AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)
1985 / 3-4. sz. - KRÓNIKA - SIPOS JÓZSEF: Agrártörténeti konferencia Szegeden
krónika csak különös négy évtized, éles váltásokkal szabdalt időszak, amelyet megtört ívek, elfojtott kísérletek, félbemaradt folyamatok jellemeznek. E korszak elemzése, a tanulságok levonása nem csupán a történettudomány számára hozhat értékes tapasztalatokat, de olyan problémákra is fényt deríthet, amelyek ma a világ több pontján felvetődnek. A konferencia adósságtörlesztés is, részint az agrárkutatás fehér foltjai vannak tűnőfélben, részint elfeledett intézmények, kutatóhelyek, parasztvezérek, agrármozgalmi vezetők kerülhetnek reflektorfénybe... Ezzel szolgálhatjuk a történelmi kontinuitást és azonosságtudatunkat." Ezután Romány Pál elnökletével délelőtt három előadás hangzott el. Király István: A parasztkérdés történeti sorsfordulói 1890—1918 között című előadásában először a parasztkérdést értelmezte, szerinte az „kizárólagosan... csak tőkés viszonyok között létezik", ezért a probléma lényegét a mezőgazdaság kapitalista viszonyaiból kell kifejteni. Rámutatott, hogy az 1891. évi agrárszocialista megmozdulások, de különösen az 1894-es hódmezővásárhelyi mozgalom, megértették az uralkodó osztályokkal, hogy Magyarországon is napirendre került a parasztkérdés. E kihívásra a nagybirtokosok érdekvédelmi szervezete, az OMGE reagált a leggyorsabban: a tehetséges, nagy munkabírású és szervezőkészségű Rubinek Gyulát nevezték ki a szervezet titkárának, aki a Parasztszocializmus c. munkájában elemezte az agrárszocialista mozgalmak okait, és javaslatokat tett azok megszüntetésére. A Rubinek-féle állásponttal szemben felmutatta a parasztkérdéssel kapcsolatos marxista álláspontot, amelyet az idős Engels fejtett ki egy levélben, amit az MSZDP III. kongresszusának írt. Engels e híres levelét újraértékelve az előadó arra a következtetésre jutott, hogy „az agrárszocialista mozgalmak fő oka a tőke behatolása a mezőgazdaságba". Király szerint az MSZDP „álláspontja az engelsi fogalomvilághoz áll közel, de nem azonos azzal," amit az egyes parasztmozgalmi irányzatok — Várkonyi, Mezőfi, Áchim és Nagyatádi Szabó — által képviselt programok elemzésénél fejtett ki. Ugyanakkor a sztálinista-dogmatikus történetírással szemben hangsúlyozta a szerző, hogy a „magyar szociáldemokráciát nem lehet úgy megítélni, amely már a 90-es években az opportunizmus talaján mozgott és nem lehet a már kifejlett lenini állásponttal mérnünk." Ezután Király az MSZDP és az agrárszocialista mozgalmak kapcsolatát és egymásra hatását elemezve rámutatott, hogy a hazai szociáldemokraták nem tisztázták megfelelően az e mozgalmakban aktivizálódó kis- és középparasztsághoz való viszonyukat, aminek fontosságára pedig az idős Engels több helyen rámutatott. Ezzel szemben az újjászervezett agráriusok mozgalma megértette, hogy „a parasztkérdésben akisbirtokkal kapcsolatos politika a legfontosabb..." Szerinte a hódmezővásárhelyi mozgalom leverése után az MSZDP lényegében visszavonult a faluból, és „ebben a helyzetben törvényszerűen következett be a szakadás az agrárszocialista mozgalmon belül". Várkonyi pártjának történelmi érdeme, hogy képes volt ,,a szocialista célt és a kisparaszti célt úgy közös nevezőre hozni, hogy a parasztot ez a program kiszakítja a földbirtokosok uszályából, a rubineki uszályból". Az előadó szerint Mezőfi és mozgalmának megítélése a sztálinista felfogás továbbélése miatt „érdemén alul negatív", ami ma már tarthatatlan, mert „Mezőfi tábora az a politikai tábor, ahol az agrárproletár tömegek mellett nagyon komoly birtokosparaszti tömeg is felvonul a reakciós Magyarország ellen". Ezután ismertette Áchim L. András politikai pályakezdését, Mezőfivel való szakítását, a Parasztpárt 1906 márciusában történt megszervezését és Várkonyi mozgalmának maradék erejével való egyesülését. Király szerint a magyar történelemben ez a tömörülés ismerte fel — a konkrét helyzet konkrét elemzésével —, „a parasztság elnyomorodik a tőkés gazdasági rendszerben", amit Áchim programja drámai erővel rajzolt meg. Ennek eredményeként 1908 első felében megvalósítja a parasztegységet a Viharsarokban, amelynek közéleti viszonyait megpróbálta demokratizálni. Ez Áchim meggyilkolását eredményezte, ami történeti funkciójában osztálygyilkosság. Király előadásának végén Nagyatádi Szabó István politikai indulását és mozgalmát vizsgálta és elemezte: a Kisgazdapárt taktikája el