Cholnoky Jenő: Az ember drámája - A Föld titkai 3. (Budapest, 1930)
III. rész. Az élet fenntartásának szükségletei. - A védelem és kényelem
föl, hogy akkor tönkretettétek az Alföldet! s azzal holtan bukott vissza a székére. A szörnyű jelenet nagyon megrázta a jelenlevőket. Palaeocapa gyorsan elutazott. Az ország megsiratta kitűnő mérnökét s húzódozott a Palaeocapa-féle tervektől. Mielőtt megindulhatott volna a nagy munka, kitört a szabadságharc s a szabályozás jobb időkre maradt. Az elnyomatás alatt az osztrák kormány elkezdte a szabályozást, mindenféle, csekély tudású, idegen mérnök vezetése alatt, de bizony kénytelenek voltak a Palaeocapa-féle terveket félredobni s valami olyan „arany középutat“ kerestek. Haszontalan, felületes munkát végeztek, temérdek gátszakadás, zsilipbeomlás lett a következménye. Végre magyar mérnökök kezébe került a dolog s a Vásárhelyi-féle elvek teljes diadalra jutottak. Még nem mindenütt egészen olyan a gátak vezetése, mint ahogy nagy mérnökünk javasolta, de már csak kevés az eltérés. A Duna árterületeinek mentesítése nem volt még készen, amikor a világháború reánk szakadt. A Duna Dévénytől egész Orsováig sokkal változatosabb, mint a Tisza s a szabályozásnak is, meg az árvízmentesítésnek is különféle nehézségekkel kellett megküzdeni. A legnagyobb nehézséget okozta a Pozsony—Győr közt levő Duna-szakasz szabályozása, mert a folyónak ez a darabja erősen alsószakasz jellegű, tehát feltölti a medrét, folyton zátonyokat épít, szerteágazik. Végérvényesen nem is lehet szabályozni, mert ez ellenkeznék a folyó természetével. De egyelőre a szabályozás szépen sikerült. Jó hajózóút van ma az egybefogott mederben s az árvíz ellen kellő magasságú és erősségű gátak védik a környező síkságot. De ez csak ideiglenes állapot. A Duna erre a szakaszára több törmeléket hoz, mint amennyit el bír szállítani, ezért állandóan magasbítja medrét, töltögeti az árterét. Különösen azóta, amióta a bécsi medencében is szabályozták a folyót s nem engedik meg neki, hogy törmelékének javarészét ott rakja le. Azóta a kis-alföldi szakaszon a Duna medre mintegy másfél métert emelkedett. Lesz az még rosszabbul is, lassan kint majd olyan állapotba kerül a folyó, mint a Po. Esztergomtól kezdve a Dunának nincsenek nagy árterei, egészen Mohácsig. Ott megint roppantul kiszélesedik a folyó ártere, egészen a Dráva torkolatáig. De elég széles ártere van Budapesttől lefelé egész Mohácsig is, úgyhogy legalább a balparton végig árvízgátak közé kellett fogni. Csak a Tisza torkolatán alul nem volt még a folyó begátolva, ott hatalmas területeket önthetett el. Néhány falu el is pusztult, Rudolfsgnad falut pedig csak körtöltés védelmezi. Árvíz