AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)
1985 / 3-4. sz. - KRÓNIKA - ZIMÁNYI VERA: Maksay Ferenc (1916-1984)
KRÓNIKA MAKSAY FERENC 1916-1984 Életében is tudtuk, legalábbis nagyon sokan tudtuk, mit jelentett Maksay Ferenc működése a történettudomány, a levéltártudomány számára és a kutatók útbaigazítása, segítése szempontjából. Halálával azonban még jobban fel tudjuk mérni korábbi szerepét, annak az űrnek a nagyságát, amelyet hátrahagyott. Tudományos tervezgetések közben még kiszalad a szánkon: ez Maksay feladata volna, az ő kutatási körébe tartozna, hogy azután ráeszméljünk, sajnos ő már nem vállalhat el semmi megbízatást, munkát. Riasztóan üres az a szoba, ahol nem találjuk meg többé kedves, szerény, szelíd humorú és igen nagy tudású kollégánkat, aki kutatásainkhoz mindig tudott valami fontos segítséget, hasznos eligazítást nyújtani. Immár lezárt életművét számbavéve fel tudjuk mérni sokoldalúságát. Kutatási témái tulajdonképpen logikusan következnek egymásból, azonban mégis egymástól elkülönülő, igen széles területeket ölelnek fel. Egész tudományos pályáját végigkíséri fiatal korában választott témaköre, a településtörténet kutatása. Mályusz-tanítványként „A középkori Szatmár megye" című munkájával szerezte meg egyetemi doktori fokozatát, s az 1940-es években még több tanulmányt publikált a népiség- és településtörténet köréből. Az 1950-es, 60-as évek viszonyai és az akkori tudományos érdeklődés irányai nem kedveztek e diszciplínának, így Maksay is félbehagyta egy időre e témakör kutatását. Közben a Magyar Országos Levéltárba került, ahol több mint három évtizedes munkája során a késői feudalizmus forrásainak kiemelkedően jó ismerője lett. A közelmúlt évtizedekben kutatott témák szinte legfontosabb forrásainak ő volt a referense, s ami ezzel együtt járt, ezeknek a levéltári állagoknak a rendezője, feltárója, leltározója, ismertetője. . Az 1950-es években központi szerepet kapott a nemzeti szabadságharcok történetének a kutatása, részben a történelmi évfordulók miatt is. Maksay Ferencre bízták a Rákóczi- és a Thököly-szabadságharcok levéltárainak a felállítását és segédleteiknek az elkészítését. E munka következtében társszerzőként részt vett Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc kancelláriai direktora iratainak a kiadásában (I. kötet 1955, II. kötet 1961). Mind az iratok rendezése, mind pedig a forráskiadvány készítése során beható ismereteket szerzett Rákóczi államépítő és külpolitikai tevékenységére, a hadsereg szervezésére, a nemesség szerepére vonatkozóan; ezeket az ismereteket későbbi tanulmányaiban — korábbi korokra is kiterjesztve — kamatoztatta. Az 1950—60-as években nagy lendülettel folyó gazdaságtörténeti, elsősorban agrár- és parasztságtörténeti kutatások ismét más forráscsoportokat állítottak az érdeklődés előterébe. A Magyar Kamara Archívuma — és annak referense — kimeríthetetlen kincsekkel szolgált e kérdések kutatóinak. Maksay Ferenc 1975-ben készítette el a kamarai archívum repertóriumát, azét az anyagét, ahol többek között az Urbaria et Conscriptiones, a Conscriptiones portarum, a Regesta decimarum, a Neo-Regestrata Acta, a Városi és kamarai iratok és egy sor családi levéltár őriztetik. Az Agrártörténeti Szemle olvasóinak fölösleges fejtegetni, hogy milyen kulcsszerepük volt ezeknek a forrásoknak az elmúlt két-három évtized kutatásaiban. Maksay Ferenc ismét nemcsak kiváló levéltárosként, hanem aktív kutatóként is