AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 27. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1968)

1968 / 1-2. sz. - Szegi József: A talajmikrobiológia kialakulása és helye a tudományok rendszerében

MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, Budapest A TALAJMIKROBIOLÓGIA KIALAKULÁSA ÉS HELYE A TUDOMÁNYOK RENDSZERÉBEN SZEGI JÓZSEF a biológiai tudományok kandidátusa . A mikrobiológiai tudomány létrejötte a XVII. század végére nyúlik vissza, azaz arra az időszakra esik, amikor a tőkés társadalmi rend felváltotta a feudalizmust s a termelőerők ugrásszerű fejlődése hatalmas lökést adott a műszaki tudományoknak. A mind gyakoribbá váló és egyre nagyobb távol­ságokat felölelő hajóutak azonban nemcsak a mechanikai hajtóerő (gőzgép) szükségességét igényelték, de megkövetelték a csillagászati kutatások művelé­sét is, mivel ettől függött a tájékozódás a tengeren. A csillagászat viszont elképzelhetetlen megfelelő optikai műszerek alkalmazása nélkül. Ez ered­ményezte azt, hogy A holland LEEUWENHOEK, a XVII. század közepén meg­alkotta az első, mai szemmel nézve igen kezdetleges — de a mikrobiológiai tudo­mány szempontjából történelmi jelentőségű — mikroszkópját, amelynek segít­ségével elsőnek állapította meg a baktériumok létezését a kútvízben, esővíz­ben, foglepedékben valamint más szubsztrátumokban. Vizsgálatai eredményét 1665-ben könyvben is közzétette „A természetnek Antony Leeuwenhoek által felfedezett titkai" címmel. A korszerű, összetett mikroszkóp megalkotása JANSEN nevéhez fűződik és 1720-ra tehető. A mikrobiológia fejlődésének első stádiuma a leíró szakasz volt, amelyben a kutatók munkája arra irányult, hogy mikroszkóppal vizsgálták a különböző szubsztrátumokat és leírták az ott látott mikroszervezeteket, majd később meg­kísérelték rendszerezni azokat. Bár rendkívül lassan, azonban a tudományos anyag a mikrobiológiai ismeretek terén fokozatosan felhalmozódott. Igen megnehezítették ezt a folya­matot az ősnemzés teóriájának védői, akik szerint egyes alacsonyabb rendű élőlények a bomló szerves maradványokból keletkeznek. Jóllehet az ősnem­zés elméletét több kutató, így SWAMMERDAM 1669-ben, REDI 1688-ban, vala­mint SPALLANZANI A XVIII. század második felében igyekeztek cáfolni, azon­ban állításaikat nem fogadták el. Ennek volt a következménye, hogy LINNÉ (1758) a világhírű biológus a XVIII. század elején a „Természet rendszere" c. könyvében az összes mikroorganizmusokat a „Chaos" rendbe sorolta, megjegyezve, hogy nem érdemes elmélyedni ezen szervezetek tanulmányo­zásában. 221* Agrártudományi Közlemények 27, 1968

Next