A Falu, 2011 (26. évfolyam, 1-2. szám)
2011-03-01 / 1-2. szám
2011. TAVASZ-NYÁR XXVI. ÉVF. 1-2. SZÁM VÁRKONYI ISTVÁN Mi nem megyünk el... Mi nem megyünk el - parasztok vagyunk. A röghöz két szívünk, meg két karunk. Két lábunk mélybe fúródó gyökér. Egész lényünk a föld szívéből él. Ó, nekünk e drága föld anyatest. Kiszakadnunk belőle nem lehet. S ha könnyek is sózzák a kenyerünk. Mi nem megyünk el, mert itt a helyünk! Mi nem megyünk, ha mások mennek is. Kiket csábít kalandvágy, mese, kincs. Minket kötnek barázda-kötelek, Köt a hűség, köt a földszeretet. Nekünk itt kell markolnunk az ekét, A magvetők örök írószerét. Életet írunk, szántunk és vetünk. Mi nem megyünk el, mert itt a helyünk! Mi itt maradunk, eföld a hazánk. Nem hagyhatja el á fát a faág. Bölcsőnk, sírunk a barázda-meder, Mely olyan mély, mégis égig emel! Minket itt fog a friss pacsirtaszó. Búzamező, a mindig biztató. Tűző napunk és csillagos egünk, Mi nem megyünk el, mert itt a helyünk! Ezer éve itt a helyünk nekünk, Ha viharok rázzák is fészekünk. Ha elmennénk, megindulna a föld, Felkelnének a virágos mezők! Elénk állnának utak és tanyák, Botor lábunkat megállítanák! S légyen mosoly, könny, mely szemünkbe gyűlt Itt kell maradnunk, mert itt a helyünk! 1956. november