A Falu, 2007 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2007-03-01 / 1. szám
2007. TAVASZ XXII. ÉVF. 1. SZÁM Tóth Árpád ÁPRILISI CAPRICCIO Az útszél: csupa pitypang, a bokrok: csupa füttyhang. Rigó fuvoláz rája tíz zugból is felcsilog a csíz. Hallgatja még a rest és Félálmában a kastély, Emelve tornyát álmatag, Mint nyújtózó kart, bár a nap Elönti friss arannyal. A parkban - rőt aranyhal -Kövér úr sétál lebegő Hassal az édes levegő Árjában, sportruhája Most szelídség csuhája, Mert még nem kezdi üzletét, És tőzsdetippektől setét Agyában a mohóság Helyett valami jóság Zsendül, mint egy kis korai Tavaszi virág szirmai, Melyek, sajnos, lehullnak, Ha majd e drága úrnak Súlya alatt új és remek Autója bőgve megremeg... Ó, áprilisi út-szél, Tréfás, arcomba fújt szél, Rügyecskék, zöldacél-rugók, Ó, fuvolás amyrigók, Ó, cserelyhangú csízek, Illatos, édes ízek, De jó most elfeledni, hogy az élet rút és vad dolog, Hogy itt, amennyi arc van, Megannyi csúnya harc van, S hogy botrány lenne, ajajaj, Micsoda cifra, szörnyű baj, Ha most, annak jeléül, Hogy tavasszal megbékül Szegénység, bánat, szenvedés, Belépnék e szép kertbe, és Áprilisi merénylő - A hájas úrnak fénylő Búbjára rábökném szelíd Öklöm vidám barackjait.