVF. 1. SZ. Fiatal asszonyok éneke Pihés, huncut, görbe állunk, formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes, fehér hátunk, meg a szemünk, meg a szánk. Táncos-hajtós lángot rakunk, sütünk, főzünk, s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényesedik, fényesedik fonatja. Kelleti magát a szél is, nyílnivaló, gyönge mellünk tapogatja, jószágunkat terelgeti, kerek szoknyánk emelgeti, lobogtatja. Takarítunk, törölgetünk, a hajunkat kontyba kötjük, lépegetünk, úgy ringatjuk, mint a kakas a taréjját. Hűs derekunk hintázása, karunk, farunk hullámzása, mint harmatos, magas fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek sivalkodva, meztelenül ha rakáson hempereg. Ha az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk, ingerkedünk, játszadozunk, csitítjuk, ha bajjal van, egész éjjel ölelgetjük s gömbölyödő kis sasunkat nézegetjük hajnalban. József Attila