A Falu, 2005 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2005-03-01 / 1. szám

A FALU 2005. XX. ÉVF. 1. SZ. Zsebébül aranyat marokkal szór: Azon nemzetnek még nincs semmije, Azon nemzetnek koldus a neve. S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép, Nyomorg, tengődik mindenfélekép: Azon nemzet gazdag véletlenűl, Mert a jövendőt bírja örökül, Haladni vágyunk, de haladhatunk? Én istenem, milyen golyhók vagyunk! Lábunk szabad, de a szemünk bekötve, Hová megyünk?... meglássátok, gödörbe. Szemünk bekötve, fogva szellemünk, Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk, A szellem rab, s a ronda légbe fúl, Mely dögvészes már önnön átkitúl. A szellem rab, mint a hitvány kutyát, A ház végére láncba szok­ták S láncát harapva tördeli fogát, Amellyel védni tudná a hazát... A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat, S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat! Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak, Megvetésére a kerek világnak! Pest, 1848. [február] Petőfi Sándor

Next