A Falu, 2012 (27. évfolyam, 1-3. szám)
2012-03-01 / 1. szám
József Attila HATÁR Dongó ődöng az erdő szélinél. Harkály kopog, gyík ragyog. Marha bőg. S tovaringatja fodrosan a szél a tűnődve zümmögő időt. Gyűrt, sárga táj, az égi mellig ér, muharmező, kemény kötény, nehéz - mi van benne? Amott fut egy kis ér s itt ház ül. Kisfia, az ól, idenéz. Poros a víz, nincs kedve kékleni. Zörrenőfák közt pikkelyük az út - és gomolygón új korunk vénjei, kik elhagyták az omladó falut. Hátha kenyér nő idegen igán. Lassan ügetnek, barnák s csontosak. Csöpp cókmókjuk gunnyaszt a taligán. Fönn felhők lágy batyui bomlanak. S sziszeg a por, rájuk locsog a sárna, ki ad nektek munkát, kenyeret?... Tétova szúnyog sír és a határ száraz szemekkel magába mered. 2012. TAVASZ XXVII. ÉVF.1. SZÁM