AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 23. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1964)
1964 / 1-2. sz. - UBRIZSY GÁBOR: Schilberszky Károly (1863-1935), a magyar kertészeti növénykórtan megalapítója
SCHILBERSZKY KÁROLY (1863-1935), A MAGYAR KERTÉSZETI NÖVÉNYKÓRTAN MEGALAPÍTÓJA A növénykórtan, és a növényvédelem alig 100 esztendős tudomány kialakításában, korszerűsítésében több magyar tudós is részt vett, így a mezőgazdasági növénykórtan területén Linhart György, a szőlővédelem területén Istvánffi Gyula, míg a kertészeti növénykórtanban Schilberszky Károly. Hármuk munkássága eleve megszabta azokat az irányokat, amelyek felé haladniok kellett a hazai növényvédelmi kutatásoknak és a gyakorlati növényvédelemnek is. Schilberszky Károly 1863-ban Budapesten született. Iskoláit, tudományegyetemi tanulmányait is Budapesten végezte. Szaktudását később a Műegyetem Közgazdaságtudományi Karán biológiai és kémiai ismeretekkel egészítette ki. Bölcsészetdoktori oklevelét 1893-ban szerezte meg, s már 1894-ben a Kertészeti Tanintézet (majd Akadémia) rendes tanára. A Tudományegyetem bölcsészkarán 1904-ben, a Műegyetemen 1911-ben, a Közgazdaságtudományi Karon 1923-ban nyert egyetemi magántanári képesítést. Utóbbi helyen 1926-tól az egyetem tanára is, azaz az első Magyarországon szervezett egyetemi növénykórtani katedra tulajdonosa. Meghalt 1935-ben Budapesten. Mielőtt a Kertészeti Tanintézet tanári állását elfoglalta volna, egy évig dolgozott a Vetőmagvizsgáló Állomáson, 6 évig pedig a Tudományegyetem Növénytani Intézetében mint asszisztens működött. Ugyanakkor a növénytant és gyógyszerismeretet előadta 1891 — 1899-ig a Gyógyszerészgyakornoki Tanfolyamon, sőt megfelelő tankönyv megírásában is részt vett. 1907 — 1910-ig a Polgári Iskolai Tanítóképző botanikai előadó tanára volt. Pedagógiai munkássága nagy elismerést nyert, amikor az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyéremmel tüntették ki mikológiai és növénykórtani készítményeit, rajzait, előadási tábláit és irodalmi kiadványait. Egész élete a nevelés, a tanítványok oktatása, és a kutatói munkában telt el, ahol az úttörés és megalapozás nehéz feladatát vállalta. Hiszen ő vetette meg alapjait egyfelől a kertészeti növénytani, másfelől a Kertészeti Főiskolai és egyetemi növénykórtani oktatásnak, majd rendszeresen kiépítette azokat. Már 1896-ban követelte a Kertészeti Tanintézetnek akadémiává való kifejlesztését. A kertészethez és a kertészeti növénykórtanhoz fűzte egész életművét hosszú tanári működése, valamint az