AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)
1985 / 3-4. sz. - KÖVÉR GYÖRGY: A kondratyev-ciklus története
436 KÖVÉR GYÖRGY René Baehrel XVI—XVIII. századi úzsorai is jórészt erről a területről származtak, akinek eredményei csaknem szakításig menő vitát indítottak az Annales táborán belül, épp az „interciklusok" vizsgálatának módszertani kérdései kapcsán. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek a szerzők sem nevezhetők közvetlenül a Kondratyev-hagyomány folytatóinak. Az Annales-körre sokkal inkább Francois Simiand munkássága gyakorolt direktnek mondható befolyást. Duprier viszont nagy inspirátorára, Joseph Schumpeterre hivatkozva állítja, hogy „Kondratyev elemzése túlságosan leegyszerűsített, mechanisztikus és determinisztikus volt". Simland és Schumpeter egyben a hosszú ciklusok magyarázatának két vonulatát is képviseli: az előző egy lényegében monetarista, az utóbbi egy innovációközpontú elmélet alakjában. A hazai irodalom azonban még ma is inkább elhatárolni igyekszik magát Kondratyev elméletétől, vagy azzal, hogy a szerző „nem marxista", vagy úgy, hogy bár „a hosszú távú ciklusok létezése elfogadottnak tekinthető", viszont Kondratyev elméletét kétségbe vonják, vagy, hogy nem vesznek tudomást az elméletről. Ez utóbbira az ad elsősorban lehetőséget, hogy Kondratyev 1925-ös tanulmányának német és angol változata épp e vonatkozásban erőteljesen rövidített, s a teljes teóriát tartalmazó 1926-os tanulmány mindmáig csak oroszul olvasható.10 Az alábbiakban annak a bizonyítására vállalkozunk, hogy nem pusztán Schumpeter érdeme, hogy végül is a hosszú ciklusokat mindmáig Kondratyev-ciklusokként tartja számon a társadalomtudományi irodalom. Egy hipotézis születése Ahhoz, hogy a hosszú ciklusok létezését felismerhessék, kétségtelenül nagyobb történelmi rálátás kellett, mint a XIX. század második felében a gazdasági és politikai irodalmat domináló „kereskedelmi válságok" (Cl. Juglar) elemzéséhez. Sőt, a 8—11 évenként jelentkező válságok tanulmányozása egyenesen előfeltétele volt a 40—60 éves ciklusok megtalálásának. A kiinduláshoz legalább másfél ciklusra (azaz 80—90 évre) volt szükség, hogy a hullámzás periodikusságát feltételezni lehessen. A hosszú ciklusok felfedezéstörténetében az elsőséget J. van Gelderen holland kutatónak szokás tulajdonítani. A korábbi részletmegfigyelések és sertéstöredékek után egy szocialista orgánumban 1913-ban megjelent háromrészes tanulmánya az első, amely a XIX. századi árak már ismert hullámszerű moz- G R. Baehrel: Une Croissance: La Basse-Provence rurale (fin du XVI siècle — 1789). Paris 1961. Ld. még R. Romano: Űrtörténet és gazdaságtörténet. Világtörténet, 1964. 4. sz. 38—54. o., ill. Denis Richet: Növekedés és megtorpanások Franciaországban a XV—XVIII. században. Világtörténet, 1968. 16. sz. 11—38. o. 7 Életművének értékelésére Id. J. Bouvier: Feu Francois Simiand? Annales, 1973. No. 3. 1173—1193. o. 8 Léon H. Dupriez: 1974 A Downturn of the Long Wave? Banca Nationale del Lavoro Cuarterly Review, No. 126. Rome 1978. sept. 199. o. 3 Magyarország, 1979. okt. 14., ill. ifj. Marosán György: A világgazdaság, a világpolitika és a tudományos-technikai fejlődés alapvető tendenciái. Valóság, 1981/8. 1. o. 10 A továbbiakban az öt legfontosabb Kondratyev-munkára az alábbi évszámozással hivatkozunk: Kondratyev 1922: N. D. Kondratyev: Mirovoje hozjajsztvo i jego konjunktura vo vremja i poszlevojnu. Vologda 1922. (A könyv kalandos történetére ld. 5. o.); Kondratyev 1924—25. Vö: The Static and the Dynamic View of Economics. Quarterly Journal of Economics v. XXXIX. 1925/4. 575—583. (A hosszabb eredeti orosz változat 1924-ben látott napvilágot). Kondratyev 1925. Uö: Bol'sle ciklü konjunktura. Voprosza Konjunktura 1925. t. 1. 28—79. Rövidített német kiadás: Die langen Wellen der Konjunktur, Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik 56. 1926. 573—609. o. Ugyanez angolul: Review v. II. 1979/4. 519—562. és Történelmi Szemle 1980/2. 241—270. o. már .,A gazdasági fejlődés hosszú hullámai" címen. Kondratyev 1926—28. in: Kondratyev D.—Oparin D. J.: Bolsie Ciklü Kon'junkturü M. 1928. Kondratyev 1928: Uö: Dinamika cen promüslennüh i szel'szkohozjajsztvennüh tovarov. Voproszü Kon'junkturü 1928. t. 4. 5—83. o. N.